Magyar egyetemi hallgatók ezrei, de talán még inkább tízezrei eshetnek el attól a lehetőségtől, hogy a következő tanévtől külföldi egyetemeken tanulhassanak az Erasmus+ keretén belül. Az ok egyszerű: az Európai Unió úgy ítéli meg, hogy az alapítványi fenntartásban lévő magyar egyetemek politikailag nem nevezhetők semlegesnek. Ez pedig kizáró ok Brüsszel szerint.

Az erről szóló értesítést az Európai Bizottság illetékes főigazgatósága még tavaly december közepén küldte el Európai Unió által finanszírozott Erasmus+ együttműködési és oktatási csereprogramnak – írta meg elsőként a Népszava. Talán az sem véletlen, hogy erre csak három héttel a levél postázása után derült fény.

A hivatalos levél szerint nem kaphatnak ilyen támogatást közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működő magyarországi oktatási intézmények. Ezek elsősorban az alapítványi átalakuláson átesett hazai egyetemek, köztük a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) is.

Mi történik most?

Annak jártunk utána, mivel jár pontosan a mostani döntés. Kiderült, hogy az Európai Bizottság a 2022. december 15-e után kötött szerződéseket nem fogja finanszírozni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az Erasmus+ egyetemi hallgatóknak és oktatóknak szóló soron következő pályázatát ez év februárjában fogja kiírni. A dolgok mai állása szerint ezekre az alapítványi formában működő hazai egyetemek – így a szegedi – hallgatói és oktatói már nem adhatják be pályázatukat. A pályázatok felfüggesztése a 2023/2024-es tanévet érinti, vagyis a futó pályázatokat nem, azaz a mostani tanév még rendben lemegy.

Nem küldhetnek, de fogadhatnak

Fontos, hogy a magyarországi egyetemek nem kizárólag küldenek, hanem fogadnak is Erasmus+-os hallgatókat és oktatókat. Az Európai Bizottság döntése őket nem érinti, mert az oktatási csereprogrammal kapcsolatos költségéket a küldő felsőoktatási intézményeknek finanszírozza az EU. Vagyis befelé, Magyarországra továbbra is zavartalanul érkezhetnek az Erasmus+-os diákok és oktatók.

Valamit az Eramus+-ról

Az Erasmus oktatási csereprogramot 1987-ben hozták létre, majd egy jelentős átalakítást követően nevezték át Erasmus+-ra, ami jelenleg hat pályázati területet foglal magában, ezek egyike a felsőoktatás.

A finanszírozás mértékét jól jelzi, hogy 2021 és 2027 között 26 milliárd eurót, több mint ezermilliárd forintot fordít erre az Európai Unió. Ennek a magyar felsőoktatásra eső részétől eshet el Magyarország 2023 februárjától, köszönhetően annak, hogy az alapítványi formában működő egyetemei az uniós megítélés szerint politikai befolyás alatt állnak, mert kuratóriumaikban kormánypárti politikusok sokasága – miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok, országgyűlési képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek – találhatók.

Mi a helyzet a szegedi egyetemen?

A Szegedi Tudományegyetem honlapján megnéztük, hogy az elmúlt években hány hallgatója és oktatója vett részt az említett oktatási csereprogramban, valamint azt is, hány külföldi diákot és oktatót fogadott ilyen módon az SZTE.

A rendelkezésre álló statisztikák szerint az 1998/1999-es tanévben a szegedi egyetem 41 hallgatója tanult az Erasmus+ segítségével a külföldi egyetemek valamelyikén. A program sikerét jelzi, hogy szinte folyamatos emelkedés mellett ez a 2008/2009-es tanévre felkúszott egészen 385 főre, és az azt követő években is a 300-370 hallgatói szám között mozgott a programban résztvevők száma.

Dinamikusan növekedett az SZTE-t választó külföldi Erasmus+-os hallgatók száma is az 1998/1999-es tanévtől. Ekkor 41-en érkeztek az Erasmus+-szal Szegedre, és a csúcstanévet jelentő 2015/2016-osban 380-an tanultak az SZTE-n.

Hová mentek, honnan jöttek?

Érdekesség, hogy a szegedi egyetem hallgatói közül legtöbben Németországba, Olaszországba, Franciaországba, Spanyolországba, Finnországba és Ausztriába mentek a csereprogram keretében tanulni.

A SZTE-re legtöbben Törökországból, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból, Romániából és Németországból érkeztek. A SZTE honlapjáról egyebek mellett az is tudható, hogy a COVID előtti utolsó zavartalan tanévben a helyi egyetemről kiutazó hallgatók 30 százaléka az orvostudományi, 16 százaléka a bölcsész, 15 százaléka a gazdaságtudományi, míg 10-10 százaléka a jogi, a mérnöki és a természettudományi karon tanult.

Változatos képet mutat az Erasmus+-ban részt vevő oktatók száma mellett célországaik, valamint az is, hogy a beutazók honnan érkeztek. A 2001/2002-e tanévben 57 kiutazó magyar oktató mellett 29 vendégoktató érkezett Szegedre, ám a csúcsnak számító tanévben 2018/2019-ben 310 Szegedről kiutazó oktató mellett már 189 külföldi érkezett a csereprogramnak köszönhetően az SZTE-re.

A témával foglalkozó szakértők érdeklődésünkre úgy fogalmaztak, hogy lényegében a „csodára várnak”, vagyis arra, hogy valamilyen módon megváltozik az Európai Bizottság döntése.

Erre az elvi és a technikai lehetőség adott – tudtuk meg. Mint fentebb írtuk, a következő tanévre szóló pályázatokat februárban írják ki, de azt követően pótpályázatokat augusztus végén és szeptember elején. Korábban erre azért volt szükség, hogy teljesen feltöltsék a pályázati keretszámokat, mert kimaradó helyek szinte mindig maradtak a februári jelentkezés után. Most alapvetően más a helyzet, de a pályázati lehetőség akkor még technikailag adott lehet.

Ha augusztusig vagy szeptemberig sikerül megoldást találni az Erasmus+ csereprogram felsőoktatási pályázatára, akkor nem zárult be a kapu a magyar hallgatók és oktatók előtt.

Itt tartunk ma.