Minden hazugság volt – Lakner Zoltán jegyzete

A maga szempontjából – más szempontja pedig ritkán akad – a kormány a lehető legjobbkor fogott neki az árstopok felszámolásához: nyár közepe van, kevés ember töri a fejét a politikán, legközelebb két év múlva lesz országos választás, és minden bajt rá lehet fogni a háborús válságra.
Lakner Zoltán

2022. július 14. 10:20

Minden hazugság volt – Lakner Zoltán
jegyzete

Persze van is igazság abban, hogy erős külső kényszer szorítja a kormányt a fájdalmas intézkedések meghozására: Oroszország Ukrajna elleni támadása, és az oroszokat emiatt jogosan sújtó nemzetközi szankciók nyomán nemzetközi energiaválság alakult ki. Az európai kormányok már a télre vetik tekintetüket, a fűtési szezont igyekeznek bebiztosítani alternatív beszerzési és energiaforrások révén, ugyanakkor az áremelkedések az élet minden területét érintik. Ebből (is) következik a lakosság takarékosságra ösztönzése, aminek része az áremelés is, vagyis az, hogy a fogyasztók minél tudatosabban használják, szabályozzák saját felhasználásukat.

 

Már aki meg tudja ezt tenni.

 

Mert valahol ott kezdődik az, amit kormányzásnak nevezhetnénk, hogy a kormány – legyen bár szükség még oly gyors beavatkozásra is – képes felmérni az eltérő élethelyzeteket.

 

Nem mindenki él ugyanis olyan lakásban, házban, ahol módja van megválasztani, mivel fűt, főz, világít, vagy szabályozni azt, hogy mennyi energiát használ. Abban, hogy ennyire eltérőek az élethelyzetek, óriási szerepe van például az elmúlt évtizedek változó lakáspolitikáinak, aminek következtében most kinek kisebb, kinek nagyobb felárat kell majd elviselnie. Hogy mást ne mondjak, a kormány évek óta mindennemű energiatakarékossági elvárás nélkül hajszolja a CSOK-os lakásépítést. A koronként eltérő ideológiák hatása alatt álló mindenkori magyar állam döntéseit lekövető magyar állampolgárok járnak most rosszul azzal, hogy azt tették, amit akkor joggal tartottak helyesnek.

 

Emellett a háztartások energiafogyasztása összefüggésben áll a háztartásban lakók számával, viszont bizonyos alapvető szükségletek – mindenkinek be kell kapcsolni a mosógépet és este fel kell gyújtani a villanyt – függetlenek az anyagi helyzettől. Az átlagfogyasztást hüvelykujjszabálynak megtenni tehát első ránézésre tetszetős megközelítés, csakhogy a családméret (nem csak a gyerekszám), a jövedelmi viszonyok és a lakóingatlanba „bekötött” energiaforrás fajtája alapján nagyon eltérő élethelyzeteket fogunk találni.

 

Nehéz ezeket külön-külön szabályozni, de az a helyzet, hogy erre való az állam és a kormányzás, nem arra, hogy minduntalan plakátkampányokat folytasson kitalált ellenségekkel szemben.

 

Most úgy néz ki ez az egész, hogy nagyon is átlagos, úgymond semmi extra jellegű élethelyzetek fognak belecsúszni a piaci rezsiárba. Ez nem csak súlyos anyagi terhekre fog vezetni, hanem a társadalmi igazságérzet sérülésére is. Az ismét baltával faragott kormányzati intézkedés egyáltalán nem differenciálja a szükséges és lehetséges mértékben a háztartás- vagy fogyasztástípusokat. A nagycsaládosoknak – azaz a három vagy több gyereket is magukban foglaló háztartásoknak – nyújtott plusz rezsicsökkentett keret tetszetős, de ez valójában csak a gyerekes háztartások kisebbségét érinti. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a megközelítés az áremelés tekintetében hátrányosan különbözteti meg azokat a gyerekeket, akiknek nincs vagy csak egy testvérük van. És akkor megint nem volt még szó a szülők jövedelméről és az energiafelhasználás lehetőségeiről, vagy arról, hogy hány kereső van a családban.

 

A szerdai „kormányinfón”, amelynek információértéke igen ritkán értelmezhető, az is többé-kevésbé kiderült, hogy az eddig bejelentett mintegy 2000 milliárd forintos megszorítás nem lesz elég a költségvetés gatyába rázásához. Az egyensúly megőrzéséhez van szükség a „rezsicsökkentés-csökkentésére”, amely formula a legszebb Kádár-kori „árrendezési” időket idézi vissza.

 

Az átlagrezsi feletti piaci ár, mondjuk ki, az árstopok végének kezdetét jelentik.

 

És itt jön a képbe a katás adóztatás megszüntetése is – megint egy baltával faragott intézkedés: elég lett volna magasabb adót kivetni. Mondhatják erre a nem érintettek, hogy adózzanak csak többet a katások is, csakhogy ennek a lépésnek egyes szolgáltatások eltűnése, a megmaradó szolgáltatásoknál pedig áremelés lesz a következménye. A katások baja azokat is érinteni fogja, akik ezt követően több pénzt kell, hogy kifizessenek a szerelőnek, a péknek és a nyelvtanárnak.

 

Habár a kormány minderre azt tudja mondani, a háborús helyzet és az általános válság készteti súlyos lépésekre – közben meg persze, Soros, Brüsszel, „ostrom” a déli határon, amit akarsz –, erre azért elég egyértelmű lehet a válasz: nem ezt ígértétek.

Minden hazugság volt – csak volt, aki tudta, volt, aki nem –, és ennek az összes következménye most mindenkit érint.

 

Ami most történik, ez a nagy hátraarc, politikai súlyát illetően csakis 2006 nyarához hasonlítható, már ha van ellenzék, amely hangot és formát képes adni az elégedetlenségnek.

Címlapon

mutasd mind