Miért illegálisan kell beszereznem a kilencven felé járó beteg édesanyámnak a hatásos gyógyszert? – kérdezi feldúltan a Mars téri piacon egy régi ismerős, akinek Nyugaton dolgozó rokonai csempészik haza a kannabisztartalmú készítményt. Ha elfogyott, és egyik rokon sem tud jönni, akkor idegbajjal és horribilis felárral jut csak hozzá. 

Rákosok, cukorbetegek, reumás ízületi gyulladással küzdők tízezrei vannak ma Magyarországon hasonló helyzetben. 

Az Európai Unió tagállamai közül kizárólag Magyarország követte ebben is az állampolgárait sanyargató Oroszország és Kazahsztán példáját, és szavazott nemmel 2020 decemberében, amikor az Egészségügyi Világszervezet azt javasolta, hogy a kannabiszt a gyógyászatban is alkalmazható kábítószerek közé sorolják, megkönnyítve ezzel az orvosi használatát és a kutatásokat. 

Orbánék a drogok liberalizációja felé tett drasztikus lépésként, a nemzeti hatáskörbe tartozó drogpolitikába való beavatkozásként értékelték a WHO javaslatát. Abszurdisztán vezére szeret istent játszani, és úgy gondolja, minden szakmánál jobban tud mindent. Ezért nem hallgatják meg sem a tanárok, sem az orvosok, sem a jogászok szakmai érveit. Visszajutottunk oda, hogy a szakértelem ócska bolsevista trükk.

Persze hogyan lehetne nagyobb körültekintést, több belátást várni egy olyan kormánytól, amely az egészségügyet is a híresen empatikus és nagy érzelmi intelligenciával felvértezett rendőrminiszter felügyelete alá helyezte. Az ország elhűlve figyelte, Pintér Sándor milyen frappánsan megrendszabályozta előbb a tanárokat, majd az orvosokat is. Bár a Magyar Orvosi Kamara kiherélése érdekében alkalmazott bevált csodafegyver, az egyik napról a másikra megszavaztatott törvénymódosítás mintha épp csütörtököt mondana.

A közel 130 milliárd forinttal kistafírungozott, propagandagyárrá züllesztett MTVA helyett a kényes témák bátor felkarolásával sokszor közszolgálati feladatokat is felvállaló kereskedelmi tévécsatorna, az RTL készített nemrég példamutatóan alapos összeállítást a kannabiszról. A Házon kívül című riportműsorban megszólaltattak három krónikus beteget is: a Németországban élő Istvánt, akinek súlyos asztmája van, valamint Évát és Juditot, mindketten szklerózis multiplexszel küzdenek itthon. Hogy a két ország egészségügyi rendszere és kormányzati hozzáállása között zongorázni lehet a különbséget, azt eddig is sejtettük. A riport csak megerősítette: ég és föld a különbség. Miután Istvánnál a mellékhatások miatt a hagyományos gyógyszerek egyike sem vált be, kezelőorvosa legálisan írta fel a kannabiszt, amit Németországban a beteg egyszerűen megrendelhet az interneten egy patikából, ahonnan ellenőrzött körülmények között előállított szerhez juthat, aminek az ára és a minősége is állandó. Judit itthon egy dealertől szerzi be a kiszámíthatatlan minőségű füvet, miközben állandóan retteg, hogy ha lebukik, akkor mint „drogfogyasztótól” elveszik a kislányát. Évának a fű és a tabletta sem vált be, viszont rátalált egy kannabiszszármazékra, a CDB-olajra, ami hatékonyan enyhíti a fájdalmait. Ezt ugyan táplálékkiegészítőként legálisan is be lehet szerezni, de tb-támogatás nem jár rá, az ára hajmeresztő, a minősége változó, és az elérhetősége is kiszámíthatatlan.

Miután a piacon megállító ismerős is elpanaszolta kálváriáját, a konklúziójával sem tudtam vitatkozni. Szerinte amelyik kormány ideológiai okokból inkább hagyja, hogy szenvedjenek nyomorult, beteg választópolgárai, az embertelen. 

Mondhatjuk úgy is: nemzeti szadista.