Mivel pünkösd van, a hétfő ünnepnap (vagy ahogy a szervezők mondják: nemzetközi Deja Vu-pihenőnap), így vasárnap is megy még a bulizás a Szegedi Partfürdőn a kilencvenes és a kétezres évek zenéire. A nagyszínpad házigazdája Nacsa Norbi lesz, a Rádió 88 ügyvezetője lesz tehát az a dj, aki a fellépők előtt és között zenél majd hosszabb-rövidebb blokkokat.

A 17.30-kor kezdő Fresh-koncert és Nacsa második blokkja után az este első külföldi sztárfellépője 18.30-tól a Paradisio lesz, akik annak idején Európában a Bailando című slágerükkel vésték be magukat még azoknak a füleibe is, akiknek erre nem volt különösebb igényük. A zenéjük alapján róluk akár azt is gondolhatná róluk az ember, hogy valami mediterrán ország tengerpartján alakultak, de nem: a Paradiso egy belga formáció. A Bailandón kívül egyébként egyetlen nagyobb slágerük sem volt, de ezen szerintem nem lepődik meg a Deja Vu Fesztivál közönsége.

Utánuk negyed nyolctól a német Masterboy kap egy fél órát a színpadon, és aki figyelmesen átnézte a programlistát, láthatta, hogy Masterboy & Beatrix Delgado néven lépnek fel, ami lényegében annyit jelent, hogy a formációban újra az az énekesnő énekel, akivel első komolyabb sikereiket érték el, és például ezt a dalt is elkövették:

Nyolctól Sterbinszky veszi át az irányítást a nagyszínpadon egy órára, és reményeim szerint játszik majd egy csomó igazi nagy klubzenét 1999 előttről is, de ha mégsem, attól semmiképpen sem kell tartani, hogy ne mozgatná át a közönséget rendesen.

Kilenctől aztán Kozmix a házban: a fesztivál házi zenekarának is tekinthető duóról szerintem mindenki tudja, aki egynél többször járt már a Deja Vu-n, hogy a fesztivál legnagyobb bulijait általában ők csinálják, szinte mindig nagyobbakat, mint bármelyik külföldi fellépő. Szóval meg van rá az esély, hogy ez most is így lesz.

Pedig tíztől jön még az olasz Alessandro Alfonso Fortunato Gaudino is, aki persze az egyszerűbb Alex Gaudino néven ismert, és a Destination Calabria című zenéje az, amit rongyosra játszottak a diszkók a kétezres években. És amiben nem mellékesen a nagyszerű Crystal Waters énekel, aki jóval korábban, a kilencvenes évek elején készítette el fő művét, a Gypsy Woman című dalt, ami mára az egyik legtöbbet játszott house klasszikus. Ő persze sajnos nem lesz itt.

Itt lesz viszont tizenegytől a nagyszínpadot záró, német Cascada, akik nem először érkeznek a fesztiválra, és akiket szintén igencsak szeret a Deja Vu közönsége, köszönhetően az olyan slágereiknek, mint az Everytime We Touch című Maggie Reilly-feldolgozásuk, vagy a Evacuate the Dancefloor, amivel pontosan a címe ellenkezőjét szokták elérni: jellemzően tőlük is nagy bulira lehet számítani.

A nagyszínpad zárása után kezdődik a buli a két kisebb helyszínen a Sing Sing-sátorban és a Dokk színpadán, előbbiben Millenium Kids-buli lesz, ami Gabriel B egyik szerelemprojektje, és amiről a Szeged Podcast heti adásában is beszélt, de rendetlenkedik a sátorban mellette Lennard is, akit biztosan nem kell bemutatni a szegedi bulizóknak. A Dokk Stage-en eközben a valaha a V.I.P. együttessel ismertté vált Rakonczai Imre fog zongorázni, Nacsa Norbi pedig folytatja, amit a nagyszínpadon elkezdett, csak most jóval hosszabban.

És ennyi: ezekre a fellépőkre szórakozhat vasárnap, aki a hétfői pihenőnapra tekintettel még megnyomná a bulizást.  

Kint találkozunk!