Lehetetlennek tűnő küldetés: hogyan ne bolonduljunk meg otthon a home office-ban?

Készített a Mobilissimus Kft. az SZTE GTK-val közösen egy kutatást a SASMob projektben a koronavírus-járvány alatt. Arra voltak kíváncsiak, hogy az első nagy lezárás idején, amikor ahol csak lehetett mindenki home office-ban dolgozott, hogyan éltük túl fizikálisan és mentálisan is az önként vállalt bezártságot.
Garai Szakács László

2021. november 26. 21:25

Lehetetlennek tűnő küldetés: hogyan
ne bolonduljunk meg otthon a home office-ban?

Surányi Ráchel, a Mobilissimus kommunikációs szakértője azt mondta, a SASMob projekt zárókonferenciáján, a Szent-Györgyi Albert Agóra Informatóriumában, hogy a 2020. március–júniusi időszak alatt végzett kutatások három kérdésre koncentrált:

  • Hogyan valósult meg a távmunka?
  • Hogyan érintette az időszak a munkavállalók szubjektív jólétét?
  • És ezek alapján milyen jógyakorlatok születtek?

 

Fókuszcsoportos beszélgetésekkel kezdtek, aminek az eredményei alapján készítettek egy kérdőívet, ezzel mérték fel a hét SASMob-partner szellemi munkavállalóinak egy részét. Noha a koronavírus-járvány alatt is volt lehetőség arra, hogy bizonyos feltételek mellett lehessen otthonról dolgozni, kis képzavarszerűséggel élve jellemzően nem volt jellemző. A koronavírus-járvány első hullámában ez olyannyira megváltozott, hogy sok helyen egyenesen kötelező volt.

 

Surányi Ráchel (fotó: Iványi Aurél)

 

A technikai feltételek jellemzően megvoltak, a hatékonysággal sem volt igazából gond, viszont a bizalom terén három részre szakadtak a megkérdezettek, az alábbi idézetek mentén:

  • „Hát, azért nagy a kísértés, hogy senki nem néz, és ott a YouTube.”
  • „Vannak, akik azt hiszik, a home office-ban nem dolgoznak az emberek.”
  • „Nagyon örülök, hogy ilyen helyen dolgozok, mert segítő szándék volt végig.”

 

És hogyan éltük meg az otthonlétet?

Teljesen változóan, nagyon hullámzóan. Hiszen, ha otthon vagyunk, otthon dolgozunk, bármennyire is fegyelmezzük magunkat, könnyen előfordulhat, hogy egy rövid szünetben beleesünk a házimunkába, ami aztán már egyáltalán nem lesz rövid szünet. És közben meg abszolút jellemző volt az a kettősség, hogy miközben egész nap dolgozott az ember, mégis azt érezte, semmit nem csinált. És ez fordítva is igaz – másnap kiderült, alig haladtunk, miközben azt éreztük, mennyi mindent csináltunk előző nap.

 

A befelé fordulás is komoly veszély volt, ahogy az is, könnyen szétfolyhatott a nap, ha nem figyeltünk oda. Az előnyök között a több szabadidőt, a rugalmasabb időbeosztást említették sokan, voltak, akik elkezdtek sportolni, új hobbikat találtak magukat a munkavállalók.

 

Amire viszont korábban biztos, hogy senki nem gondolt bele, a napi rutin igenis jó, szükség van rá – a nagy bezártság idején ez sokak életét megkönnyítette a home office-ban.

 

A SASMob zárókonferenciájának korábbi előadásai