Örömet csiszoltunk a lelkekben – Kutnyik Pál olvasói levele

Szegedi Tükör

2021. december 24. 15:13

Örömet csiszoltunk a lelkekben –
Kutnyik Pál olvasói levele

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...

 

(Ady Endre)

 

El nem tudom mondani (leírni is nehéz), hogy gyerekkoromban – ez bizony nagyon régen volt – milyen boldogsággal és határtalan izgalommal készültünk mi, gyerekek a szent ünnepre. Mindenki mindenkinek adott, készített valami ajándékot, amely saját kezünk munkája volt. Ezeknek az ajándékoknak kézzelfogható, pénzzel kifejezhető értéke nem vagy alig volt, értékét az a gondoskodás, szeretet adta, amivel elkészítettük azokat, örömet csiszolva a lelkekben. Ezek az ajándékok a fenyőfa alá kerültek, amit az angyalkák vittek – hittük még – házról házra. Izgultunk is eleget, mire később fény derült mindenre.

 

Szentestén, december 24-én állították fel a felnőttek a fenyőfát, mint utóbb kiderült, hogy a fa díszítését sem mindig az angyalok követték el. Nekünk, gyerekeknek különben is le kellett feküdnünk – az izgalomtól persze soká aludtunk el –, nehogy elriasszuk az angyalkákat. És másnap reggel, mire felébredtünk, már állt a feldíszített fenyő teljes pompájában, alatta a becsomagolt „égi” ajándékokkal. Szinte ájuldoztunk az örömtől, mert virgács helyett csak ritkán látott ajándékokat kaptunk, egyebek mellett narancsot és banánt is. Amelyekből egy-két falatnál nem jutott több, de megtette újabb egy évre!

 

Az meg csupa szórakozás volt, hogy az éjféli misére is elmehettünk a felnőttekkel.

 

Akkor még hittünk. Hittünk a remélt dolgok bizonyosságként való megélésében, hittünk a legfontosabb emberi tulajdonságban – a szeretetben. Hálásak voltunk olyasmiért, amit érezni lehetett, de beszélni róla szinte lehetetlen volt. Karácsonykor, a nagy boldogságban érezni lehetett, hogy az emberek év közben felborult lelki egyensúlya ismét visszabillent a rendes kerékvágásba. Örült a család, boldog volt kicsi és nagy, és ha szegényesen is, de szeretetben összeölelkezve. Hiszen azokban a pillanatokban úgy éreztük, hogy az angyalokkal szárnyalunk.

 

Az év egyik legfontosabb és legszebb ünnepe a karácsony. De az a szerencse, hogy minden karácsony más és más. A béke, a szeretet, a gyöngédség, a megértés és a megbocsátás erősíti az összetartozást, adja meg az ünnep igazi esszenciáját. Persze, ahhoz már túl öreg vagyok, hogy higgyek is benne, ám túl „fiatal” is, hogy lemondjak róla.

 

Adjunk hát reményt mindazoknak, akiket minden reménytől megfosztottak, mert úgy hiszem, a legnagyobb szenvedés után is lehet boldog az ember. A boldogság számomra egyenlő magával a létezéssel, minden adott pillanat megélésével.

 

Ha már Ady-idézettel kezdtem az írásomat, azzal is fejezném be:

 

„De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.”

 

Kutnyik Pál

Nyitóképünk a Fortepanról való. Vojnich Pál adománya.