Nemcsak mondja, mutatja is a szöveget a Szegedi Nemzeti Színház jeltolmácsa, aki szerint a siketek is élvezik a zenét

– Kiskoromban, amikor édesanyámmal a buszon utazva jeleltünk egymásnak, úgy néztek ránk, mintha a Holdról jöttünk volna. Amikor megfordultam és megkérdeztem, mit segíthetek, leesett az álluk. Ma már sokkal elfogadóbbak az emberek a hallássérültekkel, nem bámulják meg az utcán, aki jelnyelvvel kommunikál – mondja Vörös Zsolt, aki napi munkája mellett esténként   a Szegedi Nemzeti Színházban a siket nézőknek „mutogatja el” a színpad szélén az előadásokat.
Rafai Gábor

2022. január 30. 09:36

Nemcsak
mondja, mutatja is a szöveget a Szegedi Nemzeti Színház jeltolmácsa, aki
szerint a siketek is élvezik a zenét

Vörös Zsoltnak gyakorlatilag ez az anyanyelve, ugyanis szülei is hallássérültek. A jelnyelvi tolmács családjában több generáció élt együtt, ezért szüleitől a jelelést, nagyapjától pedig a hangzó nyelvet sajátította el, akárcsak húga, Krisztina.

 

Egy évtizeddel ezelőtt az ő példáját követve kóstolt bele a színházi tolmácsolásba, amit azóta nagyon megszeretett.

 

– Magyarországon az első szabadtéri színházi előadást is a húgom jelelte a Dóm téren. Vidnyánszky Attila rendezte Az ember tragédiáját 2013-ban. Később én vettem át a helyét, a Háry Jánost és az Elfújta szél világhírű szerelmi történetét is én tolmácsoltam a siket nézőknek a Fogadalmi templom előtt. 

 

Vörös Zsolt civil foglalkozása is a tolmácsolás. Másfél évtizede hivatásos tolmácsként dolgozik napközben a megyei jel­­nyelvi tolmácsszolgálatnál, ahol rajta kívül még három kollégája igyekszik segíteni a megyében élő hallássérülteket.

 

Fotók: Szabó Luca

 

– Az élet legkülönfélébb területein dolgozunk. A bevásárlásban, a hivatali ügyintézésben, bírósági tárgyaláson, postán vagy az orvosnál segítjük a mindennapi életét a hallássérülteknek. Ez bizalmi állás. Minket is köt a titoktatás, akár az orvosokat, ügyvédeket vagy a papokat.

 

Kiderült, a jelnyelv is folyamatosan változik. A koronavírusra például teljesen új jelet kellett kitalálni, ahelyett, hogy összeforrasztották volna a királyi koronát a vírussal.

 

– Ráadásul hét jelnyelvi iskola működik Magyarországon, mindegyik speciális tájnyelvet használ egy-egy szóra, kifejezésre. Amit pedig nem tudunk lejelelni, azt lebetűzzük.

 

A magánéletben és a színházi munkában is a zenés darabok a kedvencei. Operán kívül minden műfajú előadást jelelt már.

 

– A kedvenceim a musicalek. A legnagyobb élmény és a legnagyobb kihívás eddig A dzsungel könyve volt, ami telis-tele van szójátékokkal, a jelnyelv pedig sokkal vizuálisabb, mint a hangzó. Megizzadtam, mire lefordítottam. Hasonló élmény volt annak idején a színházi premierem, a Charlie Chaplin némafilmje nyomán született A kölyök című musical, amit 2011-ben rendezett Pozsgai Zsolt és Gömöri Krisztián volt a főszereplője.

 

 

Az idei évadban két produkciót, A padlást és a Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolog című produkciót tekintheti meg akadálymentesítve a Szegedi Nemzeti Színház siket és nagyothalló közönsége.

 

– Sokan azt gondolják, hogy a hallássérültek nem élvezik a zenét. De ez nem igaz. A zárt térben ugyanis nagyon jól lehet érezni a rezonanciát. Gondoljunk csak arra, ha túl közel megyünk egy hatalmas hangfalhoz. Szinte a bőrünkön érezzük a zenét és ritmust. Így hangolódnak rá a muzsikára a nagyothallók is.

 

Egy-egy színházi produkció főpróbája után ideális esetben két hét áll rendelkezésére a felkészülésre, de előfordult már az is, hogy csupán pár napja akadt a szöveg megtanulására. Igyekszik minden elkészült előadást kétszer-háromszor is megnézni, mielőtt ő maga is szerepelne. Az a biztos, ha ismeri a jeleneteket, és fejből tudja a szöveget is.

 

– Egy-egy előadás során nem pusztán a kezemet használom. Legtöbbször éppen úgy dolgozik a testem is, mint a színészeké. A szövegen túl az érzelmeket csak így tudom igazán továbbadni. A nem halló nézőknek is fontos, hogy a színpadon a szereplők éppen jókedvűek, vagy szomorúak, viccesek vagy véresen komolyak. Ezt leginkább a mimikával és a mozgással lehet közvetíteni. És az is fontos, ha színész bakizik, én is vele együtt bakizzak. A siket nézőknek is ugyanaz az az élmény jár, mint a hallóknak. 

 

 

A jelnyelvi tolmácsnak pedig ugyanaz a taps jár, mint a színpadon lévő szereplőknek. Ezt mindig meg is kapja Vörös Zsolt, aki szerint akár egy balettelőadást is le lehetne jelelni, csak éppen minek. Az operával pedig az a helyzet, hogy sokkal egyszerűbb egy kivetítőn feliratozni, mint a jeleléssel próbálkozni.

 

Ahogyan nincs két egyforma előadás a színpadon, úgy nincs két egyforma estéje a jelnyelvi tolmácsnak sem. 

 

– A Valahol Európában előadásait már több mint tízszer jeleltem, kettő sem volt egyforma.

 

Nemrégiben számolta össze, tíz év alatt hetven produkció százötven előadását fordította le a siket és nagyothalló közönségnek.

 

A felsőfokú jelnyelvi diplomával bíró Vörös Zsolt nemcsak Szegeden segíti színházi élményhez a siket nézőket, hanem több fővárosi és vidéki színházba is rendszeresen visszahívják. Dolgozott már a Pesti Magyar Színházban, a Vígszínházban, a Tháliában és a Nemzeti Színházban is. De Békéscsabán, Szarvason, Egerben és Pécsen is rendszeres vendég a színpad szélén, ahol azután legtöbbször ő maga is főszereplővé válik.