Az alapítványi fenntartású magyar egyetemek rektorai levelet írtak az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek, amiben egyebek mellett megfogalmazták, hogy elfogadhatatlannak tartják, hogy a bizottság felfüggesztette az európai diákcsereprogram, az Erasmus+ finanszírozását.

Erről hétfőn beszámoltunk, ám maradt egy fontos vonatkozása a hazai egyetemi rektorok, köztük a szegedi Rovó László levelének, amit érdemes kicsit részletesebben taglalni.

Nyilván egy politikai játszma része a közös levél írása, ám úgy látszik, hogy az alkalmazott fegyver hatástalan lesz. Jogi hivatkozásnak aligha tekinthető, hogy a hatszázötven éves magyar felsőoktatásra hivatkozva tartják a magyar egyetemi vezetők elfogadhatatlannak az uniós szerv eljárását, mert annak semmi köze a „történelmi” időhöz.

Fontosabb ennél, hogy az EB-nek a magyarországi alapítványi egyetemekkel kapcsolatos állításai nem azért lesznek igazak vagy hamisak, mert a hazai felsőoktatás történetesen hat évszázadnál is régebbi múltra nyúlik vissza. Ám ahhoz sokkal inkább, hogy az egyetemeket tulajdonló és fenntartó testületekbe tömegével kerültek a Fideszhez egyértelműen köthető emberek. Legyen szó miniszterekről, államtitkárokról, helyettes államtitkárokról, országgyűlési képviselőkről, polgármesterekről, alpolgármesterekről, önkormányzati képviselőkről, közgyűlési elnökökről vagy alelnökökről, miniszteri vagy kormánybiztosokról – a paletta elég széles.

És a lényeg: vagyis a politikai túlsúly kérdése, ami az egyik sarokpontja a rektorok levelének, éppen itt található.

A rektorok állítása szerint a modellváltáson átesett egyetemek kuratóriumaiban százöt tag található, akik közül a saját döntése alapján valamennyi állami vezető, azaz tíz, lemondott kuratóriumi tagságáról.

Az egyetemi vezetőkkel szemben az Európai Bizottság tavaly nyári jogállamisági jelentése úgy fogalmaz:

„a 106 kuratóriumi ember több, mint hetven százaléka a kormányhoz köthető, például miniszterek, államtitkárok, képviselők. A huszonegy modellváltó egyetem közül tizenkilenc kuratóriumában többségben kormányközeli tagok ülnek.”

Tegyük túl magunkat azon, hogy az egyik állítás szerint százöt, a másik szerint százhat kurátor található az említett testületekben, mert a lényeg nem ez. Sokkal inkább az, hogy a rektorok „állami vezetőkről” szólnak levelükben, ami a miniszterekre és államtitkárokra vonatkozhat, jótékonyan elfeledkezve arról, hogy a kormánypárti túlsúly másfajta politikai szereplőkkel is biztosítható a kuratóriumokban. Talán egy országgyűlési képviselő nem politikai szereplő?

Szerintem a politikai hovatartozás ténye alól nem vonhatók ki – az Európai Bizottság ettől eltekintene – a nagyvárosok polgármesterei sem, akik többnyire pártszínekben indultak és nyertek az önkormányzati választásokon.

A politikai túlsúly kérdéséhez hozzátartozik, hogy az alapítványi egyetemek 2021. augusztusi indulása előtt nevezték ki a kurátorokat. Akkor még igencsak kétségesnek látszott, mi lesz a végkimenetele a 2022-es országgyűlési választásoknak. A cél éppenséggel az lehetett a kormány részéről, hogy a Fideszhez hű emberek sokasága kerüljön a kuratóriumokba, így biztosítva az esetleges hatalomváltás esetére, hogy a felsőoktatásban megszerzett pozíciók érintetlenek maradjanak.

Ha valaki rosszindulatú ellenzéki értelmezésnek gondolná a leírtakat, azoknak Orbán Viktor szavait idézném ennek cáfolatára:

„És értelemszerűen amikor majd ezeket az alapítványokat fölállítjuk, és fölkérjük a kurátorokat, akkor olyan embereket fogunk majd oda felkérni – ez Palkovics miniszter úrnak a tisztje –,akik rendelkeznek ezzel a nemzeti szemlélettel.”

A miniszterelnök egy pillanatra nem csinált titkot abból, hogy világnézeti alapon választották ki a kurátorokat. Ha valakivel vitatkozhatnának a levelet író rektorok, az leginkább a kormányfő lehetne.