Most jön a lényeg – Ceglédi Zoltán jegyzete

Azt hiszem, a Szegedi Ifjúsági Napok nyárra tervezett programját böngészve jutottam arra, hogy erről írni kell. Hogy tudniillik most jön a lényeg.
Ceglédi Zoltán

2022. május 29. 11:30

Most jön a lényeg – Ceglédi Zoltán
jegyzete

Amit az önfeldicsérésben világbajnok közéleti nyilvánosság és körötte a boxutca lenézően per „uborkaszezon” emleget, annál fontosabb nincs, arról szól az egész. Sokkal fontosabb, mint a politikai főszezon.

 

Fura ezt egy politikai elemzőtől olvasni? Pedig így gondolom.

 

A politika gyakorlata ugyanis szolgáltatás. Azt ígérik a közügyek intézésére jelentkező személyek és szervezetek, hogy ők megoldják. Hétköznapokat és ünnepeket, hajnalt, delet és éjszakát, születést, szerelmet, halált, tehát a fontos dolgainkat képesek, most figyeljünk: lekísérni. Nem eléjük állni, nem elfogni előlük a fényt, nem túlharsogni őket. Biztosítani, hogy a lényegre koncentrálhassunk.

 

Ezért szeretem ezt az időszakot. Ilyenkor világlik ki, hogy mit intéztek. Napról napra csökken az igény és figyelem a pártpolitikai csatározásokra, a címlapokon egyre több a nem politikai anyag, kezdjük újra észrevenni egymást. Most jön az igazi próbája a politikának, amikor nincs ok bármit is orrbefogva megszavazni, sem harcolva-megmentve kiabálni.

 

A politika számunkra fontos és szükséges funkciója nem az, hogy témát adjon, vagy szétfolyjék az életen, hanem hogy megértse és képviselje az akaratunk, amelyből a mindenkori kisebbség-többség arányainak megfelelően alternatíva vagy kormánypolitika legyen. Mi pedig mostantól fogjuk ezt tesztelni. Például az augusztusi SZIN-re érkezők azt, hogy milyen autópályán, illetve vasúti közlekedéssel lehet eljutni Szegedre. Politikai preferenciától függetlenül: milyen menő az okosjegy, de milyen idétlen, ha nem is létezik az az ülésszám, amelyre a jegyet eladták, mert a MÁV azt se tudta, milyen kocsit indít. Vizsgázik a városvezetés is, hogyan készült egy ilyen, Szegedet hosszú ideje megmárkázó nagyrendezvényre.

 

Az úgynevezett uborkaszezon szembesít minket az üdülőhelyi, például balatoni önkormányzatok munkájával, és a kormányéval, hogy milyen nyaralásra tudott félretenni a magyar. Hülyén hangzik, de a strand egyfelől tényleg fizikai szembesülés is a testi valóval, a koronás-lezárásos időszak alatt, a túldolgozott hétköznapok alatt átalakult szervezettel, másfelől meg ugye, hogy mennyi belépőt és lángost lehet venni az agyonvert forintból. Az uborkaszezonban újítja fel a házát-lakását a magyar, vagy kezdi az őszi költözést szervezni. Kevés dolog fontosabb ennél. Ilyenkor vesz könyvet a kézbe az is, akinek máskor nincs érkezése. Nyáron találkoznak a rokonok, illetve töltenek együtt több napot azok, akiknek erre év közben nincs módja. Most repül külföldre a zöm, vagy kocsizik ki egykor volt tengereink partjára napernyőt bérelni. Gyermektáborok. Esküvők! Tavasz végén és nyáron kötik össze az életüket a legtöbben.

 

És akkor mondja bárki, hogy az a legfontosabb, hogy ki vonult ki melyik parlamenti beszédről, meg milyen új pártot csinálnak itt és ott, hogy aztán két és fél év múlva pánikban tolják be az újabb összefogásba! Régi meggyőződésem, hogy a politika gyakorlata ideális esetben a nem bizalmaskodó csaposé, a nem flegma felszolgálóé, a nem sznob baristáé. Nem akar főszereplő lenni, mert tudja, hogy az ő dolga egy: szolgáltatást nyújtani az embereknek, akik őt fizetik.

 

Szóval most jön a lényeg, emberek. Ezért van az egész hajcihő. Azt kérem mindenkitől, hogy dühös politikai kommentek, a főszerepre emelt pártos viták helyett emelje fel a fejét, és nézze azt, ami körötte van. Ez a lényeg.