Menetrendszerinti hazugság a politika kötött pályáján – Bod Péter jegyzete

Azért azt nagyon komolyan el kell határozni a hazugság kimondása előtt, hogy valaki azt mondja: Márki-Zay Péter politikai potyautas.
Bod Péter

2021. december 01. 10:42

Menetrendszerinti hazugság a politika
kötött pályáján – Bod Péter jegyzete

Világnézetileg és politikailag nem kell közel állni Hódmezővásárhely polgármesteréhez ahhoz, hogy biztonsággal kijelenthető legyen róla: közéleti legitimációja kikezdhetetlen. 

 

Erről éppen az a Lázár János tudna sokat mesélni, aki politikai potyautasnak nevezte Márki-Zayt. Azt az embert, akit 2018 februárjában, majd 2019 októberében nagyon meggyőző fölénnyel választottak meg a szomszédváros polgármesterének. Minderre most az adott Lázárnak alkalmat, hogy Márki-Zay a vasútvillamos hétfői menetrendszerű elindításakor nem a legnagyobb hódolat hangján beszélt a beruházásról, és benne Lázár teljesítményéről sem. Hogy miért, arról egy kicsit később.

 

Márki-Zay Péter politikai legitimitásának különös nyomatékot és hangsúlyt ad, hogy példátlan kormányzati ellenszélben választották meg Vásárhely polgármesterének 2018-ban. A karaktergyilkosság minden elemét felhasználták ellene mindkét választási kampányban, utóbb 2019-ben. A „minden” szó ebben a mondatban igen visszafogott megfogalmazás.

 

A harag bizonyára ebben az esetben is rossz tanácsadó. Még akkor is, ha Lázár látszólag nem mérges. Mégis, minden Márki-Zay Péterrel kapcsolatos megszólalásából árad a zavaros indulat.

 

A helyzet pedig úgy áll, hogy Lázár János 2018 februárjában elvesztette Hódmezővásárhelyt. És ez még akkor is igaz, ha nem ő indult a polgármesterségért, hanem embere, Hegedűs Zoltán. Lázár és stábjának vereségét megerősítette és egyértelművé tette a másfél évvel későbbi helyhatósági választás, ahol politikai riválisa nem egyszerűen győzött, hanem kétharmados többséget szerzett a közgyűlésben az általa vezetett politikai tömörülés.

 

Lázárnak leginkább azért fájhat a vásárhelyi vereség, mert politikai háttérországát vesztette el, éppen abban a városban, amiről azt gondolta, mindig az ő fennhatósága alá fog tartozni. A vereség számára láthatóan megemészthetetlen. Tíz évig volt Hódmezővásárhely polgármestere. A 2002-től 2012-ig tartó időszak még hosszabb lett volna, ha nem lép életbe az a rendelkezés, ami lehetetlenné tette, hogy valaki egyszerre legyen polgármester és országgyűlési képviselő. Igaz, Vásárhelyen a 2012-es váltás formális volt. Hiába lett az azóta elhunyt Almási István polgármester, továbbra is mindent Lázár János döntött el, határozott meg. Lázár időközben országos szinten eddigi politikai pályájának csúcsára ért Miniszterelnökséget vezető miniszterként. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, ebben az időben ő volt az ország második számú politikai vezetője. 

 

Majd történt valami, hogy pontosan mi, egyszer majd kiderül. Lázár furcsa, már-már megmagyarázhatatlan körülmények között távozott a miniszteri tisztségéből. Az eseményekből annyi kihámozható, hogy nem önként, nem szabad elhatározásból. Még akkor sem, ha ezt állíthatja magáról.

 

A vasútvillamos hétfői premierjét Lázár János nem tudta olyan nagy ünnepé változtatni, mint szerette volna. Márki-Zay Péterről azt írta ennek kapcsán, hogy 

 

„pitiáner módon kötekedik, a kákán is csomót keres”.

 

Nézzük meg ezt közelebbről! 

 

Vajon nevezhető-e valaki pitiánernek, aki emlékeztet arra, hogy eredetileg arról volt szó, hogy 16 milliárd forintból tető alá hozható a teljes vasútvillamos-beruházás, építéssel, eszközbeszerzéssel együtt? Valóban pitiáner tétel 64 milliárd forint? Ha igen, akkor más számrendszerben gondolkodunk és számolunk. Ez irgalmatlanul sok pénz, kákán megtalált csomónak semmilyen körülmények között nem nevezhető. 

 

Bizonyára a lázári felfogásban az is a pitiánerség kategóriájába sorolható, ha ma valaki arról beszél: a korábbi elképzelésekhez mérten éveket csúszott a beruházás megvalósítása. Az erről szóló első, 2011-es megállapodásban az szerepelt, hogy a 2015-re elkészült a vasútvillamos Szeged és Hódmezővásárhely között. Rápillantva a naptárra makacsul azt a évszámot olvasom le, hogy 2021. 

 

Hat év késés. Ez is bagatell, pitiáner, szóra sem érdemes, elhanyagolható? Tényleg hiheti ezt valaki?

 

Aztán azzal is nehéz mit kezdeni, hogy „semmivel nem járult hozzá a beruházás sikeréhez” Márki-Zay Péter. A konkrétumok ebben az esetben kínosan hiányoznak. Tegyük e mellé, hogy a vasútvillamos-projekt állami beruházás volt, nem önkormányzati. Ezt jelzi, hogy a projektet külön kormánybiztos irányította, aki épp Lázár János volt.

 

Az egyik legrosszabb hatalmi reflex, ha valaki, mint most éppen Lázár János, arról beszél, hogy elindult a vasútvillamos elleni politikai kampány. Ezzel azt üzeni, hogy minden cikk, ami a leghalványabb kritikát fogalmazza meg a vasútvillamossal kapcsolatban, az nem tényeket rögzít, felvetései és összehasonlításai nem helytállók, netán a rosszindulat szülte azokat.

 

Ha nem akarsz arról beszélni, miért került 64 milliárddal többe egy beruházás és a tervezetthez képest miért hat évvel később készül el, akkor előre kiálts hazugot mindenkire, aki nem a te kottából énekel. Egy csapdahelyzetben lévő politikusnak ilyesmit szoktak ajánlani a tanácsadók.

Tovább olvasom