Nyugdíjasként lett főállású művész: Tardos-Taussig Ármin autogramokat éppúgy gyűjtött, mint étlapokat

Eddig sehol nem látott irodalmi ritkaságokat, helytörténeti és művészettörténeti érdekességeket mutatnak be az Eltűnt családok nyomában című kiállításon az új zsinagógában Tardos-Taussig Ármin grafikusról, Szeged egykori művészeti életének meghatározó szervezőjéről és családjáról. Tardos-Taussig Ármin emlékkönyveibe Juhász Gyula, József Attila, Márai Sándor és Bartók Béla is írt. A Szegedi Tükör írása.
Szabó C. Szilárd

2022. október 17. 07:13

Nyugdíjasként lett főállású
művész: Tardos-Taussig Ármin autogramokat éppúgy gyűjtött,
mint étlapokat

Az 1874-ben Temesváron született Tardos-Taussig Ármin a helyi Magyar Állami Királyi Főreáliskolában érettségizett, ami után a budapesti műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet. Több forrás is utal arra, hogy grafikusi, rézkarcolói ismereteit egy, a Bécsi Művészeti Akadémián végzett festőnél, Adolf Wesemannál tanulta. A rajzolás azonban hosszú évekig csak hobbija maradt, hiszen friss műszaki diplomásként az államvasutak szolgálatába lépett, és Szegeden kezdte el a pályáját. Szépen ívelő karrierje az 1919-es Tanácsköztársaságig tartott, amikor politikai szerepvállalásáért idő előtt nyugdíjazták. Ekkor azonban már túl volt számos megbízáson, grafikai tervezésen, kiállításon, kiállításszervezésen, képzőművészeti szakcikken, és maga is nagy képzőművészeti kollekcióval rendelkezett. Ő tervezte például az egykori régi zsinagóga szószékét. Ott volt 1902-ben az új zsinagóga díszítőfestői között, így neki köszönhetőek a belső tér héber feliratai, sőt az oltárlépcső sárgaréz könyöklőjének terve is. Taussig elképzelései alapján valósultak meg a hitközség székházában a díszterem fali égőinek díszes foglalatai is, és a zsidó temető cintermének belső feliratos táblái is az ő keze nyomát őrzik.

 

Korai nyugdíjazása avanzsálta igazán főállású művésszé. Elkészítette az első világháborús szegedi zsidó hősi halottak emléktábláját a régi zsinagóga falára, majd emlékművüket a zsidó temetőbe. Egymás után tervezte a síremlékeket, a legnívósabbakról 1931-ben díszes kötetet jelentetett meg. Mindemellett rendíthetetlenül szervezte a város művészeti életét. 1924-ben kezdeményezésére indult mozgalom a szegedi társadalomban, hogy lelkes adakozók segítségével külföldi folyóiratokat rendeljenek a városi könyvtárba. Hamarosan ötvennyolc különféle angol, olasz, francia, német szaklap – köztük sok művészeti – érkezett rendszeresen a Somogyi-könyvtárba. Ő volt a fő motorja az 1926-ban, huszonkét fiatal számára indított, Rudnay Gyula vezette művésztelepnek, és ott volt a festőket, építészeket, szobrászokat tömörítő szegedi Fészek Klub kiállításainak rendezői és művészei között is az 1930-as években.

 

Kelemen utcai lakása igazi találkozóhelye volt a helyi haladó gondolkodású értelmiségieknek. A visszaemlékezések szerint nagyon pezsgő élet zajlott ezekben a körökben: kulturális, irodalmi, művészeti és politikai kérdésekről beszélgettek, vitatkoztak. Taussig egy naplószerű emlékkönyvbe örökítette meg ezen beszélgetéseket. Barátja, Juhász Gyula többször is írt az emlékkönyvbe, és maga Taussig is ide jegyezte fel a költő több, kéziratban hozzá került versét. Köztük például a Görög prológ címűt is, amelyet Taussig kérésére Elly lányának írt a költő egy nőegyleti fellépéshez. Minden bizonnyal Juhász Gyula ismertette meg József Attilával is, aki szerdánként ebédelt a Taussig családnál.

 

Taussig autogramokat, kéziratokat, rajzokat, festményeket, utolsó éveiben pedig étlapokat is gyűjtött. A politika is érdekelte. Kora fiatalsága óta meggyőződéses szociáldemokrata volt, fáradhatatlanul tevékenykedett a helyi munkásokért, és mint a város törvényhatóságának tagja, nem volt olyan szociális akció, amiből ne vette volna ki a részét. 1936 februárjában, 62 évesen váratlanul érte a halál.

 

Felesége, Lilly aktív tagja volt a helyi zsidó nőegyletnek. Jóllehet gyermekeik – Elly és Lajos – már az 1930-as években külföldre mentek, ő maga azonban a férje halála után is Szegeden maradt. A deportálások során Theresienstadtba került, de 1946. június 24-i dátummal ott találjuk nevét a hazatérők között. A családi sírkő tanúsága szerint ezután gyermekeihez távozott Amerikába, és Hollywoodban talált végső nyughelyet 1952-ben.

 

Egy bécsi szekrény mélyéről kerültek elő a szegedi kincsek

 

Juhász Gyula, József Attila, Márai Sándor és Bartók Béla is írt azokba az emlékkönyvekbe, amik nemrégiben kerültek elő a Bécsben élő Tardoss Veronika szekrényéből, ahol hosszú évtizedekig porosodtak. A Szegedi Zsidó Hitközség archívumának munkatársai kutatták fel az elveszettnek hitt emlékkönyveket. Tardoss Veronika, aki másodunokatestvére Tardos-Taussig Ármin Amerikában élő unokájának, személyesen hozta el Szegedre és bocsátotta az archívum rendelkezésére a felbecsülhetetlen értékű kincseket. A dokumentumokat beszkennelik a Somogyi-könyvtár munkatársai, majd visszaadják azokat Tardoss Veronikának.

 

Az Eltűnt családok nyomában című kiállítás február 15-éig látogatható.

 

Cikkünk Frauhammer Krisztina Elfeledett arcok Szeged zsidó múltjából című írásának felhasználásával készült.

Nyitóképünkön egy sétatüntetés látható Szegeden az 1930-as évek elején a Kossuth Lajos sugárúton. A kép közepén fehér nadrágban Vér György újságíró mellett látható Tardos-Taussig Ármin (fotó: Somogyi-könyvtár/Magyar László hagyatékából)

Címlapon

mutasd mind