Másképp is kinézhetne Szeged belvárosa, de történt pár „dolog”

Annak, hogy nem épült még több és magasabb toronyház Szegeden, már évtizedekkel ezelőtt is a pénz szabott határt. A nagyáruház mai formáját a talajvíznek, a postapalota pedig egy tervezői hibának köszönhette. A belvárosban folytatjuk városrésztörténeti sorozatát a Szegedi Tükör.

2018. november 15. 12:13

Másképp is kinézhetne Szeged belvárosa, de történt pár „dolog”

– Az igények megfogalmazódtak Szegeden is, hogy még több lakás épüljön. Az elején a pénz sem számított. Költségbecslést persze minden vázlat mellé összeállítottak, aztán egyre-másra kiderült, hogy még sincs annyi az építkezésre, mint amennyi kellene. A városban ráadásul mindenkor ügyelni kellett a mély alapozásra; a régebbi tűzvédelmi előírások pedig, ha lehet, a mainál is szigorúbbak voltak. Ez mind drágította az építkezést – idézte fel a szegedi toronyházak építésének történetét az idén Pro Urbe Díjjal kitüntetett Takács Máté.

– Nem sokszor kellett megalkudnom főépítészként – hangsúlyozta Takács Máté

A korábbi városi főépítész (1969–1986) hozzátette, ha a beruházó visszafogta az igényeit, és magas helyett csak középmagas házat rendelt, nagyjából tízemeletes körülit, sokkal olcsóbb lett az alapozás, egyszerűbb a tűzvédelem. Igaz, akkor nem százötven lakást, hanem csak százat lehetett belefoglalni, mégis kevesebbe került egy lakás. Vagyis nem városképi vagy esztétikai megfontolások fogták vissza a vágyakat, sokkal inkább a költségek.

Ne minket szidjanak

A nagyáruház és környéke sem így festene, ha az eredeti elképzelések valóra válnak. Úgy gondolták ugyanis, hogy itt húzzák fel a városi pártházat a Dugonics téri Katolikus Ház helyén. Azt az épületet már a negyvenes években is el akarták bontani, ennek ellenére szerencsére fennmaradt. Ehelyett a Kálvin téri háza (később Százszorszép Gyermekház) után a Belvedere saroképületbe költözött a párt.

Jóval alacsonyabb lenne a nagyáruház, és irodaház állna mellette, ha a régi tervek valóra válnak

A nagyáruház tömbje alacsonyabbra épült volna a mostaninál. A körbefogó üzletekhez néhány lépcsővel lehetett volna felkaptatni, amikor viszont építeni kezdték, csapadékos évek voltak magas talajvízzel. A Délép pedig kijelentette, hogy márpedig nem épít talajvízre, mert vagy sikerül a szigetelés, vagy nem. A megoldás az lett, hogy az egész épületet megmagasították egy méter húsz centivel.

Az én Szegedem
Megmutatná féltve őrzött régi családi fotóját a Szegedi Tükörben? Fényképezte fiatalkorában az utcát, ahová beköltözött, és elmesélné a felvétel történetét? Nosztalgiázzunk együtt! Dombai Tünde újságírót eléri e-mailben vagy a Szegedi Tükör, Polgármesteri hivatal, 6720 Szeged, Széchenyi tér 10. címen.

– Bár nekem sosem tetszett a nagyáruház tömbje, abszolút szabályosan került ide országos tervpályázat útján. Ezt tartom nagy eredményemnek, hogy sikerült minden nagyobb beruházásra országos versenyt kiírni. És minden esetben az első díjas tervező kapta a megbízást. Főépítészként sem kellett sokat küzdeni érte Papp Gyula városi tanácselnökkel, vele szót értettünk. Emlékszem, ha összetalálkoztunk, elmondtam neki, mekkora felelősség egy embert kijelölni a feladatra. Hozzáfűztem, hogy a világon mindenütt pályáztatják az ilyen nagy léptékű munkákat, és elfogadta, mondván, ne őt szidják, bízzuk a szakmára. Természetesen mindig ült politikus is a zsűriben, de a szavazás döntött. Nem bántam meg, hogy vállaltam a főépítészi munkát, mert nem sokszor kellett megalkudnom. Az ugyanis a főépítész legnagyobb szívfájdalma, ha a politika olyan dolgokra kényszeríti, amihez nem szívesen adja a nevét – mondta Takács Máté.

Lapos áruház

A Tisza, majd Skála, később Centrum Áruház olyannak készült, mint amilyennek megszületett. Düledező épületek álltak a helyén, amelyek fennmaradtak a Püspök bazárból. Jórészt állami tulajdonban álltak, a felújítás azonban elképzelhetetlennek mutatkozott. Zavarólag is hatott a kiskörút emeletes, sőt emeletráépítéses épületei mellett a földszintes házsor. Már a harmincas években szanálásra ítélték azokat az ingatlanokat, de kihúzták még jó pár évtizeden keresztül.

Hogy hogy lehet ilyen terebélyes lapos épületet felhúzni ide? Az egykori főépítész elmagyarázta: az adott kor építészeti ízlésének megfelelően, Balogh István Ybl-díjas építész tervei alapján. Más nagyvárosokban is hasonlók az áruházak.

Megemelt toronyház

– A Centrum Áruház melletti postapalota irodaháza viszont jóval hatalmasabbnak indult a végeredménynél: huszonkét emeletesnek. Az üvegépület nem pályázaton született, mert a posta saját tervezőirodát tartott fenn Pesten. Már az engedélyt is megkapták a kiskörúti saroképületre, amikor a kivitelező kitűzte a helyét, és megdöbbent. Felhívott, mert nem fért rá az épület a telekre: három méterrel túlnyúlt a szabályozási vonalon. Hiszen kellett a hely a forgalmas járda mellett, hogy a sarkon mindenki elférjen. Kiderült, hogy rossz adatok alapján tervezték.

Huszonkét emeletesnek indult a postapalota épülete. Szerencsére kisebb lett

Összeültünk a tanácselnöknél a postavezérrel, minden illetékessel. Ha át kellett volna tervezni, és új engedély szükséges, a kivitelező hónapokra levonul. Mentőötletként eszembe jutott, hogy egy külföldi utamon láttam egy főteret tetszetős árkádos épületekkel. Ezért javasoltam, hogy állítsuk oszlopokra a postapalotát, és akkor a járda is elfér alatta. És mert még mindig nem volt elég a hely, a mellette lévő postaingatlanból is hozzácsaptak még másfél métert, így oldották meg problémát. S mert a posta nem volt hálátlan, meglepetésemre egyévnyi huzavona után a szokásosnál két nappal utánunk költöztette a telefonvonalunkat a Fő fasorról a Közép fasorra. Így lett belőle kéretlen protekció – idézte fel mosolyogva Takács Máté.