Orbán miatt nincs pénz – Lakner Zoltán jegyzete

Az illetékes miniszter csodálkozik, hogy nem jönnek az uniós források. Ami igazán meglepő, hogy csak félig hazudik. Láthatóan ugyanis tényleg nem hitte el a kormány, hogy bekövetkezik az, amit pedig az Európai Unió hónapokkal ezelőtt a tudomására hozott, hogy mi történik, ha a magyar vezetők ismét át akarják rázni.
Lakner Zoltán

2023. január 12. 11:12

Orbán miatt nincs pénz – Lakner
Zoltán jegyzete

Ebből következően a magyar kormány kétszeresen is hibáztatható azért, hogy nem érkeznek az alapítványosított egyetemekre uniós források. És ne legyen kétséges, ez csak a kezdet.

 

Az Európai Unió intézményei és tagállamainak túlnyomó többsége évek óta küzd a magyar kormány visszaéléseivel szemben. E vita és politikai harc közepette született meg az úgynevezett feltételességi eljárás. Ennek az a célja, hogy az uniós közpénzekkel összefüggő jogállamiság-sértéseket pénzügyi szankcióval lehessen sújtani, minek eredményeként csökkenthető az Orbán-klientúra által ellopható eurók mennyisége. Mielőtt az erre hajlamosak hungarofób összeesküvésre gyanakodnának, a helyzet úgy áll, hogy a 27 uniós tagállamból 25-nek sikerült teljesíteni a feltételeket. Ez csak a lengyel–magyar, azaz Kaczyński–Orbán párosnak nem jött össze.

 

Az uniós pénzek visszatartása a lehívható pénzeknek csak egy részét érintette, azonban tavaly decemberben mindennemű kifizetést az EU Alapjogi Chartájának betartásához rendeltek. Drámai fejlemény, egy uniós tagországnak be kell tartania az uniós alapszerződést. Vagyis, megint csak nem egyetlen államra vonatkozik ez a feltétel, hanem mindenkire, ám sajnálatosan éppen a magyar kormány az, amely szétverte a jogállamot és áthágta a legalapvetőbb európai együttélési szabályokat.

 

Ezért aztán egyelőre még mindig csupán a távolból nézhetjük az uniós pénzeket, holott a többi tagállam már javában költi a helyreállítási alap és a jelenlegi hétéves uniós költségvetési ciklus forrásait.

 

Ami tehát sokként érte a kormányt, az egy teljesen átlátható, pontosan kiszámítható folyamat állomása.

 

A kormány felelőssége első helyen abban áll, hogy szétverte a demokráciát. Ezen belül az igazságszolgáltatást, amely csak kivételes esetben tár fel korrupciós bűncselekményeket, és azokat is csak akkor, ha megérkezik a politikai zöld jelzés, minek nyomán az ügyészség egyáltalán hajlandó a nyomozásra és a vádemelésre.

 

Ami a konkrét esetet, az egyetemeket illeti, a kormány az elmúlt években kitalálta azt a képtelen konstrukciót, hogy az állami egyetemek nagy részét alapítvánnyá alakítja. Ezek hatalmas állami vagyonjuttatást kaptak, majd az állam lemondott az alapítói jogokról annak az általa alapított kuratóriumnak a javára, amelyet teleraktak állami vezetőkkel. A nagy trükk arról szólt volna, hogy az egyetem ily módon hozzáfér állami és uniós forrásokhoz, miközben úgymond magánalapítványként nem vonatkoznak rá a közpénzekkel való gazdálkodás szabályai.

 

Erre mondta az EU, hogy ezt nem eszi meg. Éspedig nem 2023 januárjában, hanem már 2021 őszén is részben emiatt dobták vissza a magyar helyreállítási tervet. Tavaly Navracsics Tibor vezérletével beindult a trükközés, hogy akkor a miniszterek maradjanak bent a kuratóriumokban, csak éppen menjenek ki a kuratóriumi ülésről azon szavazások alkalmával, amelyek a tárcájukat érintik. Azonban az EU-s döntéshozók – és a magyar pénzekről szavazó többi tagállam döntéshozói sem – hitték el, hogy ha Varga Judit vagy Navracsics Tibor kimegy tizenöt percre a szobából, akkor attól ők nem gyakorolnak politikai befolyást a közpénzekkel felszerelt, magánalapítvánnyá maszkírozott egyetem felett.

 

Az Európai Bizottság pénzmegvonási javaslata tavaly szeptemberben világosan leírta, hogy ez a konstrukció nem fog így menni. A feltételek magyarországi teljesítéséről szóló – a tagállamok tanácsa által jóváhagyott – novemberi bizottsági jelentés és annak decemberi kiegészítése ugyanezt rögzíti.

 

Hazudik az a miniszter, aki ennek az ellenkezőjét állítja.

 

A kormány felelőssége a második helyen abban áll, hogy egyszerűen nem hitte el, ami kereken le volt írva. Azt, hogy a kormány által előidézett helyzetnek következményei lesznek. Ebből adódóan nem készítette fel az érintetteket, az alapítványosított egyetemek kutatóit és hallgatóit sem arra, hogy nem lesz pénz, náluk le fognak állni a nemzetközi programok.

 

Aki ezért felelőst keres, annak nem az Európai Bizottságnak kell levelet írnia, hanem a kormányon kell számon kérnie, mit művelt. Meg azokon az egyetemi vezetőkön, akik hagyták magukat – néhány tiltakozón kívül – egy szó nélkül belezsarolni az alapítványosításba. A kormány olyan pénzekkel tömte be a szájukat, ami nem volt az övé, nem volt még nála, és amit nem is tudott biztosítani.

 

Amit most látunk, arról szól, hogy a zsebünkre megy az önkény, ahogyan a szervilizmus és a gyávaság is. Középhatalmi melldöngetés helyett demokráciára van szükség, és akkor pénzünknél is leszünk.