Orbán Viktornak még karácsonykor sem sikerült betartania a VIII. parancsolatot – Besenyei Zsolt jegyzete
2022. december 25. 10:18
Az ember elmerülne a bejgli–halászlé kombóban, de akkor jön egy másik ember, pofátlanul az arcába hazudik.
Orbán Viktor nagyinterjújával a kormánypropaganda beterítette ezt a szerencsétlen országot, és aki még mindig hisz neki, megtudhatta, hogy
„ha a baloldal nyert volna áprilisban, már benne is lennénk nyakig” a háborúban.
Miközben egyetlen másik NATO-ország sincs benne, valamint egyikben sincs háborús veszélyhelyzet és rendeleti kormányzás. Kivéve természetesen Orbán Magyarországát.
„Ha most egy karácsonyi angyal úgy döntene, hogy eltörli az energiaszankciókat, akkor egy pillanat alatt leesnének az energiaárak, velük együtt az infláció.”
- Miközben az infláció Magyarországon már három éve is négyszerese volt az uniós átlagnak.
- Az olaj ára jelenleg ugyanannyi, mint a háború előtt.
- A gáz ára pedig konkrétan fele a holland tőzsdén a tavaly karácsonyinak. Pedig se háború, se szankciók nem voltak akkor még sehol.
Miközben maga Orbán volt, aki egy éve, a háború előtt hónapokkal, a 2021. novemberi Fidesz-kongresszuson azt mondta, hogy Nyugat-Európa meg fog fagyni a télen.
Hogy „az idei gazdasági összteljesítmény” 68 ezer milliárd forint lesz.
Miközben ez teljesen légből kapott. Már az is csoda lesz, ha a tavalyi 55 ezer után eléri az 57 ezret.
Hogy „érdekünk a szuverén Ukrajna fennmaradása”.
De azért Amerika azonnal vonja meg a támogatását Kijevtől, Ukrajna pedig fogadja el a megcsonkítását, és tagozódjon Moszkva alá.
Hogy az infláció a Matolcsy hibája.
Miközben a jegybankelnök, akinek kétségtelenül és több tekintetben is van vaj a füle mögött, korábbi önmagával szembefordulva már másfél-két éve mantrázza, hogy a fiskális lazaság, a választási költségvetés, a fedezetlen ezermilliárdok, a közpénzből történő szavazatvásárlás nincs ingyen: költségvetési hiány és megszorítás, továbbá forintgyengülés, és ezáltal infláció lesz a következmény. Igaza lett.
Hogy Matolcsy „a nyilvánosság előtt unortodox viselkedésmódot választ”.
Miközben éppen ellenkezőleg: ortodox módon ragaszkodik a valósághoz, amikor kimondja, hogy a „válságközeli helyzet” nagyrészt a kormány hibája, és orbáni propaganda állításával szemben szankciós infláció márpedig nem létezik.
Hogy az uniós támogatásokra nincs is szüksége az országnak.
De a tanári fizetések azért alacsonyak, mert Brüsszel nem ad pénzt.
Brüsszel pedig nem azért nem ad pénzt, mert ellopják, hanem mert „nem akarunk bevándorlóországgá válni, nem akarjuk beengedni a genderaktivistákat az iskolákba, nem akarjuk az élet normális családi kereteit felszámolni és nem akarunk se háborút, se szankciókat”.
- Miközben ide konkrétan senki nem akar bevándorolni. Erővel se lehetne kényszeríteni őket.
- „Genderktivisták” pedig nemhogy az iskolákba akarnának menni, de egyszerűen nem is léteznek.
- Senki nem akarja felszámolni „az élet normális családi kereteit”, bármit is jelentsenek azok.
- Miközben háborút senki nem akar, és Orbán nagy barátján, Putyinon kívül eleve nem is akart.
- Orbán nem akar szankciókat se, de azért mind megszavazta azokat darabra.
Hogy meg kell szüntetni az Európai Parlamentet.
