Évértékelő beszéde után Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) március 9-én tartott évnyitóján beszélt az ország előtt álló feladatokról. Alkalmazkodva a helyhez gazdasági kérdésekre és feladatokra összpontosított a miniszterelnök, ám ezek kapcsán beszélt az alaposan átszervezett hazai felsőoktatásról is. Ilyen formán részben a szegedi egyetemről is, ami 2021 augusztusa óta alapítványi fenntartásában működik.

A gazdasági évnyitón elhangzottakat kritizálta erőteljesen az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF), ami úgy véli: Orbán Viktor büszkén beismerte, hogy a magyar alapítványi egyetemek annak ellenére nem önállók és függetlenek, hogy munkájuk és feladatvégzésük szempontjából ezek alapvető fontosságúak volnának.

A kormányfő itt elmondott beszédében úgy fogalmazott: az alapítványi egyetemek „közvetlenül be vannak kötve” a kormányzati döntéshozatalba, amit az ADF úgy értékelt, hogy ez az egyetemi autonómia elvének nyílt tagadása. A nyugati világ felfogása és gyakorlata ennek pontosan az ellenkezője.

„Az EU nem a kormánytól, hanem a magyar egyetemektől veszi most el a versenyelőnyt, amely abból fakad, hogy az átszervezett módon működtetett egyetemek közvetlenül be vannak kötve az államtitkárokon és a minisztereken keresztül a kormányzati döntéshozatalba” – fejtette ki a miniszterelnök annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság (EB) felfüggesztette a fenntartóváltáson átesett magyar egyetemek esetén azok részvételét az Erasmus+ diákcsere-programból és a Horizon Europe kutatási és fejlesztési alapból.

A fenti idézetben szereplő államtitkárok és miniszterek kapcsán úgy fogalmazott: ez nem a kormánynak fontos vagy azoknak a személyeknek, akik ott ülnek, hanem az egyetemeknek. Ilyen közvetlen bekötés a legnagyobb versenyelőny, amivel a nyugatiakhoz képest rendelkeztünk – érvelt Orbán Viktor.

A kamarai évnyitón annak a reményének adott hangot a miniszterelnök, hogy az alapítványi egyetemek kuratóriumai kapcsán felmerült vitás kérdésekben végül sikerül megegyezni az Európai Bizottsággal. Bár a miniszterek és államtitkárok február 15-i határidővel formálisan távoztak az egyetemi kuratóriumokból, az a tény, hogy ezt követően három héttel a kormányfő arról beszélt, hogy ezek az egyetemek „közvetlenül be vannak kötve” a kormányzati döntéshozatalba, jelzi, hogy a kormányzati megszállás tekintetében a helyzet a kuratóriumokban változatlan.

Az Erasmus+ kapcsán többször megírtuk, hogy önmagában nem megoldása az ügynek, ha az erre szánt uniós összeget hazai forrásból pótolják, mert az alapítványi egyetemeket a diákcsere-programban való részvételből zárták ki. Pontosabban felfüggesztették a részvételüket. Annak akkor sem lehetnek résztvevői, ha maguk hozzák a pénzt ehhez.

A Horizon Europe kutatási és fejlesztési pályázatairól egy korábban közölt cikkünkben szereplő számításunk szerint hét év alatt közel 840 milliárd forintnak megfelelő uniós pályázati pénztől eshet el az ország. Ennek pótlása, éppen az összeg nagysága miatt sokkal nehezebbnek ígérkezik, semhogy egyetlen kormányfői ígéretre készpénznek lehetne venni, hogy ezt hazai forrásból pótolni lehet.

Ráadásul a magyar kutatók, amennyiben nem vehetnek részt a Horizon Europe-ban, akkor éppen azoktól az elemi fontosságú nemzetközi kutatási lehetőségektől esnek el, amik nélkül a mai tudományos életben szinte lehetetlenség az átütő eredmények elérése.

Önmagában már az is nagy versenyhátrány, ha az EB jelzett döntése nyomán a nemzetközi tudományos életbe a korábbiaknál korlátozottabb módon lesznek képes a magyar kutatók bekapcsolódni.