Kezdődött a szittyázással, aminél rosszabb, butább kezdetet nehéz elképzelni a frissen kinevezett Honvéd Vezérkar főnökétől, az ország első számú katonájától, Böröndi Gábor altábornagytól. Még az is lehet, hogy valami annál értelmesebbet szeretett volna mondani, mint ami sikerült. Ám ennél valószínűbb, hogy a Fideszre oly régóta jellemző „mélymagyarkodásban” akart eredetit alkotni a főtiszt. Nem vagyok katona, de az elmúlt lassan másfél évben éppen az orosz–ukrán háború történései bizonyítják be naponta, hogy a hadviselés ma döntő mértékben technológiára épül, a műholdas felderítésre, a precíziós fegyverekre, a digitális technikára és a drónokra. Hogy ebben a hadi kínálatban hol volna a szittya hadviselés helye és szerepe, bizonyára nem kizárólag számomra érthetetlen.

A rossz kezdet még rosszabbul folytatódott. „Gondoljunk bele a második világháborúba, 1939-ben a német–lengyel háború lokális háborúnak indult, és mi lett a vége? Nem fogták meg – ha fogalmazhatok így – időben békefolyamattal azt az eszkalációt, és elvezetett a második világháborúhoz” – osztotta meg hihetetlen tájékozatlanságáról árulkodó nézeteit az állami tévében Böröndi Gábor. Ilyen hiányos ismeretekkel egy tizennégy éves diák sem zsilipelhetne át az általános iskolából a gimnáziumba. Vagyis itt még nem is az érettségi tudásszintjétől volna szó. Bár önmagában az a tény, hogy szerdán közel nyolcvanezren estek túl az írásbeli történelem érettségin, vélhetően döntő többségében sikerrel, azért elgondolkoztató, mert valamennyien jobban ismerhetik a második világháború eseményeit, mint a magyar vezérkari főnök.

Ha ez így volna, nem szívesen lennék a magyarok helyében – ironizálok magamban és kínomban. Talán éppen azért menesztették Ruszin-Szendi Romulusz korábbi vezérkari főnököt, mert ezeknek a politikai, történelmi és katonaszakmai butaságoknak a kimondására nem tudták rávenni? Elképzelhető, mert rendkívüli felmentését nem indokolták, ami legalábbis elgondolkoztató.

A vezérkari főnököt a tények csöppet sem zavarják, ami a történelem kapcsán öreg hiba. Hitler egyáltalán nem csinált titkot világhatalmi törekvéseiből. Önéletrajza, amely egyben politikai programjának első megfogalmazása, a Mein Kampf 1925-ben jelent meg. A teljesség igénye nélkül erre csak annyiban utalnék, hogy a Böröndi emlegette lengyelországi, szerinte „lokális” háború már csak azért sem lehetett lokális, mert a Szovjetunió megsemmisítése és területének elfoglalása a hivatkozott mű egyik alapgondolata volt, lásd élettérelméletet. Vagyis Hitlernek az általa megindított háború prológusa volt Lengyelország lerohanása. Éppen a második világháborút akarta kirobbantani, amit semmilyen béketervvel nem lehetett megállítani. Ez nem hipotézis, mert minden, ami Lengyelország lerohanása után történt, ezt támasztja alá.

A második világháború teljes eseménysorának betéttörténete, hogy Lengyelországot a Szovjetunióval közösen rohanta le a náci Németország, megvalósítva ezzel a Molotov–Ribbentrop-paktumban foglaltakat. Mindez részben a bolsevik birodalom megtévesztését is szolgálta. Hitler elaltatta Sztálin félelmét, hogy valaha is a Szovjetunióra támad.

Európa nagyhatalmai törekedtek a kontinens békéjének megőrzésére. Elfogadták az Anschlusst, vagyis Ausztria Németországhoz csatolását. A kor négy európai nagyhatalmának vezetői ezek után a Müncheni egyezményben abban is megállapodtak, hogy a Szudétavidéket visszacsatolják Németországhoz. A béke, vagy legalábbis a háború késleltetett kitörése miatt dönthetett így, és ment bele ebbe az alkuba Anglia és Franciaország. Éppen arról nem volt szó, amit a magyar főtiszt állít. Igenis volt tárgyalás, békéltetés, kompromisszumkeresés a második világháború kitörése előtt. Erről tényleg nem tud a jelenlegi magyar vezérkari főnök?

Értelmes ember, persze, hogy tud róla. De jól körülhatárolható módon azt a feladatot kapta, hogy erősítse azt a minden alapot nélkülöző történelmi párhuzamot, ami a második világháború kirobbanása előtti évek, és közvetlenül az 1939-es év krónikáját igyekszik a mostani orosz–ukrán konfliktushoz hasonlítani. A 2022 februárjában kirobbant háború érinti Európát és a NATO-t, még akkor is, ha a hadviselő felek száma kettő.

Amit és ahogyan Böröndi Gábor mondja, teljes egészében olyan, mintha az orosz propaganda kottájából játszana. De ő egy NATO-tagállam hadseregének első embere. Igaz, ebben nem különbözik a posztján hasonlóan cselekvő magyar miniszterelnöktől és a külügyminisztertől.