Nincs csodálatosabb a szerelemnél, ha szeretettel párosul – Kutnyik Pál olvasói levele

Szegedi Tükör

2022. február 16. 08:37

Nincs csodálatosabb a szerelemnél, ha
szeretettel párosul – Kutnyik Pál olvasói levele

„A szerelembe – mondják –

belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság,

mint egy falat kenyér.”

(József Attila)

 

Szent Bálint (Szt. Valentin) napja február 14-e, a szerelmesek védőszentje kivégzésének napjára történő megemlékezés is egyúttal. Természetesen rávilágítás is egyebekben a Valentin-nap vidám, s talán sohasem felejthető boldog pillanatainkra.

 

A szerelem néha csak úgy jön, váratlanul, máskor meg ha akarom, akkor sem teljesül. Ebből is látszik, fura dolog a szerelem. Néha beteges, nem ritkán fájdalmas. Azért ne rémüljön meg senki, mert testet-lelket melengető és vibráló valami, amit az öröm és a szeretet ölel át. Mindenkivel előfordulhat: kicsivel, naggyal, fiatallal és időssel – bárkivel. Szerencsére néha többször is.

 

A szerelem édestestvére a szeretet, amely a legfontosabb emberi tulajdonságok egyike. A szeretet varázslat, gyógyír mindenre. Edith Piaf francia énekesnő szerint: „A szeretet mindenki számára a legszükségesebb táplálék.” Bizony igaz, mert sokan úgy tartják, hogy a szeretet a szerelem egy magasabb fokozata. De a szerelem – rossz esetben – lehet gyötrő szenvedély is, ám így vagy úgy, de nagyon sok csodát is tartogat a szerelmespárok számára. A szerelem az érintettektől függően sokféleképpen alakulhat és közben változhat is, de tartalmára nincs garancia. Még akkor sem, ha az ember saját lelkiismerete áll őrszemet.

 

A szerelmet nem lehet elég korán elkezdeni... Kortól és nemtől független valami. A szegényekből gazdagot teremt, a koldusból királyt. Mert normális esetben nem lehet a szerelemből kényszer, az ember természete által csak úgy jön és megy a szerelem. Ami persze azzal jár, hogy egy – újabb, sokadik – kilátásban lévő élménnyel lettek az illetők szegényebbek. Ami által olyan varázslattól eshetnek el, amit ha nem éltek még meg, akkor igazából nem is éltek!

 

Az emberi gondolatok bármilyen formában történő megjelenítése visszavonhatatlanul nagy súllyal bír. Jómagam időnként mégis tollat ragadok (internetem nincs), hogy elmondjam néha a világnak a véleményemet. Mert mi fontos van még a szeretteinken kívül? Ha nincs szerelem – gyerek –, akkor csak a másik tartja életben az embert. A másik együttérzésének, szeretetének hiánya miatt fölöttébb elviselhetetlen lehet az élet.

 

Az első igaz szerelmet senki sem felejti el, akkor sem, ha rosszul végződött. Ha akarnám, sem tudnám felejteni, mert szerelmemmel (akkori iskolatársammal, Szeged legszebb lányával) idestova csaknem hatvan éve élek házasságban. Így lett egy diákszerelemből – bátran kimondhatom – egy életre szóló együttlét, a „gyümölcsével” együtt van egy leányom, két fiú unokám és két leány dédunokám. Valamennyien szépen, jól és boldogan élünk.

 

Persze nincs tányér- és kanálcsörrenés nélkül kapcsolat. De a békülés többnyire azzal jár: jobb, ha boldogok vagyunk, mint ha mindig nekem lenne igazam...

 

A költő – fentebb – azt mondja, a szerelembe belehal, aki él benne. Én azt mondom: a szerelem örök! Az igaz szerelem mindent megér, még akkor is, ha néha meg kell merülni a pokol bugyraiban azért, hogy az élet és a szerelem minden szépségét meg tudd élni. Mert akárhogyan is nézzük mi, férfiak: a nő a teremtés legnagyobb csodája, egyúttal legszebb ajándéka. Megérdemeljük mi, férfiak a nőt? Aligha! Igyekezzünk hát mindig jól bánni a nőkkel!

 

Persze csak sejtem, hogy melyik az erősebb, az élet vagy az elmúlás? Azt viszont hiszem, a szerelem mindkettőnél erősebb, ha figyelembe vesszük a következőket: „ami egyszer elkezdődik, annak egyszer vége is lesz.” Sőt: „A nagy lehetőség általában észrevétlenül jön, de mindig megérkezik.”

 

„Élj ma! Lassan haldoklik az (...) / Aki nem megy álmai után...”

(Pablo Neruda)

 

Kutnyik Pál