A magyar kormány késlekedik, nem hajtja végre a Brüsszeltől kapott utasításokat, nem egyeztet az önkormányzatokkal, kidolgozott fejlesztési programok helyett eddig csak projektötletekre futotta.

Címszavakban így lehetne összefoglalni, hol tart ma a szükséges előkészületekkel a kormány. Majdnem sehol. Ha a helyreállítási alap pénzügyi tétjét vesszük alapul, akkor érdekes az összevetés abból a szempontból, hogy az unió hétéves költségvetésének főösszege 1075 milliárd euró, mellette a helyreállítási alapé 750 milliárd.

Ez utóbbi még akkor is brutálisan magas összeg, ha csak egy része vissza nem térítendő támogatás, a másik része kedvezményes kamatozású hitel.

A Szeged.hu-n február közepén írtunk a helyreállítási alap körüli magyar gondokról. Akkor arról, hogy

annak ellenére sem folytat semmilyen egyeztetést a kormány a területi és a települési önkormányzatokkal, hogy ezt Brüsszel kötelezővé tette a tagállamok kormányainak.

Az idő sürget, mert valamennyi ország április 30-áig kapott határidőt, hogy a megítélt összeg felhasználásáról szóló tervet benyújtsa. Ennél egy hónappal korábban kellene befejeződnie annak a tárgyalási folyamatnak, amit a kormánynak az önkormányzatokkal kellene lezárnia.

Az Európai Unió azért kötelezte a kormányokat az önkormányzatokkal való egyeztetésekre, mert úgy vélik, a legtartalmasabb fejlesztési tervek csak akkor készíthetőek el, ha azokba beleépítik a helyi fejlesztési igényeket és elképzeléseket.

A magyar kormány azonban még a kormánypárti vezetésű önkormányzatokkal sem kezdett bele ebben a tárgyalásba.

Az ellenzéki vezetésű helyhatóságok az elmúlt években, de különösen az elmúlt közel másfél évben sokszorosan megtapasztalhatták, mennyire másodrangúnak számítanak a Fidesz-vezette településekhez képest.

A Népszava információi szerint kilenc részprogramból állna a Brüsszelnek benyújtandó fejlesztési terv, amit a helyreállítási alap forrásaiból finanszíroznának. Ám ebből eddig csak három készült el, a közoktatásról, a közlekedésfejlesztésről és az energiapolitikáról szóló.

Ám sok örömre ez sem ad okot. A kidolgozott fejlesztési tervek helyett egyelőre e három részprogram esetében leginkább ötletgyűjteményről lehet beszélni. A napilap erre példaként említi meg, hogy a közlekedésfejlesztési fejezetből egyelőre annyi derül ki, hogy a vasútfejlesztés, ezen belül az elővárosi vasútfejlesztés élvezne elsőbbséget. Ám mindez valódi konkrétumok nélkül szerepel az anyagban.

A dokumentum általánosságban szól a különböző közlekedési rendszerek összehangolásáról, az átszállási feltételek javításáról, a parkolási rendszerek (P+R) fejlesztéséről. Ugyancsak különösebb kidolgozottság nélkül szó esik a részprogramban arról, hogy növelni kell Budapest logisztikai szerepét, valódi közép-európai áruszállítási központtá kellene válni a fővárosnak.

A helyreállítási alap Magyarországnak szánt összege megközelíti az 5900 milliárd forintot, ám felosztása meglehetősen zavarosnak látszik.

Fürjes Balázs, a budapesti fejlesztésekért felelős államtitkár múlt héten a Budapesti Közlekedési Tanács előtt arról beszélt, hogy közel 3000 milliárd forintot hívhatnának le a főváros és az agglomeráció közlekedésének fejlesztésére az alapból.

Ez önmagában is rendkívül aránytalan felosztás volna a vidék Magyarországával szemben, de emellett akad ezzel más gond is. Nehezen elképzelhető, hogy a másik nyolc programelem mellett mennyit költenének közlekedésfejlesztésre. Különösen, ha hozzátesszük, hogy az ebből a helyreállítási alapból alapvetően a zöld- és a digitális beruházások megvalósítását részesítenék előnyben.

Akad azonban más nehezen megválaszolható kérdés is. Az elmúlt hónapokban többször írtunk arról, hogy a hazai egyetemek infrastruktúrájának fejlesztésére 1509 milliárd forintot kíván elkölteni a kormány a helyreállítási alapból. Hogy a kormány a felsőoktatást beleérti-e a közoktatásába vagy sem, nem egyértelmű.

Ám akár így áll a helyzet, akár nem, az egyetemfejlesztésekre szánt pénzösszeg nagysága is felveti azt a kérdést,

milyen egyéb fejlesztési területekre jut forrás a helyreállítási alapból. És főként: mennyi?

Egy olyan, közepesen fejlett uniós ország esetében, mint Magyarország, rendkívül sok és megalapozott fejlesztési igény és terv merülhet fel. Ezt figyelembe véve az 5900 milliárd forintos keretösszegnek akár a többszöröse is elkölthető volna. Azért is, mert az Európai Unió egyik végső célja a területi kiegyenlítődés megteremtése volna. Más szóval, azoknak a ma még bőséggel tapasztalható fejlettségbeli különbségeknek az eltüntetése, ami a kontinentális közösség országainak régióit jellemzik.

Bő egy hónappal a Brüsszelnek benyújtandó fejlesztési terv kapcsán a Népszava „vitára alkalmatlan tervnek” nevezte a helyreállítási alappal kapcsolatos dokumentumot. Emellett kidolgozatlansága miatt még társadalmi vitára sem alkalmasnak.

Az önkormányzatokkal nagy valószínűséggel tudatosan elmulasztott egyeztetés miatt a fejlesztési tervcsomag megközelítőleg sem lesz olyan minőségű és színvonalú, mint lehetett volna. Egyszerűen azért, mert nem emelik bele a helyhatóságok elképzeléseit, amik valódi tartalommal tölthetnék fel a fejlesztési elképzeléseket összegző csomagot.

Szeged kapcsán korábban jeleztük, hogy a város zöldprogramjának elemei minden további nélkül beilleszthetőek volnának a Brüsszel által kért fejlesztési dokumentumba.

Csak éppen a kormány nem kérdezte meg Szegedet. Ahogyan Budapestet, Pécset, Miskolcot, Győrt, Debrecent, Székesfehérvárt és Kecskemétet sem.

Az Orbán-kormány központosító törekvéseire kell-e ennél érthetőbb példa?

Bod Péter