Már nem hintapolitika: a NATO-ból is kiléptetné Magyarországot a jobboldal – Besenyei Zsolt jegyzete
2023. február 18. 11:33
- Csütörtökön az Európai Uniót nevezték a „gonosz birodalmának”, amely a „történelem legembertelenebb zsarnokságát valósítja meg”.
- Pénteken ugyanők azzal a címmel közöltek cikket, hogy „A NATO az USA erőszakszervezete”. Amely szerint „A NATO nem a biztonságunkat garantálja, hanem veszélyt jelent Magyarországra, de egész Európára nézve is”.
Mindezt azok után, hogy Bencsik András a Demokratában Huxit-visszaszámlálót indított.
Sokan nem olvassák a kormánypropagandát, de azt nehéz elképzelni, hogy a magyar Pravdában más is megjelenik, mint amit megrendelnek tőlük.
Lehetetlen ilyenkor nem azt gondolni, hogy elindult a kormánykampány az EU után a NATO-ból való kilépésre is. Szintet ugrott a Nyugat-ellenes hadjárat, már megnevezik a konkrét szervezeteket is, amelyekből uccu nekünk.
A két szervezetben több közös is van. Először is: ezek a nyugati civilizáció államainak társulásai. Továbbá mindkettőnek Brüsszelben van a székhelye. Valamint ezek tartják lélegeztetőgépen (nem kínain) Magyarországot: az EU gazdaságilag, a NATO katonailag.
Az utóbbi szervezethez való tartozás – amit még az akkor még SZDSZ-es képviselő TGM vetett fel, az 1990-es rendszerváltáskor, rögtön a(z akkor még) szabadon választott parlament nyitóülésén – Magyarország számára két okból is létfontosságú.
- Először is, a majdan (akkor még majdan) újjáéledő orosz imperializmust távol tudja tartani a közös védelmet szavatoló 5-ös cikkely.
- Másfelől pedig nekünk érdemes a szomszédos államokkal közös védelmi szervezethez tartozni, amelyik garantálja, hogy a magyarországi irredentizmust nem reagálják túl egy preventív csapással a korábbi kisantant országai.
Magyarország földrajzilag védtelen (a lavór alja), katonai ereje jelentéktelen, a gazdasági úgyszintén, önmaga nem tud ellenállni se egy nagyhatalom, se a környező államok szövetsége esetleges offenzív szándékainak.
Ráadásul a tagság lehetővé tette a katonai kiadások drasztikus csökkentését is, amit az Orbán-kormány hajtott végre egy évtizede. Minden propagandájukkal szemben ugyanis nem Gyurcsány és az MSZP-kormány bűne, hogy Magyarországnak nincs komolyan vehető védelmi ereje.
A NATO ez ellen nem volt képes fellépni, kizárni nem lehet belőle tagországot. Úgy garantálta a biztonságunkat, hogy közben nem teljesítettük az alapfeltételt, a GDP két százalékának megfelelő védelmi költségvetést.
A NATO-nak egyáltalán nem volt semmi haszna belőlünk, Magyarország egyoldalúan profitált a tagságból. Erre a kormányon lévő szélsőjobboldal maga akarná kiléptetni az országot.
Mert csak. Arra hivatkoznak az EU és a NATO kapcsán is, hogy a választók abszolút többsége egyik referendumon se támogatta a csatlakozást. Meg hogy Csurka mindkét esetben a NEM mellett kampányolt, és mint tudjuk – vagy legalábbis ők úgy tudják –, Csurkának mindig igaza van, volt és lesz.
Az antikomintern- és a varsói paktumokhoz való tartozás megtette a dolgát a kisantanttal szemben, ellenben a szövetségek nagyhatalmaitól, a náci Németországtól és a kommunista Szovjetuniótól nem védett meg.
A NATO ellenben igen, és még a vezető hatalom USA sem szállta (meg nem is fogja megszállni) Magyarországot.
Az amerikaiakkal éppen ellenkező a probléma. Tudnillik, hogy az időnként éledező izolacionisták esetleg magát az Egyesült Államokat léptetik ki a NATO-ból, és sorsára hagyják Európát. Trump fenyegetőzött is ezzel, a két százalék nem teljesítését hozva fel ürügyként.
A hetven évvel ezelőtti bonmot szerint a NATO három célja, hogy az amerikaiakat bent, a németeket lent, az oroszokat kint tartsa.
- Az első arra utal, hogy Nyugat-Európa még egy washingtoni izolacionista hatalomátvétel esetére is bebiztosította magának az amerikai segítséget.
