Miután nagyjából hetekig csak esett, várható, hogy csapkodni fogjuk magunkat a szabad ég alatt kora este. Ahogy megírtuk, a héten már Csongrád-Csanád vármegyében is gyérít a katasztrófavédelem: közleményeikben találkozhattunk már a kéréssel, hogy a lakosság is segítsen tenni a szúnyogok elszaporodása ellen. A kertünkben ugyanis nem azokat a szúnyogokat próbáljuk levadászni, amik a Tisza ártereiben vagy más kiterjedtebb vizek mentén kikelnek. Ahogy az ÁNTSZ részletes tájékoztatójában is elolvashatjuk, hazánkban 50 csípőszúnyogfaj honos, de ezeknek csak kis csoportja szívja a vérünket. 

Szúnyogkeltetők városszerte

A különböző fajok különböző élőhelyeket kedvelnek. Az ártéri szúnyogok tenyésznek a folyók árterében, tavak, csatornák közelében, más fajok mocsaras, lápos területek pocsolyáiban fejlődnek ki. A felsoroltakat is messzire elsodorhatja a szél az élőhelyüktől, de szúnyog, bizonyára már megfigyelték, ott is van szezonban, ahol nincsenek kilométerekre nagyobb vízfelületek. 

Néhány szúnyogfaj lárvái ugyanis faodvakban, sziklahasadékokban összegyűlő vizekben élnek – nos, ezek azok, amik az ország minden településén előfordulnak, így a kertünkben is. 

Városi környezetben rengeteg olyan tárgy van, amiben megülhet az esővíz, a lárváknak meg mindegy, hogy odú vagy homokozójáték ad nekik otthont. A nyári melegben egy hét alatt is kifejlődhetnek a lárvákból a szúnyogok, néhány deciliter több száz szúnyogot is kitermelhet. Akár egy erkélyen is.

A kertes magán- és társasházak udvarán, de még egyes munkahelyeken is érdemes körülnézni: alkalmas szúnyogbölcsőnek a virágalátét, a vízgyűjtő hordó, a gumiabroncs, szétszórt hulladék, a teherautók ponyvája. Gyakorlatilag bármi, amiben megmaradhat némi víz. 

Egy deciben több száz lárva

A központi szúnyoggyérítés mellett ezért van szükség a lakosság segítségére is: a lárváknak otthont adó vizeket többnyire magánterületeken – kertekben, üzemi területeken – lehet megtalálni. A kémiai szúnyogirtás hiába pusztítja el a kifejlett rovarok nagy részét, ha a lárvákból kikelő szúnyogok napok alatt pótolják a vérszívókat. 

A szakemberek azt javasolják: ha kevesebbet akarunk vakarózni, szüntessük meg a tenyésztőhelyeket, azaz ne hagyjuk a vizet a felsorolt tárgyakban megülepedni. 

Célszerű úgy fordítani a vödröt, talicskát, gyerekjátékokat, egyebeket, hogy azokban a víz ne tudjon összegyűlni, eső után pedig kiöntögetni onnan, ahol mégis összegyűlt. Az állatok itatóvizét rendszeresen frissre kell cserélni, karbantartani a vízelvezető árkot, ereszcsatornát. A mezőgazdasági fóliák, takaróponyvák is válhatnak szúnyogbölcsővé, ha úgy terítjük le, hogy megáll rajtuk a víz. A vízgyűjtő edényeket pedig célszerű lefedni vagy sűrű hálóval letakarni, hogy ne jelenhessenek meg bennük a lárvák. Mert az esővizet gyűjteni szintén érdemes és ajánlott, de ez egy másik írás témája lehetne.  

Kötelező a védekezés

Őszre is marad feladat, ugyanis több szúnyogfajra is jellemző, hogy a kifejlett szúnyog igyekszik fagytól védett helyre húzódni, ahol áttelelhet. Ezért az őszi hónapokban érdemes zárva tartani az istálló, pince, garázs, akna nyílászáróit, vagy ezekre szúnyoghálót felszerelni.

Ennyi a védekezés: nem igényel sem vegyszert, sem különösebb anyagi ráfordítást, csak némi időt. 

Kevesen tudják, de a fent felsoroltak elvégzésére, azaz a vízgyülemek megszüntetésére kötelezhetik is az embereket. 

A fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 36. paragrafusa mondja ki: a vérszívó szúnyogok egészségügyi kártevőnek minősülnek, melyek ellen védekezni kell. Ennek oka, hogy a csípőszúnyogok különböző betegségeket is terjeszthetnek, amiről részletes információkat találnak az ÁNTSZ oldalán. A védekezésről pedig a terület tulajdonosa vagy fenntartója köteles gondoskodni. 

Nyitóképünk illusztráció, de nyilván mindenki ismeri az érzést, amikor alkonyatkor megjelennek a szúnyogok. Mi is tehetünk ellenük. Fotó: Pixabay