– Hogy talált egymásra az Ezeregy éjszaka musical és a szegedi szabadtéri?

– Hosszú évekig tartott, amíg ez a darab elkészült, nagyon kalandos a története. Több évre le is álltunk, aztán a Covid évei alatt szökkent szárba, és fejeztük be a megírását. Leginkább worldmusicalnek hívjuk, világzenei musical. Megmutattam jó néhány színházi szakembernek, és az derült ki, hogy minekutána ez egy nagy varázslatot igénylő, látványos darab, nem mindenki meri bevállalni.

A mostani nehéz időkben már az is kisebb csoda, hogy sor kerül erre a premierre, és nagyon örülök, mert nekem ez lesz az első darabom a szegedi szabadtérin. Nem is értem, hogy A dzsungel könyve és A Pál utcai fiúk hogyan tudták elkerülni eddig a Dóm teret.

– Az új musical zeneszerzője Monori András, szövegkönyvírója Tasnádi István. Régi barátságot ápol velük?

– A triumvirátusunk tíz éve jött létre. Hosszú időbe telt, de a szövegkönyv nagyon szórakoztató lett, a dalok pedig egészen különlegesek, az én életemben is, mert új zeneszerzővel dolgozom. Monori András remek zeneszerző, és sokoldalú zenész, tíz hangszeren játszik a nagybőgőtől a fuvolán és szaxofonon át a keleti hangszerekig. Sok pesti színházi előadáshoz írt már zenét, a Portugál filmzenéje is a nevéhez kötődik. Vele teljesen új kalandba vágtam bele, és úgy látom eddig, nagyszerűen sikerült, nagyon szeretem ezeket az új dalokat, több közülük önállóan is sláger lehet majd.

– Hogy született az ötlet, hogy ezt a bájos varázslatot állítsák színpadra?

– (Nevet.) Ez nem egy bájos varázslat. Tasnádi István szedte össze az Ezeregy éjszaka meséinek azon részeit, amelyekből saját új mesét írt. Érdekessége, hogy két síkon játszódik. Az egyik során Seherezádé és a féltékenyen őrjöngő Sahriár király történetét ismerhetjük meg. Seherezádé azzal a mesével szelídíti meg a királyt, ami aztán színpadon meg is elevenedik. Ez a másik szál, egy példázatos történet arról, hogy mennyire fontos a szeretet, mennyi látható és láthatatlan varázslat van a világban, de az is kiderül, hogy egy jó történet elmesélése életet menthet. A fordulatos, meglepő és drámai elemekkel átszőtt cselekménynek van tétje és áldozata, egyáltalán nem az Aladdin által bevezetett kliséken cammog, hanem egy merőben más világot tár elénk. Egyik legizgalmasabb újdonsága, hogy egy bátor nő menti meg a világot.

– Mitől jó ez a darab?

– Ez magából a történetből fakad, amit Tasnádi István írt. Rengeteget dolgoztunk rajta, az évek során többször is nekifutottunk a sztorinak, közben pedig íródtak a dalok Monori Andrással. Az volt a tapasztalatom A dzsungel könyve és A Pál utcai fiúk esetén is, hogy csak akkor érdekes egy zenés darab, ha annak a története izgalmas, van benne drámaiság, katarzis, olyan mélység, ami túllép egy zenés revü dimenzióján. Az elmúlt húsz-harminc évben a musical műfaj világszerte azzal küzdött, hogy inkább nagyszabású show-k születtek, könnyed sztorikat összerakosgatva, én azonban hiszek benne, hogy mély, tanulságos történetet érdemes csak dalokkal és táncokkal felruházni.

– Amellett, hogy az Ezeregy éjszaka worldmusical, azaz világzenei musical, magyar zenés darab is?

– Ez a történet bárhol játszódhat; az csak fokozza az érdekességét, hogy egzotikus környezetbe került. Másrészt a dalokat kifejezetten úgy írtuk meg, hogy magyar fül számára kellemesek legyenek, popzenei beütésű, friss dalok és swinges lüktetésű részek egyaránt jellemzik. De kétségtelen, hogy Monori András éppen annyi fűszert szórt rájuk a hangszerelésben, hogy érezzük, ez az Ezeregy éjszakához írt dalcsokor.

