Orbán nem egyszerűen hazudott a választóknak, hanem elárulta őket – Besenyei Zsolt jegyzete

A kettő közötti különbségről Gyurcsány Ferenc tudna sokat mesélni.
Besenyei Zsolt

2022. július 19. 17:09

Orbán nem egyszerűen hazudott a választóknak, hanem elárulta őket – Besenyei Zsolt jegyzete

Orbán és a Fidesz a választási kampányban azt ígérte, hogy nem lesz megszorítás, nem lesz adóemelés, megvédik a rezsicsökkentést. A választók jelentős része hitt neki, mert hinni akart. Ehhez képest lett megszorítás, adót emeltek nem is kicsit. A rezsicsökkentést is úgy megvédték, hogy háztartások, magyar családok milliói fizetnek havi több százezerrel többet, mint eddig.

 

Orbán átverte a választókat. Nem mondott igazat. Ellentmondásba keveredett. Hazudott. Nincs meglepetés, eddig is hazudott. 

 

Az ember, aki – még 2006-ban – azt állította magáról, hogy sohasem hazudott. Pedig dehogynem. Áthazudta például az elmúlt 12 évet. 

 

  • Amikor azt hazudta 2020-ban, hogy aki „elkapja ezt a betegséget, azt meg fogjuk gyógyítani”. Akkor ezer alatt volt a magyarországi Covid-halottak száma. Azóta csaknem 50 ezer.
  • Vagy amikor azt hazudta, az osztrák egészségügy nem bírta a terhelést, a magyar viszont „állta a sarat”. Az eredmény háromszor annyi halott nálunk, mint kicsit nyugatabbra egy közel azonos méretű országban.
  • Vagy hogy az ellenzék oltásellenes, amikor csak a drágán, közpénzek lenyúlásával beszerzett kínai és orosz vakcinák vizsgálat nélküli bevetése ellen tiltakozott.
  • Amikor azt hazudta, hogy nem foglalkozik üzleti ügyekkel. És hogy neki semmilyen strómanja nincs, nem volt, nem is lesz. Ezen még maga Mészáros is röhögött alighanem.
  • Mindenki nevet azon, amikor a vagyonnyilatkozatából az derül ki, hogy 12 év országlás után semmilyen vagyona nincs. Még csak megtakarítása se. Még saját hatvanpusztai, bunkeres kastélya se az ő, hanem az apja nevén van.
  • Az Európai Parlamentben a teljes plenáris ülés röhögött, amikor a magyar miniszterelnök azt hazudta, hogy ők sohasem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azt, aki nem ért velük egyet.
  • Hazudik akkor is, amikor azt állítja, hogy Magyarország több mint 800 ezer ukrán menekültet fogadott be, mert egyáltalán nem fogadtuk be őket, csak átutaztak rajtunk.
  • Hazudik akkor is, amikor azt állítja, hogy 100 ezer „migráns” ostromolja a déli határkerítést, mert nem ostromolja, és dehogy ennyi.
  • Hazudott, amikor azt állította, hogy létezik a Soros-terv, ami egymillió nem honos idegent telepítene Magyarországra.
  • Amikor azt állítja, hogy Magyarországon szabadabb a sajtó, mint Nyugaton.
  • Vagy azt, hogy Magyarország a legjobb hely Európában.

 

A sor a végtelenségig folytatható. Tulajdonképpen áthazudta az egész életét. A politikai karrierjét biztosan. Hazugság volt, amikor 30 éve letagadta, hogy a Fidesz-székház eladásából az apja gazdagodott meg, vagy amikor azt, hogy az első kormányzása alatt közpénzekből a felesége („nem volt taggyűlés”). 

 

Tulajdonképpen szűk körben ő maga se tagadja, hogy nem mond igazat. A 2000-es években az amerikai nagykövetnek például azt mondta, azt kell figyelni, amit csinál, és nem azt, amit a „megválasztása érdekében” mond: hogy nem kell aggódni a hazugságai miatt.

 

Lévai Anikó sok éve egy interjúban elárulta, hogy az igazmondás hiányán maga is viccelődik, a mondottak és a tettek közötti ellentmondást úgy nevezi, hogy „verbálisan áthidalni”.

 

Mindenki tudja, hogy Orbán hazudik. Ő maga is tudja, szűk körben nem is tagadja. A választók felé igen, de attól még azok is tudják. 2,1 millióan nem szavaznak rá. De 2,8 millióan mégis. Hogy lehet ez?

 

Van egy fontos különbség ugyanis a hazugságok két típusa között. Az egyik fajta hazugság nem felel meg a valóságnak. Ellentmondásban áll a tényekkel. Viszont nem érinti a választókat. Ezért csak mosolyognak rajta. Elnézően legyintenek. Nem érdekli őket. Ilyen a politika, azt mondják, minden politikus hazudik, az a dolga.

 

A másik típusú hazugság más. Az húsba vág. Az a választók bőrére megy. Csökkenti az életnívót, nehezíti a megélhetést. Vagy egyenesen ellehetetleníti. A pénzről szól. Az már nem is puszta hazugság, hanem átverés. Sőt, egyenesen árulás. Orbán világosan látta a kettő közötti különbséget. Tíz éve egy német lapnak ezt mondta:

 

„Azt üzenem a magyaroknak, hogy soha nem hazudok nekik, soha nem árulom el őket, és mindig harcolok értük.” 

 

Érdemes figyelni a finom distinkcióra a között, hogy ő nem hazudik, és aközött, hogy nem hazudik a szavazóinak. Azaz olyan ügyekben nem hazudik, ami a választóit közvetlenül érinti. Nem árulja el őket.

 

Persze ez se volt igaz, mert úgy csökkentette például a gázárat, hogy 2014-19 között magasabb volt, mint a piaci. De nem volt kifizethetetlen, kicsit nyerészkedett rajtuk. Nagy ügy, mondták, és kibírták, mert ott volt az ígéret, hogy amikor viszont a piaci ár meghaladja majd a hatóságit, akkor Orbán kormánya segíteni fog, maga viseli a terhet, kompenzálja az addigi veszteséget. Most a piaci ár kilőtt az egekbe, és Orbán nem segít, sőt. Megszegte az ígéretét egy, a választóit alapvetően és közvetlenül érintő, húsba és pénztárcába vágó ügyben. Ilyet eddig nem csinált.

 

Ez másmilyen hazugság, mint az eddigiek. Szintet lépett. A hazugságot el lehet nézni, meg lehet bocsátani. Az árulást nem. Az örökre megmarad.

 

Gyurcsány Ferenc sokat tudna mesélni erről Orbán Viktornak.