Levél egy kéretlen levél írójának – Zsadányi Nagy Csaba olvasói levele

Szegedi Tükör

2021. november 27. 10:57

Levél egy kéretlen levél írójának
– Zsadányi Nagy Csaba olvasói levele

Teljes bizonytalanságba taszított egy kéretlen levél. A magát Magyarország miniszterelnökének tituláló, engem honfitársának nevező feladó kampánylevelét először a szemétkosárba akartam dobni. Most honfitársazik, máskor hazaárulóz, óriási molinón hirdeti, aki magyar, velünk van. Türk lennék, vagy kipcsak? Nem, ő ott is pöffeszkedik elszabott öltönyében, ráncos nadrágjában. Van neki fodrásza, fogorvosa, családi ügyvédje, egy böcsületös szabóra már nem telik? Vagy azt is elszabták, s mi szégyenkezhetünk a megjelenése miatt. Igaz, minden megmozdulása, tette szégyenletes, hiába esik udvartartása extázisba. „Ő csorda számra tartja gyűlevész szolgáit, éppenséggel mintha minden hajszála egy őrzőt kivánna.” (Katona József)

 

Azt el kell ismernem, hogy ügyes fickó. A tavalyi pénzügyi évet sikeresen lerontotta, Európa egyik legnagyobb visszaesése után idén már szárnyalhat a gazdaság, még tíz év, és utolérjük a... mit is? Ausztriát már lehagytuk, tehát Svájc a cél, majd az USA és Kína. Csak a kis mélyszegénység ne éktelenkedne a mundér becsületén!

 

Tehát kimásztunk a gödörből, jön a pénzcunami, s hogy a nyugdíjasok ne zúgolódjanak, kapnak ők is szépségtapaszt. Kis hazugság még elnézhető lenne Szeged száz dicsőséges év után lakájmédiává züllesztett napilapjának, ami azt állítja, hogy Gyurcsány állíttatta le a gazdasági világválság hazai hullámverése miatt a 13. havi nyugdíjat (a fideszesek sokáig a 14. havi bevezetését ígérték), s a nyugdíjprémiumot az utolsó tíz hónapban már nem lehetett alkalmazni. (Az egykori kormányfő bűnlajstroma minden csapból éjjel-nappal folyik, szennyezve az élővilágot.) De a kormányrúd átvételekor a gazdaság kezdett talpra állni, az IMF hitelt sem kellett mind felvenni.

 

Most Orbán Viktor nemcsak a 13. havi következő negyedét, hanem a teljes havit varázsolja elő a cilinderből, megspékelve a prémium 80 ezer forintjával. A fényképet végre nem tartalmazó sablonlevél a nyugdíjasoknak szól, akik a 11 éves gazdasági csoda alatt egyre jobban leszakadtak az áraktól, pedig a húszszázalékos béremelésekből akár tíz százalékkal kellett volna a svájci indexálás révén a legalacsonyabb nyugdíjakat is növelni. Gondoljanak bele, az éves tervezéskor rendre alábecsülik az infláció növekedését, s most utólag, 1,2 százalékkal korrigálnak. Ha ebből levonjuk a novemberig elhalálozott honfitársaink nyugdíját, már szép pénzt takarít meg a kormány. Igaz, egy másik Tiborc – nem a vejkó – ki merte mondani: „Szép pénz, de adhatsz-é hát mindenik szűkölködőnek? Visszaadja-é ez a halottakért hullt könnyeket?”

 

Orbán leírja: továbbra is biztosítani fogjuk az inflációkövető nyugdíjemeléseket, ezzel megvédve a nyugdíjak értékét. Igaza van, sohasem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit cselekszik. Sajnos nekem és a többi kétmillió nyugdíjasnak nincs négymilliós havi nyugdíja, mint a bajszos álkörnyezetvédőnek lesz, de még a negyede, sőt a tizede sem. Mi igenis megérezzük az árak emelkedését!

 

Nem tudom, hogy mennyire van benne a jelen irodalomban, olvas-e valamit a Pegasus-jelentéseken kívül – vagy Demeter Szilárd főigazgató és Vidnyánszky színházigazgató szavait vallja. Ugorjunk vissza kétszáz évet, Kölcsey Ferencnek nem született saját fia, Kálmán unokaöccséhez intézte a Parainesist. Hosszú, mélyenszántó tanácsadás, sajnos a politikusoknak nem kötelező olvasmány. Kiemelek egy gondolatot: „Nincs nagyobb bolondság, mint magát a teremtés középpontjának gondolni.” Minden erény önáldozattal jár, minden áldozat bizony kicsiny ahhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Tehát ne újabb tízévekben tervezzen, hanem fogja a cókmókját, és menjen isten hírével. A magyar irodalom klasszikusai örök zengésű szavakkal fogalmazták meg hazaszeretetüket – álljanak itt példaként Radnóti Miklós halhatatlan sorai:

 

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.”

 

Nem tudhatom, hogy a sok ellenségkeresés, csatározás, stadionépítés, focinézés közben jut-e ideje a művelődésre? Gazsiból csodacsatárt, majd prófétát, végül tábornokot csinált, apjából, lányából milliárdost, de parancsra nem lehet embert nevelni, legföljebb birkasereget terelni. Külföldön rengeteg barátot szerzett, idehaza csak hívei maradtak.

 

Próbálkozzon példamutatással: menjen isten hírével. Amíg lehet, békével, anyagi gondjai biztosan nem lesznek a családjának. Búcsúlevelet nem szükséges írnia, azt is nekünk kellene kifizetni.

 

Zsadányi Nagy Csaba