Megrázó interjút adott a Népszavának Szoboszlai Katalin. A Szociális Szakmai Szövetség elnöke a szociális ágazat számára döbbenetesnek, drámainak, tragikusnak és traumatikusnak nevezte a 2021-es évet. Elmondása szerint a szociális intézményeknek (az egyházi fenntartásúak kivételével) az állam semmiféle segítséget nem nyújt, így sokan - idősek, fogyatékosok, szenvedélybetegek - kiesnek az ellátásból. 

„A hozzáférés lehetősége egyértelműen romlik a nagyvárosokban is, a kisebb településeken is, miközben egyre többen szorulnának segítségre, hiszen az energia drágulása miatt többen élnek fűtetlen lakásokban. Ennek a télnek a legnagyobb kérdése, hogy hány áldozata lesz a hidegnek”.

A szociális törvény módosításával kapcsolatban a szakember kiemelte, hogy ha a gondoskodásnál az egyén és a család felelősségét hangsúlyozzuk, a társadalmi szolidaritás elpárolog. Nagy szükség lenne az állami segítségre, hiszen sok családban nincs elég pénz élelemre, fűtésre, megfelelő meleg ruhára, és az önkormányzatok is csak az államon keresztül tudják megtartani helyben a szolgáltatásokat, például a háziorvosi vagy védőnői hálózatot.

A mélyszegénységből való kitörést a tanulás, a felzárkóztatás biztosíthatná, de az ezekre irányuló programokban is csak „tűzoltás” folyik, és a kiválasztott falvakban ugyanolyan nyomorban élnek az emberek, mint eddig.

„Ma a gyerekek 11 százaléka lemorzsolódik az iskolarendszerből mielőtt befejezné a tanulmányait, ami nagyon magas arány. Ők borítékolhatóan segélyért fognak sorba állni, csak nem biztos, hogy mindig lesz segély, mert az állam az önkormányzatokra tolta az ilyen pénzek elosztását, de közben kiürítette a kasszájukat”.

Szociális szakemberekből is egyre nagyobb a hiány, mert az ilyen szakra jelentkezők és a felvettek száma is egyre csökken, miközben nagyon sokan hagyják el a pályát minden évben a rendszerben dolgozók terheinek folyamatos növekedése miatt. 

A magyar társadalomban kezd eltűnni a korábbi rétegződés, már a középosztály vagy az alsó középréteg sem érezheti magát biztonságban. Azok a családok pedig lecsúsznak, ahol nincs elég fedezet a megemelkedett kiadásaik fedezésére.

„Ha a karitatív szervezetek vagy az önkormányzatok nem tudnak segíteni rajtuk, akkor ezekből a családokból veszi ki hamarosan az állam a gyerekeket, a felnőtteket pedig a borzalmas lakáskörülményeik miatt gyakorlatilag már most is hajléktalannak lehet tekinteni”.

Bár hivatalosan nem emelkedett a hajléktalanok száma az elmúlt 2-3 évben, a szociális szférában dolgozók nagyon tartanak a téltől, mivel sokan nem tudják fűteni az otthonukat. Az állam az ő ellátásukat is a hajléktalanellátó rendszerre tolta, pedig a szakma azzal érvelt, hogy 

„ne tegyük már hajléktalanná azt, akinek nincs pénze tüzelőre, de van saját otthona, és ne terheljük az egyébként is túlterhelt ellátórendszert még tovább, a minisztérium szerint ez jó megoldás”.

Szoboszlai Katalin szerint annak is komoly jelentősége van, hogy már nem szociális, hanem gondoskodáspolitikainak nevezik az ágazatért felelős államtitkárságot. 

„Ez az ideológiai váltás nem tesz jót a szociális területnek. Kerülik a szociálpolitika kifejezést, mert akkor azt kellene csinálni, csakhogy a szó eltörlésével eltűnnek azok az alapértékek is, amelyek eddig jellemezték ezt a területet: a szolidaritás, igazságosság, esélykiegyenlítés, esélyegyenlőség”.