Nem drágult a fenyőfa karácsonyra – a Mars téri piacon jártunk

Talán ez az idei karácsony egyetlen jó híre, legalábbis az árak frontján. Igaz, talán azt is hozzátehetnénk: már tavaly sem volt olcsó a karácsonyfa.
Bod Péter

2021. december 14. 19:52

Nem drágult a fenyőfa karácsonyra –
a Mars téri piacon jártunk

Mars téri fenyőfa árusoknál viziteltünk kedden, tőlük érdeklődtünk: mennyiért kínálják portékájukat, valamint arról is: milyen fenyőt keresnek a vevők és milyen méretben.

 

A sláger továbbra is a nordmannfenyő, aminek leginkább gyakorlatias okai vannak. Ez sokkal kevésbé hullatja tűleveleit, mint a lucfenyő, így vált a háziasszonyok kedvencévé. Ahogy az egyik árus fogalmazott: nem kell állandóan készenlétben tartani a seprűt és a porszívót.

 

Közben azt is megtudtuk, hogy ma már olyan karácsonyfatalpakat is készítenek, amelybe víz tölthető, ezzel késleltetve a fák kiszáradását. Szegeden nagyon sok a távfűtéses lakás – ezt maguk a karácsonyfaárusok fogalmazták meg beszélgetés közben, ezekben az otthonokban melegebb van télen, és ez a „hőség” nem marad észrevétlen a karácsonyfákon.

 

A leglényegesebbek az árak: a nordmannfenyő méteréért átlagosan 5–7 ezer forintot kérnek, míg a lucfenyőért 3-4 ezer forintot. Minthogy a lakások átlagos belmagassága 2,8 méter, ezért a vásárlók jelentős része, főként a kisgyerekes családok 2-2,5 méter magas fákat vásárolnak.

 

Sokan azonban éppen a kisebb fákat keresik – ezekből is bőséges a kínálat. Az idősebbek közül sokan nem viszonylagos olcsósága miatt keresik a lucfenyőt, hanem a gyerekkori emlékek miatt.

 

A nordmannfenyő harminc éve még alig-alig volt ismert a magyar háztartásokban. A karácsonyi vásárok kínálatából is hiányzott, a rendszerváltás előtti évtizedek karácsonyfája egyértelműen a lucfenyő volt. A megszokás pedig ebben az értelemben is nagyúr, derül ki az idősebb korosztályok vásárlási szokásaiból. Ám tény, hogy a hagyományos lucfenyők lassan átadják helyüket a karácsonyfa-vásárlásokkor a nordmannfenyőknek.

 

 

A fenyőfaárusok sok esetben kifejezetten messziről érkeznek, sokan közülük a Dunántúlról, és annak is a messzebb fekvő részeiről, így Zalából. Az egyik árussal hosszabban elbeszélgettünk, és érdeklődésünkre elmondta, hogy szülei 1978 óta hordták az ünnepek előtti hetekben a karácsonyfákat Szegedre. A helyszínválasztás magyarázata egyszerű volt: Szeged nagyváros, jó felvevőpiac, nagy mennyiséget lehet értékesíteni, és igényesek a helyi vásárlók. Az általunk megkérdezett árus a maga telepítette ültetvényről termeli ki az itt eladott fákat. A tevékenység pedig apáról fiúra szállt, de Szeged mint helyszín változatlan maradt.

 

A fenyőfaárusok a napokban érkeztek meg a Mars téri piacra, és ha árujuk addig el nem fogy, akkor az utolsó pillanatig, azaz december 24-éig maradnak, és csak akkor csomagolnak. A kereslet ezen a hétköznapon, a dél felé közelítve erősnek aligha volt nevezhető, de azzal mindenki tisztában lehet, hogy a vásárlói roham későbbre várható. Sokan az utolsó pillanatra hagyják a karácsonyfa beszerzését, ami alighanem rossz taktika: nem biztos, hogy akkor is találunk olyat, amilyet szeretnénk.

 

Legyen végre könnyű neve!

 

Norman, normann, normand, nordman – és ez csak a négy leggyakoribb hibás változata a nordmannfenyő nevének írásakor. Pedig ha valahol, itt aztán tényleg lehetne a név végzet. Miért is? Hát azért, mert a fa megkülönböztető nevét Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta. Egy

  • „északi fa” – fenyőből viszonylag kevés van az egyenlítő közelében –,
  • egy északi nép,
  • – szabad magyar fordításban – északi ember neve után kapja

a megkülönböztető nevét, ez tényleg csak végzetes lehet. Abból a szempontból mindenképpen az, hogy sehogy nem tudjuk eltalálni. Épp ezért javaslunk korszakalkotót, azaz nevezzük nevén a gyereket, illetve a növényt: kaukázusi jegenyefenyő.

Merthogy így (is) hívják.

Terjesszük el!