Ott lenni köztetek – Szántó György olvasói levele

Szeged.hu

2022. október 22. 13:32

Ott lenni köztetek – Szántó György
olvasói levele

Öreg vagyok már, túl a hetedik X-en, de csütörtökön néhány órára fiatalnak éreztem magamat. Igen, ott voltam a pedagógusok, óvodapedagógusok, szülők, nagyszülők, diákok, jövendő pedagógusok Dugonics téri összekapaszkodásán. Míg mi lent féltettük a jelent és a jövőt, felettünk a drón körözött. Míg mi födetlen arcunkat és tiszta tekintetünket mutattuk, addig a hatalom lesve figyelt: ki van ott, és ki mit mond? Volt mit látnia és hallania.

 

Láthatta, hogy az élőlánc kétszer olyan hosszú volt, mint amekkorára a szervezők tervezték. Láthatták a fegyelmezettséggel vegyes jókedvet, vagy a táblákat, a kabátokra kiragasztott matricákat. Hallhatták, hogy egy jobb világot szeretnénk magunknak és gyermekeinknek, unokáinknak. Nem hallhattak mocskolódásokat és löttyös indulatokat, de okos szót és határozottságot igen! Hallhatták, hogy már több, mint 700 pedagógust kellene már kirúgni, mert aláírták, hogy nem kívánnak tovább szolgák lenni. És láthatták-hallhatták a pedagógus, a szülő, a diák, a jövendő pedagógus és az egyetemi professzor – városunk idei díszpolgára – nagyon határozott mondatait, és József Attila megidézését. Levegőt! Van ennél fontosabb ebben a poshadt, áporodott, korrupt és jövő nélküli országban? Ahol negyedszázada nem látott infláció tombol; ahol az M1 és a Kossuth Rádió mérgezi a lelkeket; ahol egy meccset nem lehet úgy végignézni, hogy nem türemkedik be az „1 perc” hülyítés; ahol most az egész ország azon töri a fejét, hogy hogyan kerülheti el a fagyokat, miközben a NER-oligarchák magángépekkel röpdösnek melegebb éghajlatra; ahol a Vezénylő Fejedelemnek fontosabb egy focimeccs, mint egy találkozó az európai kormányfőkkel?!

 

És ennek az embernek most fontosabb Zalaegerszegre menni, mint Budapesten ünnepelni. Pedig mit is mondott három éve, 2019. október 23-án?

 

„Amikor 1956 hőseire gondolunk, először fiatalokat látunk magunk előtt. Pesti srácokat és leányokat, akik mindent elsöprő bátorsággal emeltek szót, kart és fegyvert a megszállók és helytartóik ellen. Felidézzük sugárzó arcukat, ahogy kart karba öltve meneteltek Budapest utcáin az októberi tavaszban. Vitte őket fiatalságuk, vitte őket a hit, hogy fordíthatnak hazájuk sorsán. Ők tudták, de legalábbis érezték: ha folytatódik a szovjet világ, akkor a magyar életből semmi sem marad. Ezer év története foszlik semmivé, és mindent elvisz, felmar és felemészt a vörös iszap: hitet, kultúrát, családot, barátokat. Mindent felforgat és szétdobál, ami az életnek értelmet ad, és amiből otthont és hazát építhet az ember.”

 

A pávatáncban három év nagy idő. Fárasztó ide-oda tekingetni, ugrálni, új táncospárokat keresni, és megtalálni a francia vagy az olasz újfasisztákban. És közben kiszolgálni a Nagy Orosz Medvét. Mindennel: megalázkodással, hazugságokkal, egy ország kiszolgáltatásával.

 

Most majd Zalaegerszegen adja elő a mutatványát. Sokáig tart, ameddig végigtáncolja az országot. Kibírjuk addig?!

 

Szántó György

Címlapon

mutasd mind

Vélemények

mutasd mind