Száztizenegy éve fogant a Tiszában a szegedi vízilabdasport, akarom mondani vízipóló, hiszen a múlt század derekáig így emlegették a sportágat. A játék szegedi szerelmeseinek próbálkozásait első ízben a helyi napilap említette, amikor 1912. június 9-én a Partfürdő megnyitásáról szóló cikkben arról számoltak be, hogy milyen sportokat gyakorolhatnak a vendégek, és a felsorolásban ott szerepelt: „időnkint vízipóló-mérkőzést is rendeznek.” Augusztusban részletes tudósítást közöltek a tiszai víziéletről, amelynek legnépszerűbb helyszínei az úszóházak voltak: „A vízre épített uszoda két részre van osztva. Két tábla jelzi: ez a férfiaké, ez a rész a nőké. A megkülönböztetés azonban csak formai, mert a derékig érő vízben mindkét nem együtt hancúrozik. Egy helyt vízipólót játszanak, más helyt deszkahintán sorakozik a fiatalság.”

Közbeszólt a háború

1912 szeptemberében társult néhány úszó, és Szeged tanácsától engedélyt kértek arra, hogy a városi gőzfürdő – a mai Anna fürdő – úszómedencéjét kedden és pénteken engedjék át úszótréning és „póló-játék” céljaira. A tanács engedélye után élénk úszóélet indult. November elsején a kezdeményezés sikerét hirdette az újság, sőt még nagyobb részvételre buzdította Szeged lakóit: 

„Úszóink a városi gőzfürdő uszodájában a tél folyamán is minden kedden és pénteken reggel 6-8-ig rendszeresen treníroznak és vízipóló mérkőzéseket tartanak. Fontos a Szegeden meglehetősen elhanyagolt úszósport föllendítésére, hogy úszóink télen is trenírozzanak úgy, hogy nyáron, a Tiszán nagyobb szabású úszóversenyeket rendezhessenek. Ezen cél elérésére fölhívjuk a vízisport iránt érdeklődőket, hogy a kedd és pénteken reggeli 6-8 óráig tartandó úszótréningeken, pólómérkőzéseken és vízi-játékoknál minél többen jelenjenek meg.”

Új szintre lépett az önszerveződés, amikor 1913. január 10-én megalapították a Szegedi Testgyakorlók Köre úszószakosztályát a Royal kávéházban. Az úszók irányítását Tóth Jánosra, a Ferencvárosi Torna Club Szegedre települt hosszútávúszójára, míg a vízipólósok vezetését Berke Árpádra bízták. Bő egy évvel később önállósodott a nyáron a tiszai Regdon uszodában, télen pedig a városi gőzfürdőben tréningező társaság. 1914. március 16-án a Kass Vigadóban megalakult a Szegedi Úszó Egyesület (SZUE), elnöknek Lévay Ferenc ügyvédet választották meg. Ám hiába szőttek nagy terveket, hogy a Partfürdőn rendeznek versenyeket, közbeszólt az első világháború, és éveken keresztül nem adott életjelet magáról a szegedi úszósport.

Óvott a szegedi csapat

Legközelebb 1918 júniusában hallattak magukról, amikor Barcsay Károly gyógyszerész lett az elnök. Augusztusban úszóversenyt rendeztek a Tiszán, az ifjúságiak 100 méteres versenyét a SZUE-ban pallérozódó Hay Pál nyerte meg. Az úszószakosztályt akkoriban Tóth János és a háború előtt a sprintversenyszámokban jeleskedő Kaszta Jenő vezette. A következő években minden nyáron nagyszabású úszóversenyt rendezett a SZUE a Tiszán, amelynek elnökletét 1919-től Dragodán Pál folyammérnökre bízták. 1921-től egy szénhordó uszályból átalakított úszóház lett a legfőbb bázisuk, ahol öltözők, terasz, villanyvilágítás, sőt zongora is szolgálta a tagság kényelmét. 

Az elhivatottabb sportemberek a Rókusi tavon (ma Búvár-tó) is edzettek délelőttönként, holott annak vízminősége hagyott kívánnivalót maga után. Vincze István egyetemi tanár 1983-ban megjelent visszaemlékezésében azt írta, a „halak etetésére szolgáló rothadó húscafatok” között tréningeztek a SZUE kiváló úszói a Rókusi tavon.