- A második, a németek lent tartása kiválóan sikerült, bár a víz kiverte Londont 1990-ben az újraegyesülés hallatán. (Bárki bármi gondol is a két világháborúban elkövetett német bűnökről, mindkét esetben olyan erősek voltak, hogy az egész világnak össze kellett fogni a leverésükhöz.)
- És a harmadik, az oroszok kint tartása – hát ez éppen nem cél a jelenlegi magyar kormány számára.
Miközben a szlovákok és a szlovénok már rég bevezették az eurót a Nyugathoz való kötődésük bebetonozására, a horvátok pár hete tették meg ugyanezt. A bolgárok is tervezik, addig is kiléptek a budapesti kémbankból. A cseh és lengyel kormányok pedig nullára írták az orosz gázfüggőségüket.
Eközben Magyarország ragaszkodik az orosz gázhoz és olajhoz (noha ugyanannyiba kerül, mintha Norvégiából vennénk), az euró még tervezve sincs, a szankciók útjába egyedül Orbán fekszik, a kémbanknak az orosz mellett már csak a magyar kormány a tagja. Magyarország (vagy legalábbis a regnáló kormány) egyáltalán nem Moszkva és Putyin ellensége. Inkább trójai falova.
Minden hangzatos szólam dacára, a tettek egységesen abba az irányba mutatnak, hogy szó nincs itt már hintapolitikáról. Ehelyett a szövetségi rendszer váltása történik.
Kis kitérő. Igen érdekes kérdés, hogy Putyin miért várt 2014-15-től nyolc évet az ukrajnai inváziójára, Kijev betörésére, és miért nem akkor támadott, amikor a vele igen barátságos, megválasztását legalábbis részben neki köszönhető Trump ült az Ovális Irodában.
Ha ugyanis az offenzívát valamikor 2017–20 között indítja el, az Egyesült Államok aligha állította volna élére az ügyet, és támogatta volna a jelenlegi módon Ukrajnát. De Putyin mégse úgy csinálta, ahogy racionálisnak tűnik. Persze csak utólag látszik így, mert korábban indokolható volt azzal, hogy esze ágában nincs háborút indítani a szomszédja ellen („ezt még a hülye is tudja” – állította például Bayer).
Azóta viszont kiderült, hogy dehogynem, sőt, évekig készült rá, például a valutatartalékok felhalmozásával. Mégis kihagyta azonban a stratégiailag kedvező lehetőséget, akkor támadott, amikor az ablak már bezárult.
Erre az egyetlen racionális magyarázat, hogy nem számított az ablak becsukódására. Ellenkezőleg, Trump újraválasztását remélte, és ennek folyományaként azt, hogy az Egyesült Államok kilép a NATO-ból, magára hagyja Európát, és odadobja Ukrajnát (is) Putyinnak.
Bárki is van a Fehér Házban, Washington nem tehette volna meg, hogy a nemzetközi jog ilyen durva megsértését nem szankcionálja, legalább gazdaságilag, azonban már az előző, 2014-es szankciók is durva érvágást, a GDP esését jelentették Moszkvának.
Más lett volna azonban a helyzet, ha előzőleg Amerika kivonul a kontinensről, akkor Trump széttárhatta volna a kezét, és mondhatta volna, hogy ez európai belügy, nem az ő dolga. Alighanem ennek a szecessziós tervnek az előjátéka és tesztje lehetett a katonailag és politikailag is teljesen indokolatlan afganisztáni kivonulás, amelyről Trump döntött, Biden pedig nem vétózta meg.
Putyin ebből azt láthatta, hogy bár az elnök változott, a stratégia nem, az amerikai izolacionizmus is Obama, tehát a demokraták alatt tért vissza, Trump csak gyorsított rajta.
Ha a populista demagóg marad hatalmon, akkor minden bizonnyal a NATO is megszűnik, de legalábbis értelmét veszíti az USA kilépésével. De nem maradt, így minden megváltozott.
Csakúgy, mint Putyin, Orbán is az előző szcenárióra várhatott, az EU- és NATO-kilépési tervek alighanem még erre a remélt a szituációra készülhettek.
Bár minden megváltozott, és szétesett a kelet-európai ellenunió, Washington és Nyugat-Európa kiállt Kijev mellett, valamint elakadt az orosz invázió is – Orbán sem tudott rugalmasan reagálni az új helyzetre.
Annyira várta, remélte és akarta Európa és a világ újrafelosztását, hogy úgy tűnik, akkor is megvalósítja saját erre vonatkozó terveit, ha azok így már a biztos bukásba vezetnek.
