Először azt nem értették, hogy mi a baja azzal az Európai Uniónak, hogy az „úgynevezett kuratóriumokban” csak politikai kinevezettek vannak. Azt sem értették, hogy mi a probléma azzal, hogy ez a megbízatás egész életre szól. Az sem nagyon fért, fér a fejükbe, hogy ezek a kuratóriumok – ha valaki kihal vagy lemond – önmaguk pótolják önmagukat, és nem az alapító nevez ki új tagot. Vagy önmaguk választják meg az őket ellenőrző felügyelő bizottsági tagokat. A buta, korlátolt uniósok képtelek követni a magyar elme szárnyalását, az ötletek sokszínűségét, hogy hogyan lehet magánkézre játszani az állami vagyont, az egyetemek esetében az egész ország érdekeit szolgáló tudást, a kutatást-fejlesztést, az innovációt, mindazt, amit a felsőoktatási intézmények jelentenek.

Most nagy kegyesen lemondtak a miniszterek, No, nem a miniszterségről, mert az nekik Orbán kegyelméből és akaratából jár, hanem az „úgynevezett kuratóriumokban” betöltött tisztségükről. Továbbra sem értik, hogy miért nem maradhat ott a többi politikai komisszár: az egykori miniszter, az egykori és mai államtitkár, az Orbán-kormány egyéb hű kiszolgálója, vagy a fideszes és nem fideszes polgármesterek (pedig Miskolc nem fideszes polgármestere milyen jól kijön Varga Judittal...).

Az alapvető probléma persze nem az „úgynevezett kuratóriumokkal” van, hanem azzal a „sarkalatos jogszabállyal”, amivel a „közhasznú vagyonkezelő alapítványokat” létrehozták a magyar felsőoktatási intézmények magánosítására, az Orbán által vezetett szűk társadalmi csoport újabb meggazdagodására, az ország szellemi potenciáljának ellopására. A Magyar Tudományos Akadémia esetében ez még csak(?) az akadémia feletti politikai irányítás megszerzése és az akadémiai hálózat szétverése területén volt sikeres, az akadémiai vagyontárgyakat még nem magánosították, ezeket még nem kapta meg sem Mészáros Lőrinc, sem Szíj László, sem Orbán Győző, sem Tiborc István, sem Garancsi István, és lehetne még sorolni az esélyes neveket. A „közhasznú vagyonkezelő alapítványok” rendszerével például Szegeden azt a tudásközpontot lopták el, amely vagyonának nagy részét a Város adta, amikor az egyetem Kolozsvárról Szegedre költözött; aminek fejlesztésén Klebelsberg Kuno és Glatz Ferenc szorgoskodott; amely ott hordja magában Szent-Györgyi Albert, Jancsó Miklós, Petri Gábor, Burger Kálmán, Graselly Gyula, Szőkefalvi-Nagy Béla, Tandori Lajos, Csörgő Sándor, Péter László, Békési Imre, Telegdy Gyula és még sok más, világszerte elismert személyiség szellemiségét.

Az Európai Unió az Erasmus- és Horizont-programok felfüggesztésének fenyegetésével – mármint a jogállamiság helyreállításának igényével – oda hatott, ami a legjobban fáj az Orbán-kormánynak: a az uniós helyreállítási és fejlesztési alapok folyósításának felfüggesztése, illetve megvonása azzal járna, hogy nem lenne miből tovább lopni (a hazai forrásokon kívül). De nemcsak ez lenne a következmény: a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók ezrei, valamint a hallgatók tízezrei esnének el az együttműködési, a külföldön kutatás és oktatás, a tanulás lehetőségeitől. Magyarországra nem jönne uniós tőke és innováció, az ország bezárkózna a szellemi provincializmusba. A kevésbé kvalifikált tömegeket lehet még a szankciókkal és más hazugságokkal etetni, viszont az előbb említettek már nem verhetők át tartósan Orbán handabandáival. Ők nem csak a Magyar Nemzetet olvassák, nemcsak az M1-et nézik, hanem élő kapcsolataik vannak amerikai, és európai tudományos műhelyekkel, olvassák a nemzetközi sajtót és nézik-hallják azok híradásait is. Jól ismerik a külföldi egyetemek kuratóriumainak összetételét, működésük elveit és gyakorlatát. Ők magyar választópolgárok is. Nem véletlenül rettegnek attól, hogy egyes kutatások szerint a Fidesz népszerűsége a fiatal választók körében a tizenöt százalékot sem éri el.

Fideszes Uralkodó Urak!

Nem lenne egyszerűbb kidobni a 2019. évi XIII. számú törvényt mindenestől, és alkotni valami európai szellemiségű jogszabályt? Amely tényleg az országot, az oktatást, a kutatást, a nemzetközi együttműködést, a magyar innovációt, az ország felemelkedését, nem az Orbán-klán további hatalmát és meggazdagodását szolgálná? Jobb minden nap megszégyenülni, hátrafelé pávatáncolni és össze-vissza hazudozni?

Persze, aki ezt szokta meg, így szocializálódott az elmúlt évtizedben, az nagyon nehezen veszi tudomásul a valóságot. Orbán középhatalmi ábrándjai, Magyarország felemelkedése Ausztria szintjére mindaddig hablaty és írott malaszt marad, amíg ezt a gyakorlatot folytatják tovább. Remélem, hogy előbb-utóbb (és nem nagyon későn!) Magyarországon is rádöbbenünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hazugságaira, káraira, amelyet itthon és nemzetközi kapcsolatainkban okoz, és Magyarország nem marad Putyin és Kína utolsó csicskása. Nem szigetelődünk el véglegesen a művelt világtól a tudományban és az oktatásban sem. Adják vissza az országnak felsőoktatási intézményeinket! Nemcsak azért, mert Brüsszel ezt követeli, hanem azért mert ez az ország érdeke is!

Szántó György