Miközben többszázmillió uniós polgár politikai akaratát képviselve a Parlament az EU messze legdemokratikusabb testülete. Az, hogy az EP nem szereti Orbánt (és vele sajnos Magyarországot), az annak a következménye, hogy az európai választópolgárok nem szeretik őt, pártját, kormányát és autokrata, korrupt rendszerét.
Orbán amúgy azzal se nyerne semmit, ha felszámolnák az EP demokratikus legitimációját, és választás helyett delegálnák a tagjait, mert a nemzeti parlamenteket ugyanazok a választók állítják össze, mint az európait.
Hogy Magyarország „keresztény fundamentumon áll”.
Miközben a vallástalanok pénzéből építtetett vagy felújított templomok konganak az ürességtől.
Hogy „az áprilisi választáson hárommilliárd forint állt szemben hárommillió szavazóval”.
- Miközben valójában 2,8 millió magyarországi Fidesz-szavazó a közel 2,5 millió kormányellenes szavazóval állt szemben.
- A hárommilliárd forint, amiből az ellenzéki összefogás kampányolt, pedig azzal a 200 milliárd(!) forinttal állt szemben, amit a kormány 2018–22 között közpénzből költött ún. tájékoztatásra, ami egészen véletlenül pont megegyezett a Fidesz kampányával.
„Hogy hogy eladták az országot.”
Miközben az ellenzék csak a saját szavazói (kb. kétmillió ember) politikai preferenciáit képviselte, és ha valaki eladta az országot, akkor éppen Orbán Putyinnak, ráadásul úgy, hogy még csak ki se fizette érte. Ugyanis ugyanazt az árat fizetjük az „olcsó orosz olajért”, mint Nyugat-Európa a „drága” katariért.
Csak míg mi jutalomból, ők büntetésből.
Hogy ő „a pedagógusok oldalán áll”, csak Brüsszel nem küld pénzt, „de ne lépjék át a törvény határait”.
Miközben a tanárok nem a fizetésük miatt sztrájkolnak, mert már nem tudnak, hanem éppen azért demonstrálnak, mert a tavasszal egyetlen törvénymódosítással Orbán kormánya indítványára Orbán pártja elvette az elvileg demokratikus joguk, a sztrájk gyakorlásának lehetőségét.
Hogy „a brüsszeli hungarofóbia” „a sikerességünkkel egyenes arányban növekszik”.
Miközben nemcsak „brüsszeli hungarofóbia” nem létezik, de Magyarország sikeressége sem. Ehelyett az Orbán-kormány felelőtlen, fedezetlen és választási célú pénzszórása okán Európa legmagasabb inflációját vagyunk kénytelen elszenvedni.
- Miközben a reáljövedelmek összevetésében Magyarország Európa második legszegényebb országa, már Románia is megelőzött, csak Bulgária van mögöttünk.
- De alkalmasint már ők se sokáig, mert még az MNB is azt jósolja, hogy miközben máshol már tetőzött az magyarhoz képest általában feleakkora infláció, nálunk jövőre se javul a helyzet, és további minimum harminc százalékos élelmiszer-áremelkedésre lehet számítani 2023-ban.
Ha ez a siker, el nem lehet képzelni, milyen a totális kudarc.
Orbán tett egy hosszú nyilatkozatot, ami interjúnak nehezen volna nevezhető, mert hiányzott belőle az ellenvetés, a visszakérdezés és a valósággal való szembesítés, és amelyben konkrétan minden állítása hamis volt. Ami azért egyéni rekord.
Most túl azon, hogy ha a nagy keresztény betartaná a VII. parancsolatot, akkor Nyugat-Európa adna segélyt az országnak, de a nemzetvezetőnek a VIII. parancsolatnak se sikerült megfelelnie – még karácsonykor sem.
Nem nagyon érdekelte, hogy egy kereszténynek ez nem opcionális, mert nem az a neve, hogy Tízjavaslat.
