Lehet akár főispán is – Lakner Zoltán jegyzete

A vármegyésítés, főispánosítás részben arról szól, hogy a Fidesz ma már, a NER 4-ben, ezt is megteheti. Nincs oka tartani attól, hogy feleslegesen belegabalyodik egy szimbolikus vitába, amit netán elveszíthet.
Lakner Zoltán

2022. június 23. 11:50

Lehet akár főispán is – Lakner
Zoltán jegyzete

Az egy másik kérdés, hogy aki bármit megtehet, az mit tesz meg.

 

Miközben fontos arról beszélni, mi mindent takarhat ki a királyság intézményneveinek visszaállítása – mindjárt rá is térek –, azzal a megjegyzéssel is élnék, hogy a főispános leakadás azért nem teljesen érdektelen. Ha ugyanis igaz – és az –, hogy a Fidesz a szimbolikus térben, a politikai nyelv átalakításában, az értelmezés dominanciája révén nyeri sorra a politikai csatákat hazai ellenfeleivel szemben, akkor az sem lehet teljesen közömbös, hogy mire milyen szavakat használ. A tradícióban kifejeződő nemzettudat a (gondosan kiválogatott elemekből álló) történelmi folytonosság, a mai politikai szándékok visszavetítése a múltba, a történelmi küldetés dicsfényének szüntelen bekapcsolva tartása mind-mind fix irányai a fennálló rendszernek. Az intézmény-, utca- és megyeátnevezések nem egyenként, hanem együtt tesznek ki markáns politikai üzenetet: a rendszer mindegyre azt mondja magáról, hogy ő maga a magyar történelem folytatója és formálója.

 

Én mondom meg, mi a nemzeti tradíció, és a nemzeti tradíció én vagyok. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy aki ágál ellene, az már bizony nem is nemzeti.

 

Ettől kezdve az a pimf ügy, hogy most akkor kormánymegbízott-e a kormányhivatal vezetője, vagy főispánnak neveztetik, tulajdonképpen akár politikai kérdéssé is válhat. Mivel a Fidesznek egyre több olyan szavazója van, aki már nemhogy egy vagy két, de három-négy alkalommal szavazott erre a pártra, egyre szélesebb és mélyebb kötödéssel bíró táborral rendelkezik. Az ő számukra minden megvívandó csata hovatartozás, odaállás kérdése, és végső soron oda fogunk kilyukadni, hogy ha nagyon kiélesedik a vita, akkor tényleg politikai hitbeli kérdéssé válhat a vármegye, és az ilyen vitákat a Fidesz meg szokta nyerni, tovább gyarapítva ezzel elkötelezett híveinek számát.

 

Én nem azt mondom, hogy mindegy, mi a neve valaminek, azt meg semmiképp, hogy ha valaki valamivel nem ért egyet, azt ne tegye szóvá. Inkább arra céloznék, hogy egy beállt identitással, egy politikai tábor már kialakult önazonosságával szemben minden érv, kritika, gúny és szarkazmus lepattan, ha nem egy másik, felismerhető önazonossággal rendelkező politikai tábor áll ezek mögött hitelesítő erőként. Ennek híján marad a közösen pufogás élménye, ami annyiból jó, hogy legalább egymást halljuk, annyiból viszont nem, hogy ebben a zajban nem bírunk meghallani semmi egyebet.

 

Az persze nem a fészbukozó rendszerkritikus állampolgár felelőssége, csinálódik-e politika abból, hogy ő valamit nagyon utál és szembehelyezkedik vele. Mert annak azért lehetne üzenetértéke, hogy például, teszem azt, a kormány névtáblacserékkel és a miniszterelnök fizetésemelésével van elfoglalva, amikor az embereknek már egy sima bevásárlásra is alig futja a pénzükből. Vagy, hogy a megyei intézményekből a kormányzati pazarlás miatt kirúgásra ítélt közalkalmazottaknak nem lesz jobb érzés, ha majd a vármegyeházáról rakják ki őket, miként a főispán sem szaporítja meg, mondjuk, az adott megyében dolgozó háziorvosok és szaktanárok számát.

 

Végül is az a legkülönösebb, hogy a Fidesz az anyagi, kézzel fogható ügyeket, amilyen például az infláció képes beterelni a saját, szimbolikus, identitást képző elemekből álló narratívája keretei közé, minek következtében viszont (legalábbis eddig) az anyagi természetű politikai csatákat is megnyeri, mert az emberek nagy része a Fidesz értelmezési keretén belül értelmezi a saját helyzetét.

 

Ettől fogva a hazai politikai tér egyetlen tényleges cselekvője a kormány vagy a kormánypárt vagy a kormányoldal vagy a rendszer vagy maga Orbán, hívjuk akárhogy, a lényeg, hogy minden rajta kívülről érkező szereplő pusztán asszisztál az egyetlen cselekvő akaratának igazolásához és illusztrálásához.

Fogást találni akkor lehet majd rajta, ha az ellenoldalon nem tartalom és összerendező elv nélküli, belül üres összefogás, és nem is a szélrózsa minden irányában szétguruló, szabad szemmel láthatatlan és politikailag értelmezhetetlenül aprócska törmelékpártok találhatók, hanem olyan politikai erő, amelynek gondolata, tartása, múltja, jövőképe és szervezete van.

 

Addig meg lehet akár főispán is, aki éppen arra jár.

Címlapon

mutasd mind