„Ez hibás feltételezés. Abból indul ki, hogy az élelmiszereknél a kiskereskedők elkezdték teljes mértékben kompenzálni a bevételkiesést más, helyettesítő termékek áremelésével. Ez azt jelentené, hogy a profitját mindenki szinten tartotta, csakhogy ezzel szemben az érintettek örülnek, ha nullán vannak, inkább masszív veszteségeik vannak. Számításaink szerint az üzletek legfeljebb 60–70 százalékban tudják áthárítani a kieső részt, vagyis az árstopoknak igenis inflációleszorító hatásuk van.”

Tehát az élelmiszer-infláció még magasabb volna, ha nem lenne a nyolc hatósági áras termék, de mivel van, az élelmiszer-kereskedelmet masszív veszteségbe hajtotta. Büszkén jelenti be egy miniszter, hogy egy teljes üzletágat tesznek tönkre. Erre már alig vannak szavak.

Az élelmiszer-kereskedők persze megpróbálnak túlélni, és a hatósági áras termékeket nem teszik a polcra, előáll a hiány, üdvözöljük a Kádár-korszakban.

Erre a kormány természetesen kötelezi őket, hogy növeljék a veszteségeiket, tegyék ki a nyolc terméket. Sőt, rendeletben szabályozza, hogy az eddigi készlet kétszeresét kell a polcon tartani azokból a termékekből, amelyek a veszteséget okozzák.

A kormányszóvivő továbbá bejelenti, hogy ezt ellenőrzik is, és keményen büntetnek: eddig 468-ból 369-en nem engedelmeskedtek. Az élelmiszer-kereskedők csaknem nyolcvan százalék a esett tehát áldozatul a kormánynak.

Az említett interjúban Nagy Márton azt is megjegyzi, hogy a fiskális politika jó pályán halad, nem volt szükség költségvetési kiigazításra. Ami egészen hátborzongató, tekintve, hogy tavaly júniusban az év egészére, meg az ideire is megemelték a kiskereskedők forgalmi adóját 4,1 százalékkal, ami kétszer 1000–1100 milliárd bevételt jelent az államnak, és ugyanennyi kiesést a kereskedőnek.

Amit nyilván áremeléssel kompenzál, amíg tud. Hogy ne tudja, megfejelték az árstopokkal, amivel még a kormány szerint is masszív veszteséget okoznak.

A Fidesz és a kormány csinált elég költségvetést, hogy tudja, mit okoz, ha családtámogatás címén 3300 milliárdot öntenek ki (választási győzelmet és inflációt), ha 2000–2200 milliárdos különadót vetnek ki egy ágazatra (állami bevételt és inflációt), ha az infláció csillapítása érdekében hatósági árat vezetnek be (áruhiányt, további inflációt és masszív veszteséget).

Alighanem ez is a cél, lehet, hogy a legfőbb. Ahogy a vasárnapi boltzárnál hét-nyolc éve az első számú cél a külföldi élelmiszerláncok kiűzése volt, csak nem igazán sikerült, mert a vásárlók egyúttal választók is voltak, és nem nagyon támogatták az ötletet, ugyanez lehet a helyzet most is.

Orbán Viktor nem is titkolta soha, hogy az élelmiszer-kereskedelmet – az energiaszektor, a pénzügy és a média mellett – stratégiai területnek tekinti, ahol a többségi magyar tulajdon a cél. Azaz a külföldiek kiűzése. A másik három területen már sikerült, a távközlés folyamatban van.

Mivel a választási pénzszórás kiürítette a költségvetést, amit adóemeléssel kompenzáltak, ami viszont akkora inflációt okozott, az Európában egyik legrosszabb vásárlóértékű jövedelemmel rendelkező magyar lakosság rákényszerült a hatósági áras termékek fogyasztására.

Az árstopok persze masszív veszteséget okoznak a láncoknak, amelyektől már korábban elvonták a nyereséget (4,1 százalékos különadó vs. évi 2–5 százalék közé becsült profit). A kisebb főleg falu boltok sorra mennek csődbe, mert nincsenek tartalékaik.

Itt már nem egyszerűen dilettantizmusról van szó, hogy tönkretesznek egy ágazatot, mert Nagy Márton nem olvasta el a Közgazdaság ostobáknak című könyvet, hiába ajánlotta neki a Ryanair-vezér, hanem tudatosságról.

Amit az is jelez, hogy Nagy maga büszkélkedik el az okozott masszív veszteséggel. Amit nemhogy mérsékelni igyekeznének, hanem még meg is emelik a készleten tartandó hatósági áras termékek mennyiségét, hogy még nagyobb legyen a bukás.

A Mandinernek Nagy továbbá a különadó kapcsán úgy fogalmaz, hogy „remélhetőleg” jövőre ki tudják vezetni, azaz egyáltalán nem zárja ki, hogy 2024-re is kivetik. Ami azért erősen fenyegetésnek hangzik, hogy az Aldi, Lidl, Spar, Tesco és társaik jobban tennék, ha átgondolnák magyarországi jelenlétüket, meddig éri ez meg nekik.

Ellenben nagyon szívesen kijelöli azokat a strómanokat, akik a NER nevében majd átveszik tőlük a komplett üzletláncaikat. A NER-nek szüksége van a garantált piacokra, ahol nincs verseny, mert hatalmi szóval szüntetik meg, és akkor a vásárlónak nem lesz választása, mint őket finanszírozni.

Pont, mint a Vodafone esetében, amelytől menekülnek az ügyfelek. Csak darab idő után már nem lesz hová, mert minden az övék lesz.