Trump a béke reménye – mondta Orbán még tavaly októberben, Berlinben a bukott amerikai elnök esetleges jövő évi újraválasztására utalva. Nos, a béke reménye most megerősítette, hogy tényleg ő maga az. Szombati kampánybeszédében azt állította, hogy ő az egyetlen (elnök)jelölt, aki megakadályozhatja a III. világháborút. És pedig nagyon könnyen.

Az amerikai sajtó főként a kampányesemény belpolitikai vetületeivel foglakozott, tudniillik, hogy Trump képes lesz-e megnyerni magának a republikánus pártot, ígéretét csak mint a felelőtlen hőzöngés példáját emelte ki.

Mivel a béke reménye egyelőre saját pártja támogatását se bírja, sőt, saját törzse, a CPAC résztevőinek is csak 62 százaléka választaná őt, messze van még a jelöltségtől is, nemhogy attól, hogy újra a Fehér Házba költözhessen.

Pedig Trump komplett programot adott, amelynek első és legfontosabb pontjaként azt nevezte meg, hogy véget vet Amerika költséges és végnélküli háborúinak, annak, hogy ellenszolgáltatás nélkül garantálja más országok határait.

A NATO feloszlatását vagy az amerikai kilépést nem mondta ki direktben, de nyilvánvalóan ezt jelentené, ha elnöksége idején nem vállalna felelősséget más országok biztonságáért. A NATO lényege a közismert 5. cikkelye: „a felek egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek”.

Az újraválasztása után ugyanis az amerikai katonai és gazdasági támogatásért cserébe a megtámadott ország felét(!) kérné, és mivel ezt nyilván nem vállalná be senki, mindjárt érthetőbb az az állítása is, miszerint ha ő lett volna az elnök tavaly, akkor nem tört volna ki az orosz–ukrán háború sem.

Ez volt a világ összes illiberálisainak nem is annyira titkos terve, ezért kárhoztatja Orbán is az Uniót, hogy egy térben és időben is korlátozott konfliktust, két szláv nép háborúját összeurópai szintre emelte, és ezért szorgalmaz orosz–amerikai tárgyalásokat a fegyverszünetről, az ukránok kihagyásával: osszák fel maguk között Ukrajnát.

Azonban Trump 2020-ban veszített, 2021-ben az erőszakos puccsa is elbukott a Capitolium, illetve az egész amerikai politikai intézményrendszer ellen, ezért 2022-ben Putyin a saját kezébe vette a dolgok intézését. Bár mint látszik, nem túl nagy sikerrel.

A magyar kormánypropaganda egyszerűen kihagyta „a béke reménye” beszédének ismertetéséből, amit ő maga first and most importantnak nevezett, az izolacionizmus meghirdetését, és a migrációt, a bűnözést, a korrupciót és persze az obligát transzfóbiát sorolta fel. Minden mást, csak épp a lényeget nem említették.

Ez arra utal, hogy a budai Várszínházban is látták, hogy Trump csaknem ismét elkotyogta, megválasztása esetén teljesen átalakítaná a II. világháború 1945-ös, de legalábbis a hidegháború 1988–91-es vége óta ismert nemzetközi rendet, és az Egyesült Államok önként visszavonulna a bolygó biztonságának garantálásától – mert az sokba kerül és nincs benne sok köszönet sem.

Minden ellenkező állítással szemben a nemzeti szuverenitás nemhogy megerősödne ebben a helyzetben, de egyenesen meg is szűnne. Ennek jeleit látjuk már: Putyin kétségbe vonta szomszédjának létjogosultságát is.

A wannabe nagyhatalmak Trump újraválasztása és Amerika visszavonulása esetén felosztanák egymás között a világot, letaposva körös-körül az eddig önálló országokat. Nemcsak Ukrajnának vagy Tajvannak, de mindenki másnak is vége lenne.

Mindenki háborúja mindenki ellen – „a béke reménye” újraválasztása esetén nem váratna sokáig magára az apokalipszis, 2020-as veresége csak prolongálta néhány évvel a folyamatot.

És hogy az érdekszférájuk meddig tart, azt nyilván maguk az oroszok döntik el. Voltak ők már 1945–91 között Berlinben, 1955-ig Bécsben, még 1815-ben Párizsban is. Nem beszélve arról, hogy Magyarországot 1944–91 között tartották megszállva.

Volt egy igen jelentős, ám méltatlanul kevés figyelmet kapott részlete Orbán a héten, egy svájci lapban megjelent interjújának, amelyben geopolitikai katasztrófának nevezte az oroszok esetleges ukrajnai vereségét.

A szuverenitás mindenekfölöttiségét hangoztató magyarországi autokrata ugyanis elárulta, hogy amikor 2022. február elsején Moszkvába rendelték, akkor megkérdezte a Vozsgytól, mit kell tennie.

„Amikor két héttel a háború kitörése előtt Moszkvában utolsó alkalommal találkoztam Putyin elnökkel, megkérdeztem tőle: Önnek problémát jelent Magyarország NATO-tagsága? Arra kéri Magyarországot, hogy lépjen ki a NATO-ból?”

Ami azért elég hátborzongató. Még Kádár János sem csicskult be ennyire Brezsnyevnek. Neki megmondták, ha meg akarták, és ha megmondták, megtette – de csak azért nem ment Moszkvába, hogy megkérdezze, mit tegyen.

Az meg még különösebb kontextusba helyezi a dolgot, hogy Orbán politikai antréja 1989-ben az volt, hogy először követelte az országos nyilvánosság előtt a szovjet csapatok –amúgy akkor már folyamatban lévő – kivonását, Magyarország orosz megszállásának végét.

Most meg visszahívja az oroszokat, és megkérdezi, mi a parancs.

Szerencsénk, hogy a Gazda lépésről lépésre akart haladni, még nagyobb szerencsénk, hogy Kijev alatt az ukránok már az első lépését is megállították.

Nagy a tét.