Az interjú előtt röviden ismertettek a tanulmányból néhány fontos, de közérthető információt: szó volt többek között a szélsőséges időjárási körülmények állandósulásáról, ami most is tetten: rövid idő alatt nagy mennyiségben esett az eső az elmúlt napokban. Az SZTE munkatársainak kutatásai szerint számolni kell azzal, hogy ahogy tavaly, az elkövetkezendő évtizedekben is sokáig tarthat nyaranta a szárazság. Majd utána ősszel hullik le az egész éves csapadékmennyiség. Ez azonban nem biztos, hogy mindig pótolni tudja a talajban a vízhiányt, ami egy aszály alatt keletkezik.

A tanulmányban a felmelegedéssel járó nagy forróságról és annak várható mértékéről is beszámoltak. Az előrejelzés szerint szemben a mostani 5-6 forró éjszakáról 2100-ra már 40–45-re növekszik azon nyári napok száma, amikor éjszaka sem csökken 20°C alá a hőmérséklet. Gál Tamás azt mondja, ez nemcsak azt jelenti, hogy a hűvösebb nyári estéktől el kell búcsúznunk, hanem azt is, hogy ez a magas éjszakai hőmérséklet rányomja a bélyegét a pihenésre is. Nem tudunk majd miatta megfelelően aludni, a krónikus betegséggel küzdőket pedig különösen megviselheti. Ennek kapcsán azt is kiemelték, hogy így a nyári időszakban jóval megnövekszik a klímaigényünk a jövőben: kénytelenek leszünk sokkal többet klimatizálni a hőség elviseléséhez, azaz pár évtized múlva odáig juthatunk, hogy annyit kell költeni a hűtésre is, mint a fűtésre.

Balogh Judit azon kérdésére, hogy a klímaváltozás mely jelenségével, vagyis a felmelegedéssel, az aszállyal vagy a túlzott esőzésekkel nehezebb-e megküzdeni Gál azt válaszolta:

„Amiket most felsoroltunk, azok a tünetek, ugyanannak a betegségnek a tünetei lényegében. Az éghajlat az egy nagyon összetett rendszer, nyilván azért várhatóak ilyen nagyszámban hőségnapok, mert ez egy szélsőségesebb éghajlat következménye, ami természetesen a csapadékkel is összefügg.

 

Városainkban inkább a forróság, a nagyon meleg éjszakák és a még melegebb nappalok okozzák a legtöbb problémát, ezekhez nehezen tudunk alkalmazkodni. A mezőgazdaság oldaláról meg inkább a csapadékviszonyok. Az a nyári aszályos időszak, ami a tavalyi évben volt, az eredményeink alapján »normális« lesz a jövőben.”

A kutató arról, hogy visszafordíthatónak látja-e még a klímaváltozás folyamatát nemmel felelt, a megállítást emelte ki mint fő célt.

„Szemléletes példa, sétáltam a városban és azt láttam, hogy január közepén füvet nyírtak. Tehát itt a klíma már megváltozott, már benne vagyunk a változásban, ez a klíma nem az, ami tíz évvel ezelőtt volt. Nagyon fontos feladat, megfogni ezt a változást.”

Gál Tamás azzal érvelt, hogy ezt a változást leginkább a szén-dioxid-kibocsátáson keresztül lehetne megállítani. Elmondása alapján a dekarbonizációnak az a fő kérdése, hogy hol tudjuk megállítani a felmelegedést. Nem mindegy ugyanis, hogy globálisan másfél-két fokon, mert akkor talán nem lesz annyira elviselhetetlen a helyzet, vagy négy-öt fok környékén, mert akkor sokkal durvább környezethez kellene alkalmazkodnunk, ami nem biztos, hogy sikerülni fog.

A kutató szerint kulcskérdés, hogyan lehet rávenni az embereket a változtatásra. Tanulmányukban is azért emelték ki a hűtéssel járó fogyasztás elkövetkezendő mértékét, hogy még inkább felhívják a figyelmet a problémára.

„A klímaváltozás egy viszonylag lassú a változás, és próbálunk hozzá alkalmazkodni, csak aztán amikor begyorsul, abból lesz igazából a baj. A cselekvésvágy e miatt a lassúság miatt nem alakul ki az emberekben. Viszont ha hozzárendeljük, hogy minden, amit veszünk milyen mértékben szennyező, és annak a karbonlábnyomát is beárazzuk, akkor az emberek valószínűleg törekedni fognak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, mert plusz anyagi terhet jelent a számukra.”

Azonban az alkalmazkodást, a változáshoz való adaptációt is el kell kezdenünk, nincs más választásunk azok alapján, amikről Gál Tamás beszélt:

„A tavalyi évben szeptemberig Szeged környékén körülbelül 250 milliméter csapadék hullott, ez a klimatológiai definíciója a félsivatagnak. Viszont találunk a világon olyan országokat, ahol ilyen csapadékmennyiség mellett is virágzó mezőgazdaság van. Az innováció, a tudás nyilván ezekből az országokból átterjedhet. Ezt a tudást meg lehet szerezni, gyakorlatilag át kell venni ezeket a példákat, persze ehhez elszántságra és erőforrásokra van szükség.”

Nézze meg a beszélgetést!