Most kellene bemondani a többkulcsos adót? – Ceglédi Zoltán jegyzete

Ceglédi Zoltán

2022. június 10. 10:03

Most kellene bemondani a többkulcsos
adót? – Ceglédi Zoltán jegyzete
  • Diszklémer 1: liberálisként kifejezetten pöpecnek tartom az egykulcsos szja gyakorlatát.
  • Diszklémer 2: kapitalistaként és EU-pártiként kifejezetten üdvözöltem, hogy az egyesült ellenzék a kampányra letekerte a divatkommunista kilengéseket.

 

Ámde! Fentiekkel együtt állítom, hogy most lenne értelme valamely balos párt részéről a többkulcsos adó ígéretének-követelésének. És rendesen, tehát nem úgy bohóckodva, mint ebben a kampányban volt, amikor azt mondták, hogy több kulcs lesz, de a jelenlegi egy kulcs alatt. Azzal ugyanis nem teremtettek volna egy igazságosabb, progresszívebb, szolidárisabb közteherviselési rendszert. Megint mondom: nekem az egykulcsos megoldás mellett vannak átélt és komolyan gondolt érveim – de most arról írok a #ménemmongyameg sorozat keretében, hogy egy/több ellenzéki párt mit tehetne.

 

Mondjon például valamit. Azt, amit gondol. Ha semmit nem gondol, akkor előbb gondolkozzon, aztán ami abból lett, mondja ki bátran. Tehát ne azt, amit a kamukutatóikkal úgymond megmértek, ne is azt, amit az országosnak hazudott körúti sajtójuk a nép álláspontjaként tippel (gőgös, lenéző tudatlansága okán azt is rosszul). Legyen végre őszinte. Ha szerinte az, aki többet keres, igenis magasabb adókulccsal kell hozzájáruljon közös kiadásainkhoz, akkor tegye elénk, győzzön meg minket, politizáljon azoknak, akik így gondolják. Állítson!

 

 

Ha ugyanis a Fideszt nem egy kataklizma „váltja le”, hanem egy sima választás, akkor ott egy baloldali ajánlatot fognak vonzóbbnak találni. Az idei választáson nem pusztán a csalamádé közös lista, és annak élén a hódmezővásárhelyi polgármester bukott meg, hanem a Fideszt jobboldalról leváltani szándékozó stratégia is. Nincs, nem kell, felejtsük el. Nem igaz, hogy az emberek egy „fideszesebb Fideszt”, vagy „igazi Fideszt”, vagy „régi Fideszt” akarnának a mai Fidesz helyett. Ahogy nem váltották le Orbán Viktort sem a kereszténykonzervatívabb-nagycsaládosabb kihívóra sem. Most kellene keresni, miben akar mást egyik-másik párt.

 

Közbevetőleg mondom: jöhetne újra az idehaza már 2010-ben, azaz a globális zöldpolitikai konjunktúrát megelőzve sikeres ökoszociális politika is. Mikor, ha nem most lehetne főprogramként nekiugrani a szennyező iparvállalatoknak, hiszen a háború miatt úgyis alapvetően át kell alakítani ezt a dimenziót. Most kellene kompromisszumok nélkül nyomatni a megújulókat, hiszen egy globális energiaválság előszobájában, egy speciálisan magyar, azaz halmozott függőségi viszonyrendszer közepén toporgunk. Emelgessék megint a kerékpárt az égbe, bringautat az autósáv helyére, villanyautót a benzinesek, pláne dízelesek helyére, dugódíjat, sétáló Budapestet (Róbertet a népnek), tömegközlekedési fejlesztéseket... Szegedieknek mondom, hogy volt valaha a fővárosban egy hármas metró, amit egy teljesen innovatív módszerrel úgy szüntettek meg, hogy egyszerűen nem fejezik be a felújítását. Soha a büdös életben már.

 

De vissza a valamit mondáshoz!

Most lenne mód átbeszélni, hogy akarnak-e a baloldali pártok továbbra is alanyi jogon mindenkinek, tehát egy borsodi, mélyszegénységben élő családnak meg egy százmilliókat kereső influenszernek is ugyanannyi családi pótlékot adni, pusztán azért, mert ugyanannyi gyereket vállaltak. Kitől vesz el és kinek ad jelenlegi formájában a CSOK, különös tekintettel az építőipari vállalkozások tulajdonosaira... Mit gondolunk a kasztosodást már a közoktatásban élező alapítványi iskolákról, illetve a felsőoktatás ingyenességének lehetőségeiről? Vissza lehet-e még tolni a fogkrémet a tubusba, és fő szabályként az állami egészségügyben gyógyítani a magyar embereket, vagy már eldőlt, hogy egy romló köztorzó mellett egy egyre ágas-bogasabb magánellátásra bízzuk a jövőt? Rendes balos párt most állna bele a társadalombiztosítás megvédésébe. Ha pedig van egy egyértelmű elszegényedés az országban, akkor bizony még inkább elő lehet venni az irritáló méretű és eredetű óriásvagyonok megadóztatását. Vagyonadót, igen.

 

 

Nem nekem kell ezt ilyen hosszan mesélnem, szerencsére szakajtónyi szakirodalmat szemlélhet szorgos szociáldemokrataként az, aki „témahiányban” szenved a politikai tartalmakat illetően. Hogyan lehet a közösséget a digitális megoldásokkal (is) bevonni a lehető legtöbb döntéshozatali folyamatba? Miért és hogyan érdemes szorgalmazni és segíteni a balos politika felől a szakszervezeti szerveződést?

 

De ami fentiekből a legfontosabb: 2022-ben és az elkövetkező esztendőkben a megélhetés szempontjai fogják dominálni a közbeszédet. Külső oka ennek az orosz-ukrán háború, oka a koronavírusra hivatkozva tett betiltások brutális hatása, és a várakozás az immár „biztosan újra és újra visszatérő” pandémiás lezárásokat illetően. Belső ok a Fidesz unortodox gazdaságpolitikája, amely szárnyalt a konjunktúra idején, de földhöz csattan, amikor egyedül marad a függőségeivel és részvétlenségével. Az ellenzéknek rég volt ennyire tiszta és indokolt alkalma bemutatni, milyen lehetne az a baloldali kormányzás, ami érdemben különbözik az Orbán-félétől, és nem annak „vívmányait” védi óriásplakáton. Ennek lehet első eleme bemondani, hogy milyen fizetéshez milyen adókulcsot rendelnének. Igen, az a magasabb keresetű, akitől ez nagyobb áldozatvállalást kíván, bízvást nem fogja szeretni adott ellenzéki párt ezen programelemét. De nem tudna egyszer végre a magát baloldalinak tartó politikai közösség ezen emberektől ellépni, és megnézni, hányan vannak és mit akarnak azok a szegényebb emberek, akik a progresszív adóztatás nyertesei lennének?

 

Mondom: én liberálisként látom az egykulcsos adó előnyeit, sőt, a mellette szóló érveket érzem erősebbnek.

 

De ha állandóan azon vernyákolnak a pályázatbaloldali holdudvarban, hogy az ellenzék sokkal sikeresebb lenne, ha nem a liberálisokra hallgatna, akkor tessék, itt az alkalom: ne hallgassanak rám (mintha bármikor is), nosza, mondják be a többkulcsos adót!