Önkiszolgáló sajtótájékoztató egy egészen érdekes eseményről: fotoakusztikus műszerrel szerelt drónt reptetett az egyetem

Drónnapot szerveztek a lézerközpontba, a szimpózium után a szegedi repülőtéren gyakorlati bemutató is volt: két percben megnézhettük, hogyan száll fel egy átlagosnak tűnő drón, plusz röviden elmondta Szabó Gábor, miért is van az élvonalban az SZTE fotoakusztika szempontjából.
Önkiszolgáló sajtótájékoztató
egy egészen érdekes eseményről: fotoakusztikus műszerrel szerelt
drónt reptetett az egyetem

A drónnal végezhető kutatások volt a központi témája az SZTE TTIK Fizikai Intézet, Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének Fotoakusztikus Kutatócsoportja, valamint az ELI-ALPS Lézeres Kutatóközpont által szervezett miniszimpóziumnak, amit a lézerközpontban tartottak meg. Szabó Gábor az ELI ALPS Lézeres Kutatóközpont ügyvezető igazgatója, az SZTE TTIK Fizikai Intézet, Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék egyetemi tanára a reptéren bevallotta önkiszolgáló sajtótájékoztatót tart most egy olyan témáról, amiről közben kiderült, sokkal érdekesebb annál az átlagembereknek is, mint azt előzetesen gondolták.

 

A drónokat mindenki tudja, érti.

 

De mi a fotoakusztika?

A fotoakusztika egy mérési technika, amiben a fény mellett a hangok is ugyanolyan fontos szerepet játszanak. A segítségével legtöbbször keverékek egyes összetevőinek koncentrációját mérik. Az eljárás lényege, hogy a precízen kiválasztott fényforrás – például a lézer – hullámhosszát ráhangolják a mérendő komponens egy jellegzetes elnyelési vonalára, azaz olyan színű fénnyel világítják meg, amelyet az anyag jól el tud nyelni. A lézert periodikusan ki-be kapcsolják, nagyon gyorsan, másodpercenként több ezerszer, így az anyag fényelnyelése is periodikussá válik. Ezáltal gyakorlatilag energiát pumpálnak például a mérendő gázba, periodikusan melegítik. Emiatt a sűrűsége is pulzálni kezd, ami hangot hoz létre. E hang erőssége arányos lesz a koncentrációval, és ha egy mikrofonnal detektáljuk, a hangerősségből következtethetünk az adott összetevő koncentrációjára.

 

 

A fotoakusztika módszerét annak idején – és ez itt most közel harminc évet jelent – azért találta érdekesnek az egyetem, mert azt gondolták akkor róla Szabó Gáborék, később kiderült, helyesen, hogy nagyon széles körű lehet az ipari alkalmazása.

 

Most újabb, fontos állomáshoz érkezett az ipari alkalmazhatóság: – Egy ideje már figyeljük azt, hogyan lehetne felköltözni ezzel a technikával drónokra, most értünk el ide – mondta Szabó Gábor. Fontos volt, hogy már olyan eszköz, ami tényleg elbírja, és érdemben is tudja reptetni ezt a fotoakusztikus műszert. Közben persze dolgoznak azon is, hogy minél könnyebb legyen egy ilyen fotoakusztikus műszer.

 

Szabó Gáborék most egy olyan projekten is dolgoznak, aminek a segítségével meg lehet találni az illegális szemétégetéseket. – Ez azért is fontos, mert nemcsak az a lényeg, hogy ég a tűz valahol, hanem azt is célszerű megállapítani, megmondani, milyen környezetszennyező anyagot égetnek el éppen. És az is izgalmas ezen a területen, hogy a legérdekesebb, legfontosabb alkalmazásokat még nem is ismerjük, nem is tudjuk. Hogy csak egy másik példát mondjak: fotoakusztikával mérhető az is, mennyi metánt lélegzünk ki, ez operációk esetében nagyon komoly jelentőségű adat lehet – mondta a professzor, aki ennek kapcsán jegyezte meg azt, hogy ezek miatt is tekintik a fotoakusztikus kísérletek fellegvárának az egyetem Fotoakusztikus Kutatócsoportját.

 

Ezután volt a próbarepülés, íme:

Címlapon

mutasd mind