A magánegészségügyben lassan éppen olyan hosszúak lesznek idehaza a várólisták, mint az állami ellátásban. Ez jelzi, hogy a kapacitásgondokat ezen a módon aligha lehet megoldani – indult a Momentum Feketesas utcai irodájába a beszélgetés. A kerekasztal szereplői voltak: Hajnal Edina, Jól-Lét Alapítvány munkatársa, kommunikátor, Néveri Cintia, szociálismunkás és az Együtt A Menstruációs Szegénység Ellen Szeged és térségi projekt alapítója, Pelle Anita, közgazdász, egyetemi docens és Sződy Judit, pszichológus, szoptatási tanácsadó, tréner, akiket a moderátori feladatokat magára vállaló Halász Noémi, a Momentum szegedi alelnök kérdezett.

Az elmúlt évtizedekben az itthon született gyerekek negyven százaléka császármetszéssel jött világra, miközben az európai átlag csupán tizenöt százalékos – hangzott el a megdöbbentő adat, és valamennyi hozzászólásból az derült ki, hogy a szülő nők egyáltalán nincsenek azzal tisztában, milyen szükségtelen, egyben fájdalmas és veszélyeket magában hordozó a szülésnek ez a módja.

Egy közel tíz évvel ezelőtti az EU finanszírozta magyar-szerb kutatásra hivatkozva Pelle Anita arról beszélt, hogy sok ok mellett azért is volt magas a császáros szülések száma Magyarországon, mert az akkori nevén Országos Egészségpénztár (OEP) ezt jobban finanszírozta, mint a normál szülést. Sződy Judit ehhez azt tette hozzá, hogy a magánegészségügyben foglalkoztatott szülésznők, ápolók és nővérek nem sokkal jobban fizetett alkalmazottak, mint az állami szférában dolgozó társaik. 

A kórházbezárások azért is vetnek fel nehezen megválaszolható kérdéseket, mert elvileg egy szülés előtt álló anyának az ide vonatkozó rendelkezések szerint legfeljebb húsz perces utat kellene megtennie a legközelebbi kórházig. 

Más irányból közelítette a kérdéshez Hajnal Edina, amikor elmondta, nagy gond, hogy itthon a szülést medikalizálják, miközben kismamának lenni nem betegség, és a várandós anyákból nem kellene kórházi pácienst csinálni. A jelenlegi egészségügyi rendszernek érdekében áll, hogy ez a helyzet ne változzon, noha a változtatás szükségessége egészen nyilvánvaló.

A magyarországi nők szűrővizsgálatokon való részvételéről olvasott fel adatokat a moderátor, Halász Noémi, és ebből kiderült, hogy az ötven év felettieknek csupán tíz százaléka vesz részt benne, bár életkorilag ők vannak a legveszélyeztetettebb helyzetben. Ennél lényegesen jobb arányok mutathatók ki a fiatalabb korosztályoknál, noha a szűrővizsgálatokon való részvétel valamennyi nőt beleszámítva is alig éri el a negyven százalékot. 

Szinte semmilyen felvilágosítást nem kapnak a kamaszkorú lányok a nőgyógyászati vizsgálatokról, így fogalmuk sincs, mi engedélyezett ilyen alkalmakkor, és mi nem. Ahogyan arról, hogyan kell egy ilyen vizsgálaton viselkedniük. 

Az iskolákban úgy ahogy működik a szexuális felvilágosítás, bár az utóbbi években a politika romboló hatása ezen a téren is megmutatkozik, ami azt eredményezi, hogy ez a tevékenység is folyamatosan visszaszorulóban. 

Az egyik legnagyobb gond, hogy a szexuális felvilágosítás szinte egyáltalán nem terjed ki a téma lélektani vonatkozásaira – hangzott el a csütörtöki kerekasztalbeszélgetésen. 

Kifejezetten hosszan beszéltek a szakemberek a nők tudományos pályán való érvényesülésének lehetőségeiről. Pelle Anita szerencsésnek nevezte magát, mert a szegedi egyetem gazdaságtudományi karán oktatva eddigi négy dékánjából kettő nő volt és kettő férfi. Utóbbiak kapcsán megjegyezte, hogy családos emberekről van szó. Ez egy nagyon jó szubkultúra – állapította meg a kari viszonyokról.

A szülni vagy nem szülni kérdése fokozottan felmerül azoknak a nőknek az esetében, akik tudományos pályára szeretnének lépni. Lehetséges-e a karrierépítés és a gyereknevelés egyszerre? Nehezen megválaszolható kérdés. Tény, hogy az egyetemi doktori iskolákban való jelentkezés is sokkal nagyobb dilemma elé állítja a nőket, mint a férfiakat.

Hiába több a diplomás nő Magyarországon, az akadémiai szféra szereplőinek mindössze tíz százaléka nő. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői szerint más okok mellett ez a patriarchális magyar szemlélet továbbélésére is visszavezethető. 

Jó volna, ha sokkal több női vezető lenne idehaza, mert a család és a magánélet szempontjai sokkal jobban megjelenhetnének gondolkodásmódjukban, ami könnyebbé tenné, hogy a munkavállaló harmonikusabban egyeztessék össze a munkájukat és a családi életet.  

A feminizmus valójában humanizmust jelent – fogalmazott Hajnal Edina, vagyis azt, hogy amennyiben a feminizmus célkitűzései érvényesülnének akkor a férfiak helyzete is jelentősen javulhatna a mostani állapothoz képest.