Megverselt slamasztika – Radnai Dániel Szabolcs kritikája Demény Péter Az élet gesztenyéi című kötetéről

Radnai Dániel Szabolcs

2022. május 05. 16:56


        Megverselt slamasztika – Radnai
Dániel Szabolcs kritikája Demény Péter Az élet gesztenyéi című
kötetéről

Demény Péter Az élet gesztenyéi című legújabb verseskötete üdítő olvasmány. Az összesen 43, többségében rövid, dallamos és gördülékenyen olvasható költeményt tartalmazó könyv izgalmát leginkább a forma könnyedsége és a tartalom mélysége közötti feszültség adja, mely feszültséget a gyűjtemény legjobb darabjai élvezetesen, sokféleképp oldják fel.

 

Egyfelől többnyire könnyed strófákkal, egyszerű megoldásokkal, kis formákkal van dolgunk; s mint a kötet alcímén túl a borítón látható fonográf is utal rá: voltaképp (könyvben, papíron rögzített) dalokat olvashatunk. Ennek megfelelően a versek legnagyobb része dalformájú: a strófák rímesek, nem egy refrénnel is bír, s a legtöbb nem hosszabb 1–2 oldalnál. (A kötet leghosszabb költeménye a nyolc számozott részből álló Királyok és kurtizánok, de az is csak a szellős tördelés miatt tesz ki kilenc egész oldalt.) Ugyanakkor a versek, minden játsziságuk, egyszerűségük ellenére nagyon is komolyak egy másik szempontból, hiszen az élet (és a világirodalom) legnagyobb, legsúlyosabb témáit járják körül: szó esik a természet körforgásáról (Az évszakokról), szerelemről, boldogságról, halálról (Boldogság; A mindennapi halál, Szerelem, Vallomás), ünnepekről (Karácsony; Nőnapi Sanzon), nevelődésről-tanulásról, idősbödésről, szülővé válásról (Az alapműveletek; Az életrevalóság, Sanzon a filóról; Sanzon Henrikről; Apaság, Rejtőzködő) – az élet igazi, nagy slamasztikáiról tehát. Épp ebből adódik egyébként, hogy a kötet hangvétele – a humoros-komikus megoldások, nyelvi csacskaságok, időnként banális témaválasztások ellenére is – alapvetően elégikus: Az élet gesztenyéi szembesülés önmagunkkal a múló időben.

 

A rövidke verseskötet nem tagolódik külön formai vagy tematikus ciklusokba, s a költemények egymás után való olvasása sem rajzol ki valamilyen nagyobb, mögöttes gondolatívet, narratívát – épp, mint egy jó daloskönyv (vagy tracklist), amiből találomra kicsemegézhetjük a nekünk tetsző, maradandó darabokat. A mű szerkezetének mindazonáltal ritmust ad a költemények egy hangsúlyosan (címben is) megjelölt csoportja: az időről időre vissza-visszatérő sanzonoké. A kötet sanzonjai nem pusztán témáikban sokszínűek – olvashatunk sanzont a bölcsészetről, a lelki sebekről, az akaratról, döntésekről, Szibériáról, magáról az életről –, hanem formájukban is; éppúgy találhatunk közöttük hagyományosabb jólformált strófákból felépülő dalokat (pl. Hosszú sanzon; Nőnapi sanzon) és szabadabb szerkezetű, de többnyire azért rímes sorokkal operáló darabokat (Sanzon Henrikről; Sanzon a filóról; Mindenekfölötti sanzon; Sanzon a sebeinkről; Sanzon Szibériáról).

 

 

Egyebek mellett a sanzon műfaja (mint a 19–20. századi kabarévilágból ismert s elterjedt népszerű daltípus) kulcsot ad a kötet egészének adekvát értelmezéséhez is. Imént a mély tartalom és a könnyed forma egységéről beszéltem; ezúttal a kötet hatásmechanizmusát, az olvasásban rejlő műélvezet funkcióját emelném ki: a könyv célja a szórakoztatás, mulattatás, az olvasó (hallgató) elbájolása – mindezt azonban igényes, kifinomult nyelvi megformáltsággal éri el. Ennek megfelelően nem pusztán azok élvezhetik a kötet verseit, akik sejteni vélik az egyes darabok magyar és világirodalmi vonatkozásait, egy-egy jellegzetes utalását – a gyűjtemény több darabjában (Karácsony; Az aljasságaink; Sanzon a sebeinkről; Mindennapi halál) feltűnő Ady-hatást és motivikát („ez mind, mind a seb”; „Az ember szeret és szeretne és van úgy hogy szeretve van”; „ne küszködj, vádolj, sértegess, te falutlan Ady Endre”), vagy a kései József Attilát idéző versek nézőpontját (Rejtőzködő; Sanzon a döntésekről) –, hanem azok is, akiket pusztán a versek „népszerű” témái (szerelem-szeretet, boldogság, elmúlás stb.) ragadnak meg.

 

Noha a szerző nem szentel külön költeményt a címmé emelt gesztenyéknek, a motívum több alakváltozatban felbukkan versekben a hangulatfestés eszközeként („egyfelől gesztenyék, másfelől pattogtak végig a Sétatéren”; „mindenhol árad a szél és árad a fény / és barnul tüzelnek mindig a gesztenyék”; „minden május kinyílt benne újra zölden / zsúrnak már a gesztenyék”; „A gesztenyettes éjben / lankad a lámpaság” stb.), emellett a gesztenye a kötet egészének értelmező metaforájaként is felfogható. A gyűjtemény darabjai ugyanis együttesen szemlélve egy barátságos őszi kert benyomását keltik, szanaszét gurult gesztenyékkel a fűben, egy nagy-nagy bükkfa árnyékában. A kis gesztenyék a maguk természetességében pihennek a kert virágai, fűcsomói, parányi láthatatlan állatai között, eszményi köztársaságban, távolról szinte egyformán – de akármelyik apró golyóbist vesszük fel a földről s forgatjuk meg a kezünkben, mindben találunk valami eltérőt, eredetit, valami különlegest.

 

Demény Péter: Az élet gesztenyéi. Slamasztikák, slágerek, sanzonok, Szeged, Tiszatáj Alapítvány (Tiszatáj Könyvek), 2021, 90 l.

 

Nyitóképünket a Népújságról vettük át.