Hogy még érdekesebb legyen a kérdés, az előadás címe úgy hangzott: Milyenek azok a cégek, ahol a gyerekeink is szívesen dolgoznának majd? Nem könnyen megválaszolható kérdést, de korántsem csak azért, amit hirtelen erről szülőként gondolunk.

Egy felmérés szerint ma tízből kilenc fiatal úgy gondolja, hogy az életben való boldogulása és érvényesülése a kapcsolatokon múlik és nem a tudáson és a tehetségen. Hogy ennek milyen a korhoz köthető okai lehetnek, arra az előadás nem tért ki, ám arra igen, hogy általánosságban úgy tekintünk a világra, hogy az nem kínál egyenlő esélyeket és összességében nem igazságos hely. Legalábbis, ha érvényesülésről van szó.

A világ igazságtalanságának egyik biztos fokmérője, hogy a Föld lakóinak legszegényebb egymilliárd emberére jut a fogyasztás egy százaléka, míg a leggazdagabb egymilliárdra a teljes fogyasztás 72 százaléka – emelte ki az előadó. Ennek kapcsán nem mulasztotta el megjegyezni: figyelmesebb, igazságosabb, tudatosabb, átláthatóbb és hatékonyabb világra volna szükségünk.

A bennünket körülvevő világ kihívása azért erőteljesek, mert mindennapjainkat más jelenségek mellett a rövidtávú gondolkodás, a túlhajszoltság, a társadalmi szakadékok, a polarizáltság és a klímaválság jellemzik, miközben folyamatos a jövőképek ütközése. Ezek egyfelől a derűlátó, másfelől borúlátó forgatókönyvek, miközben az ideális állapot felé törekedne az emberiség.

A munkahelyek szerepe azért is döntő fontosságú a világban, mert egy átlagos munkavállaló 11 375 napot (nyolc órát értve egy nap alatt ebben az esetben) tölt el itt, ami tekintve, hogy egy átlagos élet 28 ezer napból áll, nem nevezhető elhanyagolható idő. Értelmesen, értékesen szerethető módon töltjük időnket a munkában? – ezek a kérdések joggal tehetők fel. 

Triviális felismerés, ennek ellenére nem olyan régi, hogy a munkahelyek hús-vér emberek dolgoznak – figyelmeztetett Pistyur Veronika, üzleti tanácsadással is foglalkozó szakember, a Bridge Budapest nevű non-profit szervezet vezetője. 

Mindannyian úgy határozzuk meg magunkat, hogy értékek vezetnek bennünket, de egy, a munkahelyi vezetőknek feltett kérdés kapcsán kiderült, hogy hosszú töprengés után tudtak választ adni: melyek ezek az értékek. A jó vezetőnek, egyben a jövő vezetőjének tisztában kell lenni azzal, hogy az üzlet nem csak cél, hanem eszköz is lehet. 

A vállalható üzleti magatartás listája egyszerre foglalja magában az empátiát, az egyenességet, a rugalmasságot, a „nem váratok meg senkit”, „az időben fizetek” etikájára. Üzlet és vezetés kapcsán felmerül a kérdés, mit nevezünk, vagy mit nevezhetünk sikernek. Pistyur Veronika szerint egyáltalán nem csak az anyagi érdekeket. Fontos, hogy büszkék lehessünk arra, amit csinálunk.

Kicsit elvontabb megfogalmazásban egy vezetőnek nem katedrálisokat kell építeni, hanem közösségeket. Érdekes adalék – hangzott el az előadásban, hogy a hazai munkahelyek 97 százaléka ötven főnél kevesebbet alkalmaz. Világossá válhat ebből is, hogy közösséget építeni egyáltalán nem volna lehetetlen küldetés a magyar munkahelyek többségében.

Szintén egy gazdasági vezetők bevonásával készült kutatás eredménysorát ismertette az előadó, amikor elmondta: hatvan százalékuk szeretne nyomot hagyni a világban, kifejezetten érdekli őket, milyen vezetői hagyaték marad utánuk. A vezetők háromnegyede úgy gondolja, hogy beosztottjai számára fontos az oktatás és a továbbképzés. 

A vezető magatartását és szemléletét több motivációs hatás formálja. Így a mások mellett neveltetésük, az őket ért traumák és gyermekük születése. A vezetői magatartás és a döntések hatása sokszor hosszútávú, de szükséges elfogadni, hogy sokszor a „diófa árnyékért” dolgozunk, amikor elültetjük a facsemetét. 

Értékrendünkre és szemléletünkre nagyon jellemző, hogy a vezetők is azt szeretnék, ha haláluk után úgy gondolnánk rájuk, hogy jó emberek voltak. Ez a kívánság általános és emberi, ám fontos, hogy amennyiben ezt a minősítés szeretnénk elérni, akkor mindennapi döntések meghozatalakor is gondoljuk erre.

Tanulságos másfél óra volt.