Mese a pávatáncos bolháról – Szántó György olvasói levele

A pávatáncos bolha – hogy mutassa, hogy ő milyen fontos és befolyásos – elment az elefánthoz, akiről úgy hírlett, hogy háborúskodásra készül a többiek ellen.
Szeged.hu

2022. február 25. 15:24

Mese a pávatáncos bolháról –
Szántó György olvasói levele

Az elefánt fogadta őt – miután mások nemigen járnak hozzá –, de azért jó messzire ültette le, a folyó túlsó oldalára, és úgy tett, mint akit érdekel a bolha látogatása. Amikor aztán úgy gondolta, hogy látszatnak ennyi is elég, akkor intett: le is út, meg fel is út! Meg Felcsút!

 

A pávatáncos bolha meg hazament, és úgy tett, mint aki nagyon-nagyon fontos missziót teljesített, és úgy is nyilatkozott, hogy a béke a legfontosabb. A bolha-tv meg csak úgy sugározta azt is, hogy az elefánt azért dühödött be, mert róka, meg a többi állat elissza a patak és a folyó vizét az elefánt elől, akinek köztudomásún nagy vízigénye van: szeret inni, szeret a pocsolyában dagonyázni, és a többi állat ne provokálja őt azzal, hogy ők is inni akarnak! Ergo: az elefánt teljesen jogosan dühödött be, és ha ez súlyos következményekkel jár, akkor a róka meg a többi állat magának köszönhetik a veszedelmet! Az övéi – ahogyan azt szokták – el is hitték neki, mert a pávatáncos bolha még soha életében nem hazudott! Ezt ő maga mondta, tehát ez az igazság!

 

A bolha azonban nagyon ravasz volt, ahogyan a pávatáncosok általában. Érezte ő, hogy az elefánttól csak hitel formájában dől a lé, ami csak növeli bolhaország eladósodását, de hát jön a főbolhaválasztás, és etetni kell az albolhák hozzá hű seregét. De azt is tudta, hogy a vissza nem fizetendő támogatások csak másfelől, és nem az elefánttól érkeznek, ezért úgy tett, mint aki az egyfelőllel meg a másfelőllel is egyetért, és nem győzte hangsúlyozni, hogy az ő útja békemisszió volt, és hogy az ő szava nagyon sokat jelentett az elefántnak.

 

Erről csak úgy mellékesen jut eszembe az egykori székely vicc.

 

Az apa és fia kinn a havasokon télen vágják a fát, és az apa egyszer belelehel a tenyerébe, majd összedörzsöli. Kérdi is a fiú:

– Miért csinálja ezt édesapám?

– Hát hogy melegítsem a kezemet!

Aztán később, amikor melegebb lett, ismét kinn van az apa és a fia fát vágni, és az apa egyszer belefúj a tenyerébe. Megint kérdi a fiú:

– Miért csinálja ezt édesapám?

– Hát hogy hűtsem a kezemet!

Mire a fiú:

– De furcsa szája van magának, édesapám. Egyszer meleget fúj, egyszer meg hideget?!

 

Sajnos nincs kedvem tovább viccelődni, mert kitört a háború! Az elefánt megtámadta a többi állatot, és ki akarja űzni őket az erdőből, meg a szavannákról is, leginkább azért, hogy minden víz neki jusson! Úgy, mint régen, amikor az elefánt uralt errefelé mindent, és a többi állatnak meg akkor és annyi víz jutott, ahogyan az elefántnak azt kénye-kedve diktálta!

A pávatáncos bolha meg úgy tesz, hogy mindehhez neki semmi köze, a béke híve mindig és mindenütt. Ő a nagy békeharcos, azért is van bolhaországban olyan nagy jólét és igazságosság, aki más mond, az hazaáruló! Közben lesi, hogy ebből a háborúskodásból mi a jó neki, mi hozhat több szavazatot a konyhára az esedékes főbolhaválasztáskor?

 

Nem látja senki a háború végét!

 

  • Mi lesz az elefántbirodalom mellett élő apró kis bolhákkal, aki fejvesztve menekülnek?
  • Mi lesz azokkal a bolhákkal, akik nem tudnak hova menekülni?
  • Mi lesz az elefánt bélgázával, meddig hajlandó bolhaország felé szellenteni?
  • Mi lesz a világgal?

 

A pávatáncos bolha most bizonytalan. Hova is rohangásszon már, hiszen mindenki tudja, hogy az érdekei szerint ferdíti a szavait, nem hisz neki senki! Lehet-e még belőle főbolha, mert most ez a legfontosabb?! És az bolhaország lakóinak sem mindegy!

 

Szántó György

Kapcsolódó cikkek

mutasd mind