1921. augusztus elseje a szegedi vízilabdasport bemutatkozásának elsőként dokumentált dátuma. Másnap megjelent az újságban, hogy „a Szegedi Úszó Egyesület tagjai tegnap Orosházára rándultak át, hogy az ottani OTK meghívásának eleget teendő, vízipóló mérkőzést játszanak az OTK csapatával. A 14 percig tartó verseny, főként a lehetetlen pályaviszonyok következtében a vendéglátók győzelmével végződött, a mérkőzés ellen azonban a szegediek óvást jelentettek.” A korabeli szabályok alapján egy vízipóló mérkőzésen kétszer 7 perc volt a tiszta játékidő, 3 perces félidei szünettel. A vízmélységnek legalább 1,4 méternek kellett lennie. A pálya hossza 18-27, szélessége 10-20 méter lehetett.

Díszhintón a városba

Az úszók szorgalmuk és kitartásuk eredményeként 1921 augusztusában a tatatóvárosi országos úszóversenyen a legjobb vidéki csapatnak járó Szent István-díjat is elnyerték. A viadalon Hay és Csapó mellett a 14 éves Hullmann László is dobogóra állhatott. A siker mégsem hozta el az üdvösséget, jóllehet hazaérkezésükkor a város hatósága díszhintóit küldetett elébük. Másnapra azonban tisztújító közgyűlést hívott össze az egyesület. A történtekről a Szeged című lap írt beszámolót: „Az úszók megdöbbenéssel látták, hogy közülük a tisztikarba és választmányba úgyszólván senkit sem kandidáltak. Még az úszószakosztály vezetését sem bízták úszóra, és azt látták mindebből, hogy őket, kik a legutóbbi diadalukon túl is annyi dicsőséget szereztek az egyesületnek, és akikért az egyesület van, teljesen mellőzik. Miután így még a sportolás terén sem látták további előremenetelüket biztosítva, anélkül, hogy az elébük tett listára szavaztak volna, az összes úszók és híveik, mint egy ember, felálltak és elhagyták a közgyűlést.” Ennél tovább ment a budapesti kiadású Sporthírlap, amely az 1921. szeptember 8-i számában igen elmarasztaló cikket közölt a témában: „A SZUE-ben már régen két pártra szakadtak a tagok: sportolókra és nem sportolókra. Voltak olyanok, akik minden szabadidejüket trenírozásra használták fel, hogy egyesületükre dicsőséget hozzanak. 

A többségnek azonban kényelmetlen volt a klubházban folyó nagy munka, ők kaszinóéletet akartak élni és az úszóknak állandó kellemetlenségeket szereztek. Míg a házat szórakozásra alkalmassá tették, feldíszítették, zongorát állítottak, villanyt vezettek be, addig arra nem jutott pénz, hogy az elszakadt pólólabdát bevarrathassák… 

A mulatópárt nagy számbeli fölényénél fogva, az egyesület vezetésétől mindjobban elszorította a sportembereket, ellenük különböző formákban állandó támadásokat intéztek és azon voltak, hogy a hegemóniát teljesen magukhoz ragadják.” Egészen 1921 novemberéig kellett várni, hogy elsimuljon az ellentét, akkor ugyanis a Tatán is remeklő Somlyódy Ferencet bízták meg az egyesület titkári és az úszószakosztály vezetői feladatainak ellátásával.

A csörte nem marad következmények nélkül, hiszen 1922-ben új úszóegyesület alakult: a Tisza Úszó Egyesület (TUE). Glöckner József alapította és nagy anyagi áldozatokat is hozott a klubjáért. Egy-két évig rivalizált a TUE a SZUE-val, de amikor az alapító egy baleset következtében elhunyt, a TUE felbomlott, tagjai a patinásabb Szegedi Kerékpár és Testgyakorlók Körébe léptek át. Ezekben az években a SZUE úszója volt Knézy Jenő is, a 2003-ban elhunyt televíziós sportriporter édesapja.

Bíró Dániel

(Folytatjuk.)

Nyitóképünkön: A szegedi Tisza-part 1929-ben, előtérben egy Tisza-parti fürdő. Fotó: Fortepan