Juhász Gyula Szakállszárító című aforizmagyűjteményét olvasom mostanság, amely az összes műveit negyedik kötetében található. Tudom, hogy külön könyv, sőt ennek a hangoskönyvváltozata is megjelent ezzel a címmel, de az messze nem teljes. Jellemző a felettébb hiányos félműveltségemre, mert csak most, ezen írásait olvasva döbbentem rá, hogy ez a boldogtalan sorsú szegedi költő milyen jó fazon volt valójában, ha szabad ezzel a kissé nyegle szlenggel élnem.

Ez a hosszabb-rövidebb szösszenetekből álló mű aranybánya azoknak, akik szeretnek elmélázni az olvasottakon, ne adj’ isten továbbgondolni azokat. Már maga a cím, a Szakállszárító is mennyire frappáns, még ha, mint írja, nem az ő szóleleménye is. Se szeri, se száma benne az olyan gondolatoknak, melyek ma is aktuálisak, megfontolásra érdemesek. Befejezésül néhány figyelemfelkeltő mondat ezek közül, mint cseppek a tengerből:

• Aki magyarságomban kételkedik, annak magyarságában kételkedem.
• Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar!
• Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban. Jóságversenyt még nem rendeztek soha.
• A tenger vize sós, mint az ember könnye.
• Minden méltóságtól megfoszthatnak, de az emberi méltóságomtól nem.
• Ha egy teve átmenne a tű fokán: a gazdagok mennyivel nyugodtabban aludnának.
• Minden kormányzat legnagyobb erőssége a gyönge ellenzék.
• A tanár az gyerek, aki legtovább jár az iskolába.
• Ismerd el tenmagadat! – így vigasztalódik a tehetségtelen.
• Nagy ember nem lehet mindenki, de jó ember lehetne!

Tessenek olvasni, olvasni, olvasni a prózaíró Juhász Gyulát, mert több volt ő, mint szőkesége!

Méhes János

Nyitóképünk a Fortepanról való. Képkivágás egy, a Dutka Ákos költő máriaremetei otthonát ábrázoló fotóból. Az asztalon Juhász Gyula nagyváradi portréja, a családnak dedikálva. A fénykép az asztalról 1964-ben készült Hunyady József adományozta a Fortepannak. A dedikált Juhász Gyula-képen ez olvasható: „Dutkáéknak ismételten szeretettel. Juhász Gyula. Nagyvárad, 1910. X/29.”