Kreatív dokumentumfilm készült az egyik legsokoldalúbb kortárs hazai művészről, az egyszerre forgatókönyvíró, filmrendező, prózaíró, dalszövegíró Bereményi Gézáról. A jelzős szerkezetű dokumentumfilm – erre a vetítés elején Szabó Éva, a Belvárosi Mozi vezetője külön felhívta a figyelmet – fikciós jeleneteket, mondhatni klipeket tartalmaz, ami külön izgalmassá teszi az alkotást.

A dokumentumfilm ötlete Csejdy András kreatív producerben merült fel, ő kérte fel a feladatra Papp Gábor Zsigmondot, aki korábban már készített filmet mások mellett olyan irodalmárokkal, mint Esterházy Péter, Tandori Dezső és Lator László. Bereményi filmbeli beszélgetőtársa Tóth Barnabás volt, aki az Eldorádó című film gyerekszereplője volt, 1989-ben. Időközben rendező lett.

Joggal kérdezte meg Sághy Miklós filmesztéta a vetítést követő beszélgetés moderátoraként, hogy nem okozott gondot a dokumentumfilm forgatása során, hogy azon három rendező is jelen volt. Kiderült, hogy nem. Tóth Barnabás úgy válaszolt: ő és Bereményi is színésznek tekintette magát, nem szóltak be filmkészítésbe.

Bereményiről azért sem könnyű portréfilmet készíteni, mert erőteljesen életrajzi szerző, aki prózaírása alakjának tekinti élete fontos eseményeinek feldolgozását. Mellette rengeteg interjúban mesélte el élettörténetét. Az ezzel kapcsolatos alkotói kötelességnek (ha létezik ilyen) két éve megjelent önéletrajzi művében, a Magyar Copperfieldben tett eleget. Ezek ismeretében a Bereményi biográfia némileg túlbeszéltnek hat, ezért külön érdeme a filmnek, hogy érdekes, lebilincselő, noha hiányokkal is terhes.

Nyilván nem kizárólag az érdekes, kik szerepelnek, bukkannak fel a filmben (Cserhalmi György, Cserna-Szabó András, Ónodi Eszter, Sőth Sándor, Can Togay, Jánki Márk, Jánossy Lajos, Gödrős Frigyes, Bagó Bertalan), hanem a hiányzók is. Olyanok, a Bereményi életművében komoly helyet elfoglaló emberek, mint a Megáll az időt rendező Gothár Péter és a rendező több filmjében (A tanítványok, Eldorádó, A turné) főszerepet alakító Eperjes Károly.

Halála miatt igazoltan hiányzott a filmrendező Bódy Gábor és a zenész Cseh Tamás. Mindkettő nagy barátság volt, bár ezt a fogalmat csak Bódyval kapcsolatban használja Bereményi. A dokumentumfilm rendezője a hiányokat firtató kérdésre úgy válaszolt, hogy mind Gothárral, mind Eperjessel megromlott Bereményi Géza személyes viszonya, aki külön kérte, hogy ne szerepeltessék őket.

Termékeny ötlet volt, hogy az Eldorádó című film gyerekszereplőjét, Tóth Barnabást kérték fel dokumentumfilmben Bereményi beszélgetőtársnak, aki ebben a minőség remekül teljesített. Bizonyos értelemben Bereményi alteregóját is megteremtette azokban a fikciós részeiben a filmnek, amelyekben az író-rendező fiatalkori énjét alakította. És ezt tette már az Eldorádóban is, amikor a tízéves Bereményit (a filmben Valkó Imi) alakította.

Tóth Barnabásnak a korszakos film elkészülte után harminc évig nem volt kapcsolata Bereményivel – derült ki a beszélgetésből, de nyomon követte az író-rendező pályáját, így vele való beszélgetés nem okozott nehézséget. 

Joggal tette szóvá Sághy Miklós, hogy a dokumentumfilm erőteljesebben épít Bereményi és a zene kapcsolatára, döntően a Cseh Tamás szál szerepeltetésével, mint Bereményi és az irodaloméra. Erre azt a választ kapta Papp Gábor Zsigmondtól, hogy a dokumentumfim kétrészes tévés változatában már máshol találhatóak az egyensúlyok, de a hetvenötperces mozifilmben valóban ez a helyzet. 

Az 1993-ban elkészült A turné című film után kilenc évig nem rendezett Bereményi, majd 2002-ben jött a Hídember. A film megszületésének körülményeire némileg furcsán emlékezett vissza a Bereményi, aki mintha tagadni igyekezett volna, hogy az ahhoz szükséges pénz az Orbán-kormánytól érkezett. Keserűséggel a hangjában mondta el a dokumentumfilmben, hogy a forgatáshoz szükséges összeg vélt eredete miatt sokan nem szerették a filmet.

Ha a filmet ma nézzük meg, akkor rájöhetünk arra, hogy az teljesen rendben van – tette hozzá az elmondottakhoz. Kiderült az is, hogy a film elkészítésének kiindulópontja éppen az volt, hogy a 2000-es évek legelején olvasta újra Széchenyi Naplóját Bereményi, és kedvet kapott, hogy filmet készítsen belőle. A forgatókönyv megírásában Can Togay segítette Bereményit. 

A filmvetítés és a közönégtalálkozó utáni beszélgetésekben megoszlottak a vélemények, mennyire sikerült kimozdítani Bereményi Gézát saját komfortzónájából, és ezzel mennyire hullottak le azok a maszkok, amelyeket magára vett. Többen sajnálattal állapították: Bereményi Géza remekül alakította Bereményi Géza szerepét. 

A Bereményi kalapja című film producere a szegedi születésű Herner Dániel volt, akinek édesapja, Herner János hosszú ideig a helyi egyetem bölcsészkarának oktatója volt.