Örök nyugalomra helyezték Szalay Istvánt, Szeged korábbi polgármesterét

Nagy részvét mellett hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára Szalay Istvánt, a város korábbi polgármesterét, volt országgyűlési képviselőt és államtitkárt pénteken kora délután a Belvárosi temetőben katolikus szertartás keretében. A szertartáson mások mellett Botka László Szeged polgármestere mondott búcsúztatót.
Bod Péter

2022. szeptember 16. 16:10

Örök nyugalomra helyezték Szalay Istvánt, Szeged korábbi polgármesterét

„Mert tudjuk, hogy egy város nemcsak paloták és házak, kő beton és kavics. Egy város igazi oszlopai azok a kiváló személyiségek, akik tudásukkal, tehetségükkel, munkájukkal nagyobbá, sikeresebbé és szebbé tették Szegedet. Ma kidőlt egy ilyen oszlop, de Szalay István emlékét tisztelettel megőrizzük itt, a Tisza-parton. Nyugodj békében!” – zárta beszédét a Szalay Istvántól elsőként búcsúzó Botka László polgármester.

 

Botka László beszédét teljes terjedelemben olvashatják a Szeged.hu-n, amelyben egyebek mellett elhangzott, hogy mindkettőjük politikai pályája 1994-ben kezdődött. Szalay István ötvenévesen ekkor lett Szeged polgármestere, Botka László húszévesen országgyűlési képviselő.

 

A fiatal politikus sokat tanult a most elhunyt pályatárstól, és ezek közé a legfontosabb emberi és politikai-politikusi ismeretek is hozzátartoznak – hangzott el személyes hangú emlékezésben. 

 

 

Szalay István neve és alakja ötven éven át összeforrt a szegedi felsőoktatással – búcsúzott az elhunyttól Döbör András, a SZTE Juhász Gyula Pedagógus Kar dékánja. Az elhunyt széles műveltségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy matematikus mellett történész is lehetett volna – jelezte a dékán, és ugyanezt ismételte beszédében az utána szóló Gyulay Endre, korábbi megyéspüspök is.

 

Döbör András felidézte Szalay István tudományos életpályájának valamennyi fontos állomását, így azt, hogy az egyetem természettudományi karán a matematikusoknak analízist tanított, dékánhelyettese volt a karnak, majd főigazgatója lett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolának. Ez utóbbinak nehéz időszakban, és sikerült stabilizálnia ekkor az intézményt.

 

Elsősorban és teljes odaadással tanár voltál – hajtott fejet kijelentésével hivatali elődje előtt Döbör András, aki ehhez hozzátette, hogy az oktatástól Szalay István soha nem szakadt el. Óraadóként akkor is tanított, amikor politikusként dolgozott és nyugdíjazása után is.

 

 

Optimizmus és pozitív gondolkodás jellemezte az elhunytat, aki minden esetben a problémák és a helyzetek megoldását tartotta szem előtt.  „Mindenki halandó, de nem mindenki hal meg” – idézte Szalay István egyik legkedvesebb latin mondását Döbör András, és ehhez hozzátette: Te biztosan nem.

 

– A szó legnemesebb értelmében ember volt Szalay István – kezdte beszédét Gyulay Endre nyugalmazott megyéspüspök, aki szintén az elhunyt életútjának áttekintésére vállalkozott a gyászoló család segítségével. 

 

Az elhangzottakból kiderült, hogy mély emberi kapcsolat fűzte össze a két embert, akik időnként találkoztak és beszélgettek. Munkájuk is egymás mellé rendelte őket. Gyulay Endre felidézte, hogy az egyházi kárpótlás során Szegeden a főiskolának vissza kellett adni az Alsóvároson, a Szentháromság utcában található hatalmas oktatási épületet a katolikus egyháznak.

 

 

 

Ez nagy gondot okozott annak a főiskolának, aminek akkor éppen Szalay István volt a főigazgatója, aki abban állapodott meg Gyulay Endre akkori megyéspüspökkel, hogy szakaszosan történik meg a visszaadás. A megállapodás így vált valóra.

 

Búcsúzójában arra ki tért az egyházi férfi, hogy az akkor hivatalban lévő baloldali kormánynak katolikus püspökök javasolták, hogy az egyházi ügyekért felelős államtitkári posztra Szalay Istvánt nevezzék ki, ami találkozott az akkori miniszterelnök elképzelésével.

 

A temetésen a szegedi tudományos és egyetemi élet felsorolhatatlanul sok alakja feltűnt, a városi közgyűlés tagjai közül az Összefogás Szegedért koalíció szinte valamennyi képviselőjét láttuk, míg a jobboldalról Chovanecz Katát, Német Ferencet és Haág Zalánt.

 

Szalay István 1944-ben Hegykőn született a József Attila Tudományegyetem matematika–fizika szakán, 1967-ben kitüntetéses oklevéllel végzett, majd közvetlenül ezután a szegedi egyetem Analízis Tanszékén lett gyakornok,1968-ban tanársegéd, 1973-ban adjunktus, 1978-ban docens. 1991-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatójává választották. Ekkor főiskolai tanári kinevezést kapott és a Matematika Tanszéket is vezette. A főigazgatói tisztséget két ciklusban, 1994. június 30-ig töltötte be. Közben egy évig a Szegedi Universitas Egyesület Igazgató Tanácsának elnöke volt. A 2000-ben megalakult integrált Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara, Tanító- és Óvóképző Intézetének Matematika Szakcsoportját vezette nyugdíjazásáig.

 

1994–1998 között Szeged polgármestere, 1998–2002 között országgyűlési képviselő. A Parlamentben a kulturális és sajtóbizottság, valamint a millenniumi albizottság tagja. 2002–2003 között a Miniszterelnöki Hivatalban az egyházi ügyekért felelős államtitkár.

 

A politikai életből való visszavonulása után a civil szférában dolgozott. A Szegedi Közéleti Kávéház Kuratóriumának elnöke volt, ahol nagy számban tartott és szervezett tudományt népszerűsítő esteket. A „Fiatal tehetségek Szegeden” sorozatban (havi rendszerességgel) 75 ifjú tudóst, illetve művészt mutatott be, akiket a Szegedi Tehetségpont és a Sófi Alapítvány támogatott.