Mindig van lejjebb – Dombai Tünde jegyzete

Dombai Tünde

2022. november 06. 09:42

Mindig van lejjebb – Dombai Tünde jegyzete

„Fiam, a szarnál is mindig van szarabb” – ezt Anyukám sóhajtotta megadóan, amikor tehetetlennek érezte magát valamiért, pedig amúgy sosem káromkodott. Nyilván most is ezt mondaná látva, ahogy a kormány a legkiszolgáltatottabbakkal elbánik, hiszen ők úgysem értik, mi történik. Aki szavaz, rájuk szavaz, aki nem megy el, úgy is jó, tüntetni meg végképp nem fognak. Anyukám biztos idézné Orbánt, amint gúnyos mosollyal mondta: „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!” Mert látjuk. Azt se felejtené el neki, hogy: 

„segíteni fogunk, senkit sem hagyunk az út szélén”. Hát nem, mert belelökik az árokba – tenné hozzá Anyu.

Csak meg kell nézni a kormányoldal reakcióit a parlamentben, amikor maroknyi ellenzéki képviselő huszonkét órán át sorolta, miért undorító az újabb ötletük, amivel a szociális felelősségük alól kibújnak. Kizárólag tenyérbemászó pökhendi, gonosz arcokat lehetett látni a Fidesz és a kereszténydemokraták padsoraiban. Erre vetemednek a rekord infláció, a rezsiemelés, a gazdasági válság közepette, ez tényleg aljas. De mi is? Nézzük meg jobban! 

 

Mert ahogy szokták, most is alattomosan eldugták a javaslatukat egy törvénycsomagban. Mégpedig azt, hogy ha az elesettek nem képesek magukról gondoskodni, akkor a családjuk köteles, ha ők is kimerültek, ott vannak a leárulózott civil szervezetek, az egyházak, ha ők sem tudnak segíteni, tessék a kivéreztetett önkormányzatot keresni, ha egyik sem, akkor végső soron közbelép az állam.  

 

Több konkrétum nincs. Gondolták, majd elcsámcsogunk ezen. Amúgyis kapkodjuk a fejünket, mi mennyivel drágult a múlt hét óta, mire vonatkozik az újabb árstop, együnk, fűtsünk vagy világítsunk. És isten irgalmazzon a telefonnak, hűtőnek, mosógépnek, tévének, mert ha most bedöglik, nem lesz másik.  

Mielőtt továbblépünk, hogy ez is csak a szokásos duma, azt azért elmondom: 

 

nagyon fontos része a törvénymódosításnak, hogy a nyugdíjminimumot átkeresztelik vetítési alapnak. 

 

Élcelődhetnénk, hogy a kormány kinek és hová vetítsen, de ez most szó szerint élet-halál kérdés. Ugyanis a nyugdíjminimum tizenötödik éve mindössze huszonnyolcezerötszáz forint, igen, annyi, 

28 ezer 500. 

És ez nem csak azért szégyen, mert számítási alap volt, hozzákötöttek sok olyan szociális ellátást, amit ha leszakítanak róla, akkor még minimálisan sem emelkedik együtt a nyugdíjjal. Ilyen a segélyek nagy része és a gyes és a főállású anyasági ellátás és a gyermekvédelmi támogatások és a gyámok és a gondnokok pénze. 

 

Azért is arcátlan ez a döntés, mert nem csak számítási alap volt, hanem – akár hisszük, akár nem – tényleg élnek emberek ennyi pénzből. Azt be kell vallanom, nem is tudom elképzelni, hogyan. 

 

Minap a Klubrádióba betelefonált egy hetvenhét éves apa, akinek 

ennyi pénzt kap a negyvenéves idegsorvadásos fia. 

Az apa meg, ahogy mondta, addig dolgozik, amíg a kanál ki nem fordul a szájából, hogy ellássa a fiát. A statisztikában is fekete-fehéren benne van: 

 

a mostani nyugdíjasok közül félmillióan kapnak százezer forintnál kevesebbet, vagyis a nagy részük minimálnyugdíjas. 

 

Ez normális? Segítek: nem. Nehogy nemzeti konzultáció legyen róla sok milliárdért. Bár ha a nemzet az utcán tart konzultációt, akkor majd kiáll magáért és egymásért nyugdíjas, segélyezett, pedagógus, diák, szülő, katás, tűzoltó, meteorológus, boltos, benzinkutas, kormánytisztviselő, színész, könyvtáros, újságíró, rendőr, szociális és egészségügyi dolgozó. Mert amíg a magyar ember pénztárcáját fogják, addig a magyar embert fogják. Nem én találtam ki ezt sem, de igaz. Addig.

Vélemények

mutasd mind