A mórahalmi Mini Hungary Park ügyében öt évvel ezelőtt indult a per, amelyet alaposan elhúztak az ítélet kihirdetése előtt, egy-egy nap jutott a vád- és védőbeszédekre is még februárban, majd az ítéletet most szerdán hirdették ki. Különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás kísérletében mondták ki bűnösnek felbujtóként, közvetett tettesként, illetve bűnsegédként a vádlottakat.

A perben öt vádlott volt, ketten már az előkészítő ülésen elismerték a rájuk rótt bűncselekményeket, hárman ártatlannak vallották magukat. A fővádlottak egyike a Szeviép volt vezérigazgatója, aki a volt cége miatt is éveken át járt bíróságra; abban végül pénzbírságot ítélt a bíró. Az ügy másodrendű vádlottja szintén ismert, egykor közéleti szereplő, akit a Hír TV egykori alapítói között tartanak számon, de Szegeden is ismert újságíró, sőt egyszer polgármesterjelöltként is indult. Számukra most dőlt el a per kimenetele: mindkettőjüket két év szabadságvesztésre ítélték, de ennek végrehajtását öt évre felfüggesztették. Ez azt jelenti, hogy csak akkor kell börtönbe vonulniuk, ha az elkövetkező öt évben bűncselekményt követnek el.

A projektvezetőként dolgozó harmadrendű vádlottra, aki közvetve résztulajdonos volt a pályázó cégben, és ügyvezető a műszaki ellenőrzést végző vállalkozásban, egy év hat hónap börtönbüntetést szabott ki a törvényszék, az ő büntetését négy évre függesztette fel a bíróság ítéletében. A generálkivitelezést végző cég vezetője, a negyedrendű vádlott egy év tíz hónap, a projektben műszaki ellenőrként közreműködő ötödrendű vádlott egy év egy hónap szintén felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A fellebbezésre három napot kaptak a vádlottak.

A Mini Hungary Parkban a Nagy-Magyarország műemléki épületeinek másait tervezték 1:25 méretarányban megépíteni, mindezt pályázati pénzből, a vád szerint ez csúszott alaposan félre. A vádirat szerint a park elemei, a középületek kicsinyített másai gyenge minőségben készültek el, többnyire későn, voltak olyan makettek, amelyek már a park avatója után készültek el. A pénz lehívásának szándékával azonban készre jelentették a vállalkozók a beruházást, az ügyészség szerint folyamatosan, és szándékosan tévesztették meg a pályázattal foglalkozó hatóságokat. A 648 millió forintos összértékű beruházás 85 százaléka volt uniós támogatás, végül a vád szerint a vádlottak 510 millió forint elcsalását kísérelték meg.

A három vádlott, akik az előkészítő ülésen nem fogadták el az ügyészség indítványára tett büntetéseket, végig tagadták a bűnösségüket. Mindhárom védő főként arra alapozott, hogy a költségvetési csalás eleve egy rosszul megállapított tényállás, mert álláspontjuk szerint legfeljebb a csalás valósult meg, hiszen a költségvetést végeredményben nem érte kár, a park megépült, és azóta is működik.

A Gaudi Tibor, tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában azon az állásponton volt, hogy az a tény, hogy a park most is működik, az valóban enyhíti a bűncselekmény súlyosságát, de azon nem változtat, hogy a vádlottak már a pályázathoz szükséges önerővel is ügyeskedtek, hiszen azt gyakorlatilag arra rövid időre biztosította az elsőrendű vádlott, amíg az a benyújtották azt. De az is a szándékosságot mutatja, hogy már a projekt legelején valótlan jelentést adtak a makettek készültségéről. 

A bíró tételesen felsorolta a pályázati eseményeket is: már az első pénzlehívás érdekében történő jelentés sem a valóságot tükrözte, mivel nemhogy a készre jelentéskor nem készültek el a makettek, hanem még az egy évvel későbbi ellenőrzéskor sem. A tényállás cáfolhatatlannak tűnő részletei után a tanúvallomásokra is kitért a bíró, mivel a védelem azok ingatagságára is hivatkozott a védőbeszédekben. A negyedrendű vádlott az eljárás során valóban visszavonta a vallomását, de a bíró összevetette a beismerő vallomás, az elsőrendű vádlottal való szembesítés, a vallomását visszavonó vádlottra rótt kényszerintézkedés időpontját. Az okfejtésből az derült ki, hogy a vádlottat aligha motiválhatta a kényszerintézkedéstől való szabadulás, mert ekkor már szabadlábon védekezhetett. 

A makettek minőségével kapcsolatban Gaudi Tibor elmondta, hogy a projekt vége felé már a „pénz van, idő nincs” kényszeríthette ki a gyengébb kivitelezést. A védők egy maketteket vizsgáló szakértő kizárását kérték a bizonyításból, de a bíró az indoklásban kiemelte, hogy valóban öt évvel a makettek elkészülte után vette szemügyre a maketteket, de megkülönböztetett azok között kifogástalan minőségűeket is, tehát nem az idő múlása silányította a mini épületeket, hanem az ötven makettből több silányabb anyagokból készülhetett.