Tavaly az országgyűlési választási kampány hajrájában Budapesten, a Békemenetre érkező ezrek előtt beszélt március 15-én Orbán Viktor. Idén sokkal szerényebb körülmények, és sokkal kisebb hallgatóság előtt mondta el ünnepi beszédét a miniszterelnök. Petőfi Sándor szülővárosában, Kiskőrösön mondott beszédet nemzeti hősünk szülőháza előtt.  

Orbán Petőfi Sándor életének meglehetősen rövid és vázlatos ismertetésével kezdi (ravaszul „kifelejtve”, hogy az 1848-as forradalom központi alakja kinek a kezétől halt hősi halált), majd így summázza az elmondottakat: 

„Minden magyarban van egy kis Petőfi és Petőfiben benne van minden magyar”. 

Szerinte abban minden magyar egyetért, hogy Petőfi a legnagyobb magyar költő. A szabadság magyar nyelvjárását ő teremtette meg, és így lettünk a szabad világ részei. 

„A magyar a szabadság legsikerültebb nyelve. Petőfi nyelvét mindenhol értik, több mint 200 nép nyelvére fordították le.”

Orbán szerint Petőfi, mint mi mindannyian, egy szabad Magyarország boldog polgára akart lenni. Választhatta volna a biztos, jómódú, nagypolgári életet. Mi, mai, elpuhult utódai úgy gondoljuk, hogy megérdemelte volna, hogy ágyban, párnák közt haljon meg. Ő azonban másként gondolta: a világszabadság apostolaként, a magyar szabadságért vívott csatában halt meg. 

Orbán szerint „a magyar szabadság hatalmas menete” – bár tett néha vargabetűt, és zsákutcákba is tévedt néha az elmúlt kétszáz évben – ma is tart. Ebben a menetben pedig Petőfi is a magyarokkal van, még akkor is, ha nem látjuk őt. 

„De időnként mintha látnánk is, mindig akkor, amikor elbizonytalanodunk”.

Látjuk őt, ha

• idegenek akarják megmondani nekünk hogyan éljünk,
• ha a világ hatalmasai be akarják olvasztani Magyarországot egy európai szuperállamba.

Hiába próbálkoznak, soha nem fognak sikerrel járni, mert mi soha nem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a kezünkből, mert mindannyiunkban van egy kis Petőfi – zárta ünnepi beszédét Orbán Viktor.