Született egy szerelmes dal arról, milyen sokszor fordul elő az életben, hogy pont azt nem vesszük észre, aki a legjobban szeret bennünket, miközben az elérhetetlen után vágyakozunk. Írtunk olyan dalt is Lop, csen, csór címmel, amiben a koldusfiú megtanítja az egyik főszereplőt, Harún herceget, hogyan kell lopni, mert a herceget egy puccsal eltávolították a palotából, és már senki nem hiszi el róla koldusruhában, hogy ő az, akinek mondja magát. A Dzsinn nálunk egy alkesz, hiszen kétezer évig sínylődött egy üvegben, és teljesen kiszáradt. A neve Hukk, mert állandóan csuklik, ő is kapott egy fergeteges dalt. A finálé emelkedett, vidám pophimnusz, arról, hogy egy varázslat győz mindenek felett, ez pedig a szeretet.

– Korábbi dalai, mint a Mi vagyunk a Grund! és a Szia, Életem! filmből átírt Szia, Iskolám! önálló indulók lettek a közéletben. Büszke rájuk?

– Egy dalszerző mindig arra a legbüszkébb, ha az emberek nemcsak fütyülik a dalait, hanem beköltöznek ezekbe a dalokba. Közük van hozzá, az életük része lesz, fontossága, jelentősége lesz az éneknek. Amikor egyszer csak szimbolikus jelentősége lesz egy dalnak, amikor közösséget teremt, amikor egy ügyet képvisel, az a legnagyobb adomány egy dalszerző számára.

– Távolságtartó mostanában a közélettel, a dalai révén mégis aktívan részt vesz.

– Ki rendezi a musicalt, és kik lesznek a szereplők?

– Erről még nem beszélhetek. Amit elárulhatok, hogy volt casting, és minden szerepre megvan az ahhoz megálmodott színész, kifejezetten sztár szereplőgárdát sikerült szerződtetnie Szegednek. Fényesen ragyognak majd a csillagok az Ezeregy éjszaka szerepeiben.

– Volt beleszólása a casting folyamatába?

– Nemcsak dalszövegírója vagyok a darabnak, hanem kicsit művészeti menedzseri munkát is végzek, ahogy ez minden nagyobb projektemben elő szokott fordulni. Régóta foglalkozom a darabbal, sokat tudok róla mélységében, és ezt a tudást szívesen megosztom a felkért színházi szakemberekkel. Így volt beleszólásom a szereplőválogatásba, a szerzőtársaimmal együtt. Két éve készítettem a tervezett előadásról egy prezentációt, amihez rengeteg anyagot gyűjtöttem: fotókat, klipeket, vizuális hangulatokat, építészeti példákat, keleti divatról szóló albumokat, így lett hatásom a darab színpadi megjelenésére is.

– A dalok is hallhatók már?

– Megkértem a Jazz+Az énekesnői közül Váczi Esztert és Kozma Orsit, hogy énekeljenek fel párat próbafelvételként. A többi dalt Monori András és én énekeltem fel a prezentáció kedvéért, vagyis meghallgathatók lennének, ha közzétennénk őket, de persze csak a végleges szereplőkkel mutatjuk majd meg mindenkinek. És ott már komoly nevek énekelnek majd.

– Ön is köztük lesz?

– Talán. Az lehet, hogy beállok a kórusba, egészen addig, amíg nem jönnek rá, honnan jön a zaj. (Nevet.)

– Mennyire jut szóhoz a rendező, ha már minden készen van?

– Nem akarok se rendező, se főokos lenni. Rengeteget beszélgetek a rendezővel, a jelmez- és díszlettervezővel, a koreográfussal. Közben vigyázok, hogy ne telepedjek rájuk, hiszen az ő profizmusuk és víziójuk kell, hogy kibontakozzon. Abban viszont hiszek, hogy inspirálni kell egymást, mert így születhet meg az igazi varázslat az Ezeregy éjszakában is.