Egy németalföldi evangélikus lelkész volt az, aki 1839-ben elkészítette az első adventi koszorút – mondta el beszédében Szajbély Mihály irodalomprofesszor, Szeged díszpolgára. Igaz, ez sok mindenben különbözött a ma használatostól, például abban, hogy huszonnégy gyertyát gyújtottak meg rajta a várakozás huszonnégy napján.

Advent harmadik vasárnapja az örömvasárnap, ilyenkor a koszorú rózsaszín gyertyáját szokás meggyújtani, ahogyan ezen a napon is történt. Pilinszky Jánost idézte az ünnep kapcsán Szajbély Mihály, megosztva a költőnek azt a gondolatát, hogy meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a mienk.

Valamit azt, hogy nincs nagyobb kaland, mint a hazaérkezés.

„Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától” – idézte a huszadik század egyik legnagyobb magyar lírikusát.

– Az advent négy hetében kiderül róluk, milyen emberek vagyunk – fogalmazta meg ünnepi beszédében Cserháti Sándor evangélikus lelkész. – Az ember lerántja magáról a leplet, és kiderül, milyen is ő valójában. Jézus is azt szeretné kiprovokálni belőlünk, hogy megmutassuk, milyen emberek vagyunk. Erre a jótékony provokációra kellene nyitottnak maradnunk az év többi részében is. Könnyű figyelmen kívül hagyni a jézusi provokációt, de törekedjünk arra, hogy ez ne így legyen.

Ezt követően Szajbély Mihály és Cserháti Sándor közösen gyújtották meg a harmadik adventi gyertyát. Az ünnepségen a Partiscum Kórus énekelt Lázár Tamás vezetésével.