A pénteki kerekasztal-beszélgetés időszerűségét az is adta, hogy azon a napon hozták nyilvánosságra a Political Capital és a prágai Heinrich Böll Alapítvány közös tanulmányát, ami a Magyar politikaibefolyás-építés – Az Orbán-rezsim törekvései az illiberalizmus exportjára címmel jelent meg, és bárki számára hozzáférhető.

Párt- és ideológiai alapú diplomácia

A beszélgetés előtt rövid összefoglaló hangzott el a tanulmányról, ebből kiderült, a befolyásépítés legitim eszköze valamennyi ország külpolitikájának, ám nagy különbség, hogy 

Ezek pedig összességében a jelenlegi politikai rezsim fennmaradását szolgálják. A tanulmány szerzői szerint a hagyományos külpolitikával szemben döntő különbség, hogy 

A tanulmány szerint a Fidesz belpolitikája nem konszolidálható, és ez a megállapítás érvényes a külpolitikára is. Hiába számít méreténél és gazdasági súlyánál fogva kis országnak hazánk, az Orbán vezette külpolitika a középhatalmi státuszt célozza meg Magyarország számára. A befolyásszerzés irányai jól bemutathatók az Európai Parlament ez év szeptember 15-i szavazásán, amin a Magyarország ellen megindított jogállamisági vizsgálatról hoztak döntés. A parlamentben található pártok jól kirajzolható köre szavazott az indítvány ellen vagy tartózkodott.

Önös és nemzeti érdek összemosása

A magyar külpolitika kapcsán fogalmi fordulat volt az Orbán-kormányok szóhasználata, amely ennek kapcsán nemzeti érdekről beszélt – kezdte a hozzászólások sorát Szelényi Zsuzsanna, a CEU oktatója, aki szerint Magyarországon egy hatalmi csoport érdeke azt a látszatot kelteni, hogy a saját és a nemzeti érdek egybeesik. 

A beszélgetés további résztvevői, Győrffy Dóra, Corvinus Egyetem professzora, Keller-Alánt Ákos, a Szabadeurópa.hu és Magyari Péter, a 444.hu újságírója volt, utóbbi moderátori feladatot ellátva. Megállapították, hogy a világpolitikában, a külügyekkel foglalkozó sajtóban soha annyi szó nem esett 1956 óta Magyarországról, mint ezekben az években.

Bukás lesz a vége

Létezik olyan marketingfelfogás, ami szerint jó, ha sokat beszélnek valamiről, de az ország ilyen jellegű központi szerepe inkább elrettentő példa a művelt világban 

– vélekedett Győrffy Dóra. Erre Szelényi Zsuzsanna úgy reflektált, hogy 

A nagyobb nemzetközi befolyásra szert tenni akaró Magyarország befolyásolási kísérletei kapcsán szükséges feltenni a kérdést: mi lesz ennek az ára? – feszegették az egyik leglényegesebb kérdést a meghívottak, burkoltan utalva arra, hogy az olyan szövetségesi rendszerekben, amilyen az EU és a NATO a tagállamok többsége elhidegült Magyarországtól. 

Nem lehet a mellett sem szó nélkül elmenni, hogy a Nyugat hanyatlásáról szóló teóriákat ma Oroszország és Kína ismételgeti, és tartja felszínen a világ külpolitikájában és világgazdaságban. Ez egyfelől tényekkel egyáltalán nem meggyőző módon támasztható alá. Másfelől, ebben a vitában a két említett ország nem elfogulatlan. A gondolatmenet főleg annak fényében érdekes, hogy hazánk külgazdaságának fejlesztését a „keleti nyitás” politikája jegyében fogalmazták újra, és nem kizárt, hogy itt már a kiindulópont is téves. Ez a külpolitika 2021 végéig még akár sikeresnek is nevezhető, mert zavartalanul érkeztek Brüsszelből az uniós fejlesztési pénzek, Oroszországgal megkötötték a paksi atomerőmű bővítéséről szóló szerződést és Kína finanszírozza a Belgrád–Budapest vasútvonal építését – hangzott el a Political Capital pénteki kerekasztal-beszélgetésén.

Ráadásul szinte kezelhetetlen helyzet állna elő abban az esetben, ha a trumpista Egyesült Államok és Kína barátságát egyszerre kellene keresni a magyar diplomáciának – mondta el Szelényi Zsuzsanna.

Zsarolódiplomácia

Győrffy Dóra úgy látta, az Orbán-kormány várakozásaival ellentétben, a háború lezárulása után nem fog helyreállni az EU és Oroszország kapcsolata. Ezernél több külföldi cég hagyta el az elmúlt hónapokban Oroszországot, és nem hiszi, hogy ezek visszamennének. Érdekes adalék, ezek a külföldi cégek adják az orosz GDP 40 százalékát – tette hozzá a közgazdász, aki szerint a háború kirobbanásáig az EU és Oroszország kapcsolata az energiaimportra épült, de ennek vége. Az orosz agresszió felgyorsította az EU-tagállamokban az energetikai átállást. Vagyis a hagyományos energiahordozókról soha nem látott gyorsasággal állnak át az alternatív energiákra. Hasonló fontosságú ezek mellett, hogy korábban nem tapasztalt mértékben diverzifikálja Európa a kőolaj- és a földgáz-beszerzéseit. Nem egyszerűen csökkenti, hanem egyenesen megszünteti az oroszfüggőségét a fosszilis energiahordozók területén. 

Pillanatnyi sikerek elérhetők azzal a zsarolási magatartással, amit az Orbán vezette magyar kormány alkalmaz a NATO-ban és az EU-ban. A NATO-bővítés kapcsán szembe mehet az Egyesült Államokkal, amikor akadályozza Finnország és Svédország tagfelvételét. Vétókkal zsarolhatja az EU döntéshozatalát is, de könnyen lehet, hogy mindkét szervezetben intézményi reformok indulnak el annak érdekében, hogy egyetlen tagállam ne akadályozhasson meg fontos döntéseket. Az unióban a vétó helyett alkalmazni kívánt minősített többségű szavazások terve már azt célozza. Ez pedig az olyan országot, mint Magyarország, zsarolási potenciáljától fosztaná meg.