Új évhez új évad dukál, így a Mozizgatunk podcast korábbi, harminc részből álló – némileg kaotikus – hatodik évadát magunk mögött hagyva töretlen lelkesedéssel nyitjuk meg a hetedik szériát. A mozipremierek ezúttal elmaradnak, mely részben a Belvárosi Mozi bezárásának, részben az idő hiányának, az év eleji rohanásnak tudható be. Pótlásokból, gyöngyszemekből azonban ezúttal sem volt hiány: az alig ismert 1967-es Happy End-del indítunk, mely amellett, hogy hozza a csehszlovák újhullámhoz köthető abszurditást olyan technikai és forgatókönyvírói bravúr, aminek bérelt helye van a filmtörténelem nagyjai között. Oldřich Lipský filmje ugyanis képileg visszafelé halad, amit a narráció felnövéstörténetként értelmez: a kivégzés során visszakerülő fej a születés pillanatává válik, így a néző egyszerre két történetet – a valós, de visszafelé lejátszott és egy alternatív, szürreális szerelmi sztorit – ismer meg.

Új rovatunk keretében a 2017-es francia Láthatás volt a házi feladat, melynek középpontjában egy tizenéves fiú és szülei állnak, akik között a viszony annyira megromlott, hogy Julien láthatási jogát bíróság elé kell vinniük. A lineárisan haladó cselekmény az expozíciót követően nem kelt bizonytalanságot nézőjében: egyértelműen meghatározhatóak az oldalak, ám az elkerülhetetlen konfrontálódás szorongató érzete folyamatos feszültségben tartja nézőjét, hogy végül a fináléban egy izgalmas szekvencia keretében részleges feloldozást nyerjenek Xavier Legrand karakterei.

Az adás utolsó harmadában rátérünk a 2023-as filmévre: áttekintjük a várt – és kevésbé várt – premiereket, továbbá az előző részekben egyre többször említett magyar film helyzetét is tematizáljuk. A jövő héten azonban visszatérnek az aktuális, de inkább streamingen megjelent alkotások: szó lesz a következő házi feladatról, Noah Baumbach Fehér zajáról, a M3ganről, továbbá felelőtlenül beígérjük az Aranybulla – részleges vagy egész – megtekintését is.