Nem igaz, hogy a nők többet pletykálnak

Nem igaz, hogy a nők többet pletykálnak – állítja Szvetelszky Zsuzsa. A szociálpszichológus és pletykakutató szerint nem a pletyka rombol, hanem az az ember, akinek gonosz a szándéka a nem publikus információval.
Szabó C. Szilárd

2023. január 17. 09:31

Nem igaz, hogy a nők többet
pletykálnak

Amikor megszűnt az az emberi közösség, amikor még mindenki látott mindenkit és mindenki hallott mindenkit – megszületett a pletyka. Robin Dunbar brit antropológus és pszichológus szerint pár tízezer évvel ezelőtt akkor keletkezhetett a pletyka, amikor őseinknek tudnia kellett, hogy ki mennyire erős, ki a legjobb vadász, ki készíti ki legjobban az állatbőröket a közösségben.

 

Amit a zárt falak közt fülbe súgtok

Erről mesélt a közelmúltban a Mentorháló előadásán Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus és pletykakutató, aki az elsők között kezdte el kutatni hazánkban annak a jelenségnek a történetét és a hátterét, amely ma már a mindennapi beszédünk egyik jelentős eleme – a pletyka ott van a magánéletünkben és a munkahelyeken.

 

A pletyka a könyvnyomtatás kialakulásáig változatlan volt. Nem igazán volt ugyanis más hírforrás, ahonnan információt szerezhettek volna az emberek. Luther Márton német nyelvű bibliafordításától változott a helyzet. Onnantól ami nyomtatásban jelent meg, azt szentírásnak tekintették. Ennek az ellentéte volt a pletyka.

 

– Solomon Asch amerikai pszichológus szerint innentől kezdve a pletyka károgó vénasszonyok fecsegésévé silányult. Sokan ítélik el a pletykát, például a szentírásokban is. Az áll a Bibliában: „Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” Nincs olyan közösség a Földön, ahol ne lenne pletyka. Nagyon elterjedt, minden emberre vonatkozik, mert vagy róla szól, vagy mondja, vagy hallgatja a pletykát. Nemcsak szóban, de metakommunikációval, egy ajakbiggyesztéssel vagy csípőre tett kézzel is lehet pletykálni. Robin Dunbar szerint a mindennapi beszédünk 60-65 százaléka pletyka. Ismerek olyan közösséget, ahol be akarták tiltani a pletykát, de nem sikerült sem rendelettel, sem egyéb intézkedéssel, mert a pletyka nagyon erőteljes, és fontos funkciója van a közösségek életében – mondta Szvetelszky Zsuzsa.

 

Slágertémák: szex, hatalom, pénz

– Hogy mik azok a témák, amikről leginkább pletykálunk? A pletyka három legfontosabb témája a szex, a hatalom és a pénz. Sokszor össze is fonódik e három téma, nem nagyon lehet szétszálazni őket. Ezek mindenkit érdekelnek. A hatalom például olyan formán kerül a pletyka folyamába, hogy kivel van viszonya a főnöknek. Én még olyan munkahelyről nem hallottam, ahol ne gondolták volna, hogy az igazgatónak viszonya van a titkárnővel. Mindegy volt, hogy mekkora köztük a korkülönbség, mindegy volt, hogy mindketten boldog párkapcsolatban élnek, az igazgató-titkárnő viszony olyan kódolt alapvetés, amit nem lehet legyőzni. Ezt előbb-utóbb elkezdi valaki terjeszteni. A pénz jó mérőeszköze a pletykának, mert terjed, hogy ki mennyit keres. Vannak, akik vagy azzal kapcsolatban lódítanak, hogy milyen keveset, mások pedig azzal fényezik magukat, hogy milyen sokat keresnek. A pletyka folyamatát nagyon jól lehet mérni egy vállalaton belül a szex, hatalom, pénz témával. Bármilyen fantáziaszülemény útra kelhet és terjedhet. A pletyka tudományos definíciója: az ismerhető szereplőről szóló, nem publikus információ, melynek legfőbb jellegzetessége a terjedés. Azért a terjedés, mert ami nem terjed, az titok marad, és azért nem publikus, mert aki négyszemközt mondja el a pletykát, az már három-négy ember előtt sem vállalja a mondandóját – hangsúlyozta a kutató.

 

 

Titkárnők egymás között

– A pletyka terjedésének vannak ösvényei. Kritikai ösvényről beszélünk, amikor elterjed egy pletyka, és a többség azt mondja rá: „ez nem igaz”, mert például mindenki nagyon rendes embernek ismeri az illetőt, akiről a pletyka szól. Támogató ösvényről beszélünk, amikor elterjed egy pletyka, és a többség azt mondja: „mindig is tudtam!”, lám, most kiderült. Polarizált ösvényről beszélünk, amikor elterjed egy pletyka, és a hallgatók fele szerint igaz, a másik fele szerint viszont nem igaz. Ez a pletyka él a legtovább, mert életben tartják a különböző variációk. A pletyka terjedésének szabad sávjában azt mond el az ember, amit akar. Itt áramlik, terjed a legtöbb pletyka általában az ugyanolyan beosztásban lévők között. A kvázi szabad sávban már figyelünk arra, hogy mi hangzik el. A preferált sávban pedig figyelembe vesszük, hogy a másik mit akar hallani.

 

Egy holland pletykakutató műhely megfigyelte, hogy a titkárnők nagyon sokat, több órát beszélnek telefonon egy nap egymással, amivel egyrészt sok pletyka áramlik, másrészt kevesebb munkát végeznek. Ezért a hét egy napján, csütörtökön 10 órától fél 12-ig teás-sütis délelőttöt rendeztek a titkárnőknek. Pár hét elteltével már nem telefonáltak olyan sokat, nem hívogatták egymást a titkárnők – mondta Szvetelszky Zsuzsa.

 

Minden férfi csak azt akarja

A kérdezés jó pletykakezelési technika, mert ha elér hozzánk a pletyka, azt várják, hogy jóváhagyjuk, de ha visszakérdezünk: „ezt most miért mondod el nekem?”, akkor azzal egy kicsit meg tudjuk állítani a másikat. Nem a pletyka rombol és árt, hanem az az ember, akinek gonosz a szándéka a nem publikus információval. Ez az ártó szándék okoz, okozhat kárt a közösségben.

 

Nem igaz, hogy a nők többet pletykálnak. A nők jobban pletykálnak, a férfiak pletykálnak többet. Csak a férfiak nem hívják pletykálásnak. A nők azt mondják: találkozzunk és pletykáljunk egy kicsit! A férfiak soha nem mondanak ilyet. A férfiak állítják évezredek óta a nőkről, hogy pletykálnak. Míg a nők például beszélgetve mosták a ruhát a patakparton, a férfiak csendben vadásztak vagy kinyilatkoztattak, de a férfiak nem tudtak olyan oldottan, a másikra is figyelve diskurálni, mint a nők. Ezért pletykálnak a nők jobban, a férfiak pedig többet. A férfiak az általános dolgok (autó, foci, politika) felől kezdik, majd kilyukadnak az egyedi sztorihoz. A nők a konkrét történettel kezdik, hogy például ki kit csábított el, aminek az a konklúziója, hogy „minden férfi csak azt akarja”. A nők az egyedi történettől jutnak el az általános felé. A különbség az irányban van, de a minőséget tekintve a nők jobban, a férfiak többet pletykálnak – hangsúlyozta Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus és pletykakutató.