Miféle népszavazás? – Ceglédi Zoltán jegyzete

Nekem aztán nem hiányzik egy homofób gyűlöletkampány. De a magyarázat igen, hogy mivégre a hallgatás arról, hogy április 3-án nem csak országgyűlési választás, de népszavazás is lesz Magyarországon. Pláne hiányzik egy mozgalom, ami megmenti nekünk, a magyar népnek a népszavazásunk jogát és eszközét.
Ceglédi Zoltán

2022. február 11. 09:57

Miféle népszavazás? – Ceglédi
Zoltán jegyzete

Bő két hónapja, még frissiben csattogtattam errefelé a baltát, tartalmi oldalról megvizsgálva, hogy micsoda gonoszsággal vegyes ostobaság a „gyermekvédelmi” népszavazás kérdéssora. Álmomban nem gondoltam volna, hogy pár héttel a voksolás előtt immár azt is meg kell kérdeznem, hogy ha ennyire nem foglalkoznak vele, akkor mivégre az egész. Rendeznek egy népszavazást, ami őket sem érdekli annyira ezidáig, hogy kampányt rakjanak alá.

 

Fontos tanulságunk is van ugyanakkor, ha elemzői szemmel tekintünk végig a folyamaton. A Fidesznek tavaly őszre több váratlan esemény is megrángatta a kampányterveit – márpedig Orbán Viktor leginkább a kiszámíthatatlanságtól tart.

 

Az ellenzéki előválasztáson két, számukra egyaránt kalkulálható szereplő valamelyikének győzelmét várták; Dobrev Klára és Karácsony Gergely helyett azonban Márki-Zay Péter futott be. Dobhatták ki a teljes negatív kampányt (illetve röhejes módon egy darabig csak Karácsony feje helyett Márki-Zayt rakták ugyanarra a képre). Az is érezhető volt, hogy hurcolják még magukkal a pedofil Kaleta-ügyet. A Fudan Egyetemet is elmérték. Utóbbi sem önmagában volt sok, de rápakolódott a sokadik orosz és kínai gyarmatosító gyanúra, és az aktív fővárosi ellenzékiek egy látható méretű tüntetést is összerántottak tiltakozásul, népszavazást belengetve. Tehát nem csak petíciót.

 

 

Orbán Viktor vissza akarta venni a kezdeményezést, visszavágni az ellenzék lendületét, elterelni a saját gondjairól a figyelmet. Ezt előbb a végtelenül idétlen „Stop, Gyurcsány, Stop, Karácsony”-petíciótól (aaarrggghhhh, rohadt petíciók) remélték, majd rájöttek, hogy hiszen ők tudnak kvázi rendesen is népszavaztatni, ebből lett a gyermekvédelminek mondott kezdeményezés, és annak, khm, furcsán hülye kérdései.

 

 

Most, amikor erről írok, az ellenzék álláspontja a népszavazás ügyében egy halk passz, nem válik dicsőségükre, de éles helyzetben a tisztességesebbekből egy érvénytelen szavazásra felhívást ki lehet majd húzni. Talán. A Fidesz, illetve a kormány, mint kezdeményező, nos, ők néhány kósza homofób felsóhajtáson kívül úgy tesznek egyelőre, mintha pár hét múlva nem is kérnék az emberek közvetlen véleményét e szerintük létfontosságú ügyekben. Ami csak megerősíti az egész eszközjellegét – és ez engem taszít.

 

Utálom, ami a parlamenti vitákból lett, azt is, ami a közéleti sajtó többségét eluralta, rühellem a Facebook közéleti ösvényeit és sztrádáit, és most speciálisan azt, ahogy a közvetlen demokrácia egyik utolsó eszköze válik leplezetlenül bohóctréfává. Ha lesz kormányváltás, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért kell ezen változtatni.

 

Azt az aktust, amivel az uniós csatlakozásról meg a NATO-tagságról döntöttünk, azt a lehetőséget, amivel magyar milliókat lehet jogalkotóvá tenni, azt a fegyvert, amivel a mindenkori hatalmat lehetne a többség, a nép nevében korlátozni, azt nem lehet így kicsúfolni és tönkretenni. A sok idétlen petíciózás és a kormány 2016 után ismét bedobott népszavazási blöffje után épp itt lenne az ideje egy olyan mozgalomnak, ami a közvetlen demokráciáért, és kifejezetten a valódi népszavazás gyakorlatáért küzd. Rám számíthatnának.