Mi segítene valójában az időseinken? – Ceglédi Zoltán jegyzete

Lesz 13. havi nyugdíj, nyugdíjprémium, három helyett öt százalékos nyugdíjemelés. Jelen cikk írásakor ez tudható az idősekre célzott osztogatási cunamiról, de könnyen lehet, hogy még hozzácsapnak ilyen-olyan összegeket.
Ceglédi Zoltán

2021. december 19. 10:13

Mi segítene valójában az időseinken?
– Ceglédi Zoltán jegyzete

Kimondom, amit ellenzéki párt vagy politikus nem mer, nem akar, nem tud: ez így nem jó.

 

Nem arról van szó, hogy „a” magyar nyugdíjas eleve amolyan tejjel-mézzel folyó Kánaánban horgolgatva várná a pénzespostást. Szegeden is él körülbelül 35 ezer ilyen korú polgártársunk, semmilyen segítséget nem sajnálok tőlük. De ez a differenciálatlan pénzszórás leplezetlen szavazólízing. Sőt, lenéző bözsinénizés. Ahány nyugdíjas, annyiféle, csak úgy odaszórni közéjük a pénzt annak beismerése, hogy a döntéshozó nem ismeri a helyzetüket, vagy nem kíván arra érdemi választ adni. Igen, a megalázóan alacsony nyugdíjakkal is kezdeni kell valamit. De ha valóban közös pontokat keresünk, ami minden nyugdíjast érint, az az egészségügy és az idősellátás.

 

A magyar ember általában is beteg, ha a nyugati polgárokhoz mérem. Ijesztően rossz állapotú a szüleim korosztálya, a javarészt nyugdíjas Ratkó-gyerekek. Azért veszítünk el sok magyart a koronavírus miatt is, mert eleve rosszabb állapotban találja őket, mint egy finn nagymamát. Az egészségügyi értelemben is „fapados” gyerekkor, a rendszerváltást követő önkizsákmányoló évtizedek, a kiszámíthatatlan időskor, az egészségügyi rendszer eróziója észlelést, gyógyítást és rehabilitációt beleértve, komplett járások egészségügyi infrastruktúrájának kivéreztetése… napestig tudnám sorolni az okokat. A magyar nyugdíjas beteg. Ha megkérdezték volna, hogy tizenharmadik havi nyugdíjat akar, vagy egy teljes állású háziorvost a faluba, szerintem a zöm az utóbbit választja. Nyugdíjprémium helyett a várt csípőprotézist? Örömmel! Ennek biztosítását hívnák kormányzásnak.

 

Meg azt, és ez a másik probléma, ha nem kéne attól félnie, mi lesz vele, ha már nem bírja ellátni magát. Erről a kormány úgy vélt gondoskodni, hogy előbb alaptörvényi szinten rögzítette, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni, majd az új Polgári Törvénykönyvben részletezte az úgynevezett szülőtartást. Igen, az emberi minőség minimuma, hogy segítsd a családod – de nonszensz, hogy az állam egy eminens feladatát így áttestálja. Ilyen alapon a tömegközlekedést is felszámolhatná, mondván, ha a nagyi szeretné látni az unokáit, hát vigye el a felnőtt gyereke hozzájuk. Meg az említett csípőprotézis helyett is vigye ölben a kedves mamát mindenhova a leszármazó.

 

Bűn, ahogy az állam az idősellátás növekvő krízisét szemléli. Már rég gőzerővel kéne épülnie a segítői szinteknek. Nem pár önkormányzati közmunkásra, megmaradt, kínlódó intézményekre bízni, hanem akár házhoz kijáró módon, akár bentlakással, más módokon, de az időseink utolsó, kiszolgáltatott évei békében és biztonságban teljenek. Jön a karácsony, megint éles kontrasztban lesz a még magabíró tagokból álló családok ünnepe, és a magukra maradt, tehetetlenségükbe zárt idősek ünneptelen magánya. Ha igaz, hogy az ellenzék balról, szolidárisabb politikával akarja kihívni Orbánt, akkor mernie kéne vállalni: nem steril pénzmagok szórása, hanem egy gondoskodóbb állam, a valódi segítség a célja. Ma sokkal kevesebb az a nyugdíjas, akinek az életét pont ezek az alkalmi összegek oldanák meg – és sokkal több, akinek az élete az egészségügy és az idősellátás növekvő problémáitól lesz keservesebb és rövidebb.

 

Nyitóképünket Tállai András fideszes országgyűlési képviselő, pénzügyminisztériumi államtitkár Facebook-oldaláról vettük át.